Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-77
388 Az országgyűlés képviselőházának ját annak is, hogy ezek az adózó polgárság termelő erejéből elvont összegek helyesen használtassanak fel abban az értelemben, hogy végeredményben a termelőélet javára érvényesül]enrk 0 Ha ebből a szempontból nézem a parlament szerepét, akkor szerény véleményem szerint egy demokratikus alapon működő parlament fontosabb tevékenységet nem fejthet ki. mint ha állandóan figyelemmel kíséri a kormánynak, illetőleg az alatta működő bürokráciának azt a ténykedését, vájjon eleget tesz-e annak a követelménynek, hogy a polgárság pénzét az állami és egyéb közületek a helyes, valóban nélkülözhetetlen eélokra használják fel. A népakarat igazi megnyilvánulását reprezentáló parlament ezt az ellenőrzést mindig hatályosan gyakorolhatja, s ennek az ellenőrzésnek hatályossága alatt alakul ki az a parlamenti atmoszféra, amely nemcsak a közvélemény szerint, hanem a pénzügyi emberek megállapítása szerint is az álam uénzügyi egyensúlyának legfontosabb biztosítéka. Ahol a kormány pozíciójánál fogva nem érzi a parlamenti ellenőrzésnek ezt a szabályozó voltát, ott valójában budget-jogról beszélni nem lehet, ott a budget-jog pénzügyi értelemben való helyes alkalmazása hiányában előáll helyzet, hogy a pénzügyi világ az illető állam pénzügyeit nem tekintheti konszolidáltaknak, nemzetközi pénzügyletek lebonyolítására r alkalmasnak. Ilyen államokkal szemben érvényesül az, hogy amikor politikai okokból vagy egyéb internacionális szempontok figyelembevételével mégis sor kerül arra, hogy az illető államnak hitelt kell nyújtani, akkor ez a hitel nem a gazdasági meglátás, nem a gazdasági szükségszerűség törvénye alapján áll s ennek megfelelően nemcsak drágább, mint az általánosan normális parlamentekkel, normális budgetek-kel dolgozó államok részére nyújtott kölcsönök, hanem a parlamenti ellenőrzés hiányának pótlására ez esetben a hitelezők nemzetközi szakértő ellenőrző bizottság kiküldését látják szükségesnek. Ezeket az elméleti megállapításokat nálunk nem kell különösen alátámasztani, mert ha az utóbbi évek történetét látjuk, akkor mindez éppen nálunk érvényesült a gyakorlatban, éppen a mi parlamentünk nyújthat példát arra, hogy a parlamenti ellenőrzés hatályosságának hiánya nem biztosította a kormány gazdálkodásában azt a szellemet, amely az adóösszegek helyes felhasználását jelenti. T. Ház! A parlamenti ellenőrzés alatt korántsem azt értem, hogy a parlamentnek, a parlament többségének, vagy akár a kisebbségi pártoknak teljes bizalmatlansággal kell figyelemmel kísérniök a kormány minden gesztusát, de nem értem azt sem, és nem érthetem még kevésbbé azt, hogy egészséges állapot az, amikor egy pártpolitikai szempontoktól befolyásolt párt vak bizalommal követi a kormány minden intézkedését és a kritikára való minden készség nélkül ab ovo helyesli a kormánynak minden cselekvését. T. Ház! Ez a légkör csak abban a parlamentben fejlődhetik ki, ahol a választói jog nem teszi lehetővé, hogy a parlament összetétele a nép igazi akaratának megnyilvánulását tükrözze vissza. (Ügy van! a baloldalon.) Ez a légkör csak abban a parlamentben fejlődhetik ki, ahol az az alapalkotmányjogi állapot nem érvényesül, hogy a kormánynak állandóan érezni kell, hogy a parlament hangulatától, a parlament igazi népakaratot visszatük77. ülése 1932 