Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-77

Az országgyűlés képviselőházának nem a protekcionizmus hatása alatt nyílt, vagy burkolt állami működést kifejtő minden intézménynek gyors leépítését elengedhetetlenül szükségesnek tartom, (Helyeslés a baloldalon.) mert addig itt kiegyensúlyozott gazdasági helyzetről beszélni nem lehet. (Éber Antal: Neoaltruizmus!) A pénzügyminiszter úr gondolatmenetét követve, magamévá teszem azt a megállapítását is, hogy gazdasági életünknek másik nagy problémája a nagyfokú eladósodás. Itt azonban engedje meg az igen t. pénzügyminiszter, hogy kiindulási bázisul egész mást tekintsek, mint amit ő megállapított. A pénzügyminiszter úr kimutatta azt, hogy az infláció hatása alatt cirka 7 milliárd mobil magyar vagyon semmisült meg és ennek a veszteségnek jelentőségét kidomborítandó, szembeállította ezt az ő számítása szerint 27 milliárdot kitevő magyar nemzeti vagyonnal. Engedje meg az igen t. pénzügyminiszter úr, ez a megállapítása két szempontból téves. Téves mindenekelőtt azért, mert a mobil vagyon devalválódása, a mobil vagyon eltűnése. amennyiben ezt a nemzeti vagyon számításánál veszem figyelembe, egyáltalán nem érinti a nemzeti vagyon státusát. Ez eltolódást jelenthet a társadalmi vagyonban, eltolódást jelenthet egyes osztályok teljesítőképességében, károsan befolyásolhatja az amúgy sem jelentős magyar takarékossági készséget és gyűjtő hajlamot, de magát a nemzeti vagyon állagát egyáltalában nem érinti. Mert amikor itt másfél milliárd értékű záloglevél megsemmisült, ugyanakkor másfélmilliárnyi tehertől szabadult meg a földbirtok, tehát végeredményben helyreállt az egyensúly. Ugyanez vonatkozik az 1*7 milliárdra becsült betétmegsemmisülésre ^ is, mert ezzel kapcsolatban, amikor a betevő pénze megsemmisült, nullifikálódott az adósok tartozása is és sajnos, teljesen helytáll feltevésem a 4 milliárdot kitevő hadikölcsönelértéktelenedésre is, mert itt a polgárság szegényedett, de ugyanakkor a nemzeti vagyon integráns részét jelentő állami vagyon helyzete 4 milliárddal javult, mert az állam 4 milliárdnyi tehertől szabadult meg a Bolgárság terhére. (Űgy van! Ügy van! half elől.) T. Ház! Nem akarom semmivel sötétebbre festeni a képet, mint amilyen és a pénzügyminiszter úrral szemben azt állapítom meg, hogy a 'mobil tőkéknek ez a devalválódása nem kellett volna, hogy olyan súlyosan érintse a magyar termelő életet, sőt, ha igazságos vagyok, a magyar termelő ágaknak, elsősorban a magyar földbirtoknak adósságmentesülése egy egészséges gazdaságpolitika mellett épp a termelő életnek megerősítésére kellett volna, hogy vezessen. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) mert a földbirtok adósságmentesülése a legfontosabb magyar termelő ág teljesítőképességét kellett volna, hogy emelje. (Ügy van! Űgy van! balfelől.) Ellenben, hia ezzel szemben magam is teljesen osztozom a pénzügyminiszter úrnak abban az aggályában, hogy 1924-től lényegében 1929-ig a magyar földbirtok az adósságmentesség helyzetéből az 1700 millióra rúgó eladósodás stádiumába jutott, akkor én nem a devalvációval, hanem a bevezetésemben jellemzett gazdaságpolitikával hozom ezt kapcsolatba, amely nem volt figyelemmel a termelő erők teljesítőképességére, nem volt figyelemmel arra, hogy helyes irányítással olyan hitelpolitika folytattassék, amelyet Jeremiás Smith itt örökségül adott, hogy a külföldi tőkék igénybe77. ülése 1932 május 3-án, kedden. 