Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-77

Az országgyűlés képviselőházának nem a protekcionizmus hatása alatt nyílt, vagy burkolt állami működést kifejtő minden intézménynek gyors leépítését elengedhetetle­nül szükségesnek tartom, (Helyeslés a balol­dalon.) mert addig itt kiegyensúlyozott gaz­dasági helyzetről beszélni nem lehet. (Éber Antal: Neoaltruizmus!) A pénzügyminiszter úr gondolatmenetét követve, magamévá teszem azt a megállapí­tását is, hogy gazdasági életünknek másik nagy problémája a nagyfokú eladósodás. Itt azonban engedje meg az igen t. pénzügymi­niszter, hogy kiindulási bázisul egész mást te­kintsek, mint amit ő megállapított. A pénz­ügyminiszter úr kimutatta azt, hogy az in­fláció hatása alatt cirka 7 milliárd mobil ma­gyar vagyon semmisült meg és ennek a vesz­teségnek jelentőségét kidomborítandó, szem­beállította ezt az ő számítása szerint 27 milli­árdot kitevő magyar nemzeti vagyonnal. En­gedje meg az igen t. pénzügyminiszter úr, ez a megállapítása két szempontból téves. Téves mindenekelőtt azért, mert a mobil vagyon devalválódása, a mobil vagyon eltűnése. amennyiben ezt a nemzeti vagyon számításánál veszem figyelembe, egyáltalán nem érinti a nemzeti vagyon státusát. Ez eltolódást jelent­het a társadalmi vagyonban, eltolódást jelent­het egyes osztályok teljesítőképességében, ká­rosan befolyásolhatja az amúgy sem jelentős magyar takarékossági készséget és gyűjtő haj­lamot, de magát a nemzeti vagyon állagát egy­általában nem érinti. Mert amikor itt másfél milliárd értékű záloglevél megsemmisült, ugyanakkor másfélmilliárnyi tehertől szabadult meg a földbirtok, tehát végeredményben helyre­állt az egyensúly. Ugyanez vonatkozik az 1*7 milliárdra becsült betétmegsemmisülésre ^ is, mert ezzel kapcsolatban, amikor a betevő pénze megsemmisült, nullifikálódott az adósok tar­tozása is és sajnos, teljesen helytáll feltevésem a 4 milliárdot kitevő hadikölcsönelértéktele­nedésre is, mert itt a polgárság szegényedett, de ugyanakkor a nemzeti vagyon integráns ré­szét jelentő állami vagyon helyzete 4 milliárd­dal javult, mert az állam 4 milliárdnyi teher­től szabadult meg a Bolgárság terhére. (Űgy van! Ügy van! half elől.) T. Ház! Nem akarom semmivel sötétebbre festeni a képet, mint amilyen és a pénzügy­miniszter úrral szemben azt állapítom meg, hogy a 'mobil tőkéknek ez a devalválódása nem kellett volna, hogy olyan súlyosan érintse a magyar termelő életet, sőt, ha igazságos va­gyok, a magyar termelő ágaknak, elsősorban a magyar földbirtoknak adósságmentesülése egy egészséges gazdaságpolitika mellett épp a termelő életnek megerősítésére kellett volna, hogy vezessen. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) mert a földbirtok adósságmentesülése a leg­fontosabb magyar termelő ág teljesítőképessé­gét kellett volna, hogy emelje. (Ügy van! Űgy van! balfelől.) Ellenben, hia ezzel szemben ma­gam is teljesen osztozom a pénzügyminiszter úrnak abban az aggályában, hogy 1924-től lé­nyegében 1929-ig a magyar földbirtok az adós­ságmentesség helyzetéből az 1700 millióra rúgó eladósodás stádiumába jutott, akkor én nem a devalvációval, hanem a bevezetésemben jellem­zett gazdaságpolitikával hozom ezt kapcsolatba, amely nem volt figyelemmel a termelő erők teljesítőképességére, nem volt figyelemmel arra, hogy helyes irányítással olyan hitelpoli­tika folytattassék, amelyet Jeremiás Smith itt örökségül adott, hogy a külföldi tőkék igénybe­77. ülése 1932 május 3-án, kedden. 