május 3-án, kedden. röző hangulatától függ a hatalom, hanem ellenkezőleg, ahol a parlament többségének azt kell éreznie, hogy a kormány jóindulatától és akaratától függ az egzisztenciája. (Berki Gyula: Dehogy! — Sándor Pál: Hiába mondja, hogy dehogy, ez így van, ha százszor mondja is, így van! — Bródy Ernő: Megbuktak már az egész világon! Nincsenek! Múmiák! Menjenek a kriptába! Menjenek el, kérem! — Berki Gyula: Ugyan, ugyan, ezt a szívességet nem tesszük meg! — Sándor Pál: Miért lépett ki annakidején a pártból 1 ? — Bródy Ernő: Nem léteznek, csak papiroson léteznek már, az életben nincsenek! — Berki Gyula: Türelem, Sándor Pál képviselő úr, megvédelmeztem önt! — Sándor Pál: Én nem is vádolom! — Berki Gyula: Volt idő, amikor nem hagyták önt itt beszélni, és én megvédelmeztem!) Azt hiszem, utánam Berki képviselő úr következik és így bőségesen lesz alkalma szólásjogát érvényesítenie. (F. Szabó Géza: Ki is fogja aknázni!) Egy órára kell szorítanom mondanivalóimat és ezt nagyon nehéz tennem akkor, ha Berki Gyula képviselő úr külön beszédeket mond előttem is és utánam is. (Derültség.) Elnök: Csendet kérek. A képviselő urak egészen átveszik az elnöki jogokat. Magyar Pál: Berki Gyula képviselő úr megjegyzésével szemben én nem elméletileg, hanem gyakorlatilag bizonyítom azt, hogy ének a parlamentnek, illetve az utóbbi parlamenti időszaknak jellegét az adta meg, hogy a kormány gazdálkodásával szemben sohasem érvényesült hatályosan az ellenzék kritikája, amelyet a kormány gazdálkodásával szemben t unos-untalan érvényesített és hogy ez nem érvényesült, hogy ezt a kormány nem vette figyelembe, az igenis, nem az ellenzéki politikusok súlytalanságán múlott, hanem azon a megállapításomon, amit bátorkodtam előadni, hogy t. i. a kormány nem érezte azt, hogy ez a parlament az igazi nemzeti akaratot képviseli. (Bródy Ernő: Ügy van! — Berki Gyula: Szent a béke, csak ne bántsatok bennünket. — Derültség a jobboldalon) Ha ez az állapot volt itt, akkor ezen a politikai megállapításon túlmenőleg ... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, a képviselő urakat már figyelmeztettem, hogy méltóztassanak a tárgyalás nyugodtságát megőrizni. Magyar Pál: Majd hasonló lojalitással viseltetünk mi is. (Zaj.) Ha ennek az állapotnak gazdasági következményeit vizsgálom, akkor nagyon tárgyilagosan azt kell megállapítanom, hogy ez tette lehetővé ... (Zaj a jobboldalon, — Meskó Zoltán: Halljuk! Egy okos embert is meg lehet hallgatni végre!) Berkivel ez inkompatibilis — mondom, ez tette lehetővé egy olyan gazdasági politika kialakulását, amelynek minden gesztióját az jellemzi, hogy nem törődve a polgárság teljesítő képességével, az volt a mérvadó, hogy mi az előirányzott igény az egyes tárcák részéről az általuk elképzelt feladatok betöltésére és egyáltalán figyelmen kívül hagyatott, vájjon ezek az igények összhangba hozhatók-e a lakosság teherbíró képességével. Én nem a múltban való vájkálás okából, nem a múlt bűneinek újból és újból való felkavarása okából hozom ezeket a kérdéseket a Ház színe elé, de ahhoz, hogy egy egészséges kivezető utat keressünk, mégis elengedhetetlenül szükséges, hogy végre tegyük túl magunkat bizonyos pártpolitikai elfogultságokon és nézzünk ezekkel a kérdésekkel úgy szembe, mint ahogyan valójában vannak és ne tartsuk szükségét annak, hogy azért, hogy a multat mentegethessük,