391 vételénél pedig azoknak produktivitása a legmesszebbmenőleg figyelembevétessék. (Ügy van! Űgy van! balfelől.) Ez volt az oka annak, hogy a magyar földbirtok igen sok esetben azért vett fel kölcsönöket — és ha méltóztatnak ezt a tények alapján analizálni, nagyon sokszor méltóztatnak ezzel találkozni — hogy a. teljesítőképességével arányban nem álló közterheknek megfelelhessen. (Lázár Miklós: Hogy adót fizessen, azért vett fel! — Brődy Ernő: Váltóra vette fel az adóravalót! — Lázár Miklós: Húszszázalékos kamatra vettek fel pénzt, hogy adót fizethessenek! — Bródy Ernő: Váltóra! Váltóból adót! — Ügy van! balfelől.) Ebben a pillanatban azonban nem kutatom tovább, hogy mi minden okozta azt, hogy a földbirtok eladósodott. Én mint gyakorlati gazdaságnolitikus, ebben a pillanatban azt tartom a legfontosabbnak, hoíry eladósodott lévén, ebben az eladósodottságában feladatának, hivatásának meg nem felelhet és ha hivatásának meg nem felelhet, elméleti marad minden elképzelés, amely a magyar gazdasági élet regenerálását célozza. (Űgy van! balfelől.) Nekem, t. pénzügyminiszter úr. de elsősorban önnek azt kellett volna vizsgálni, (Halljuk! Halljuk!) hogy melyek azok a lehetőségek, melyek azok a módozatok, amelyek ezt elősegítik. És ha ezen a szemüvegen keresztül teszem bírálat tárgyává a kormány intézkedéseit, akkor ininden hangulatkeltés nélkül nagyon szomorú eredményekre kell jutnom. Amikor nyilvánvalóvá vált, sajnos, nehéz, a nemzet erejét feleslegesen legyengítő áldozatok után, hogy a külfölddel szemben fennálló tartozásainknak eredeti valutában eleget tenni nem tudunk, akkor a kormány transzfermoratóriumot léptetett életbe. (Éber Antal: De előbb elköltött 99 milliót.) Ezt mondottam. Mit jelent a moratórium? A moratórium jelenti azt, hogy az adósnak módot nyújtunk arra, hogy a fizetési módozatok módosításával, enyhítésével kötelezettségeinek eleget tehessen. Nézzük ezzel szemben, mit jelent a magyar gazda szempontjából a transzfermoratórium. Jelenti azt, hogy amíg annak kimondása előtt, ha az annuitást lefizette, teljesítette kötelezettségét, amíg annak kimondása előtt módjában állott egyes megértő pénzintézetek magatartása alapján élni a dekonjunktúra alakulásának azzal a lehetőségével, hogy földjének egy részétől megválva, záloglevelekkel fizethette ki tartozását, a transzfermoratórium kimondása után ugyanazt a teljesítőképességet követelik a gazdától anélkül, hogy ezzel fizetési kötelezettségének jogilag is eleget tett volna és teljesen, a limine elzárták azt a lehetőséget, hogy magát tehermentesítse. (Űgy van! balfelől.) Bocsánatot kérek, a pénzügyminiszter úrral egy vagyok abban. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) hogy a gazdaságpolitikában fontosabb feladat nem lehet, mint a gazdasági törvények betartása. Magam is ellene vagyok minden demagóg, a való élet követelményeivel szembenálló gazdaságpolitikai megállapításnak, de legyen szabad a nénzügyminiszter úrnak, mint pénzügyi politikusnak figyelmébe ajánlanom... (Mozgás középen. — Lázár Miklós: Nem érdekli, fontosabb dolga van! — Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter: Honnan tudja?) Létay olyan fontos dolgot közöl most a pénzügyminiszter úrral, amelytől az ország helyzete meg fog javulni. Ez mégis fontosabb. Talán legyen szabad ismételnem, — talán mégis érdekli bizonyos mértékben a pénzügyminiszter urat — magam is osztozom abban