391 vételénél pedig azoknak produktivitása a leg­messzebbmenőleg figyelembevétessék. (Ügy van! Űgy van! balfelől.) Ez volt az oka annak, hogy a magyar földbirtok igen sok esetben azért vett fel kölcsönöket — és ha méltóztatnak ezt a tények alapján analizálni, nagyon sok­szor méltóztatnak ezzel találkozni — hogy a. teljesítőképességével arányban nem álló köz­terheknek megfelelhessen. (Lázár Miklós: Hogy adót fizessen, azért vett fel! — Brődy Ernő: Váltóra vette fel az adóravalót! — Lázár Mik­lós: Húszszázalékos kamatra vettek fel pénzt, hogy adót fizethessenek! — Bródy Ernő: Vál­tóra! Váltóból adót! — Ügy van! balfelől.) Ebben a pillanatban azonban nem kutatom tovább, hogy mi minden okozta azt, hogy a földbirtok eladósodott. Én mint gyakorlati gaz­daságnolitikus, ebben a pillanatban azt tartom a legfontosabbnak, hoíry eladósodott lévén, eb­ben az eladósodottságában feladatának, hivatá­sának meg nem felelhet és ha hivatásának meg nem felelhet, elméleti marad minden elképze­lés, amely a magyar gazdasági élet regenerá­lását célozza. (Űgy van! balfelől.) Nekem, t. pénzügyminiszter úr. de elsősorban önnek azt kellett volna vizsgálni, (Halljuk! Halljuk!) hogy melyek azok a lehetőségek, melyek azok a módozatok, amelyek ezt elősegítik. És ha ezen a szemüvegen keresztül teszem bírálat tár­gyává a kormány intézkedéseit, akkor ininden hangulatkeltés nélkül nagyon szomorú ered­ményekre kell jutnom. Amikor nyilvánvalóvá vált, sajnos, nehéz, a nemzet erejét feleslegesen legyengítő áldoza­tok után, hogy a külfölddel szemben fennálló tartozásainknak eredeti valutában eleget tenni nem tudunk, akkor a kormány transzfermora­tóriumot léptetett életbe. (Éber Antal: De előbb elköltött 99 milliót.) Ezt mondottam. Mit jelent a moratórium? A moratórium jelenti azt, hogy az adósnak módot nyújtunk arra, hogy a fizetési módozatok módosításával, enyhítésével kötelezettségeinek eleget tehessen. Nézzük ez­zel szemben, mit jelent a magyar gazda szem­pontjából a transzfermoratórium. Jelenti azt, hogy amíg annak kimondása előtt, ha az annu­itást lefizette, teljesítette kötelezettségét, amíg annak kimondása előtt módjában állott egyes megértő pénzintézetek magatartása alapján élni a dekonjunktúra alakulásának azzal a le­hetőségével, hogy földjének egy részétől meg­válva, záloglevelekkel fizethette ki tartozását, a transzfermoratórium kimondása után ugyan­azt a teljesítőképességet követelik a gazdától anélkül, hogy ezzel fizetési kötelezettségének jogilag is eleget tett volna és teljesen, a limine elzárták azt a lehetőséget, hogy magát teher­mentesítse. (Űgy van! balfelől.) Bocsánatot ké­rek, a pénzügyminiszter úrral egy vagyok ab­ban. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) hogy a gazdaságpolitikában fontosabb feladat nem le­het, mint a gazdasági törvények betartása. Ma­gam is ellene vagyok minden demagóg, a való élet követelményeivel szembenálló gazdaságpo­litikai megállapításnak, de legyen szabad a nénzügyminiszter úrnak, mint pénzügyi politi­kusnak figyelmébe ajánlanom... (Mozgás kö­zépen. — Lázár Miklós: Nem érdekli, fontosabb dolga van! — Br. Korányi Frigyes pénzügymi­niszter: Honnan tudja?) Létay olyan fontos dol­got közöl most a pénzügyminiszter úrral, amelytől az ország helyzete meg fog javulni. Ez mégis fontosabb. Talán legyen szabad ismételnem, — talán mégis érdekli bizonyos mértékben a pénzügy­miniszter urat — magam is osztozom abban

Next

/
Oldalképek
Tartalom