Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-70

Az országgyűlés képviselőházának 70. ülése 1932 április 20-án, szerdán. 29 Lang Lénárd: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A legerélyesebben tiltakozom az újabb felhatalmazási törvényjavaslat töryénybeiktatása ellen. Talán sohasem történt még a páriáimén tarizmusnak nagyobb kijátszása, mint ennél a felhatalmazási törvénynél, amely most már másodszor egy teljes évre megfosztja a képviselőt attól a jogától, hogy a, legégetőbb és legsürgősebb problémákhoz hozzászólhasson. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Kun Béla: Vagy van parlament, vagy nincs!) Mi, a nép bizalmából megválasztott képviselők (Kun Béla: Már akik!) itt ülünk tehetetlenül, a legégetőbb kérdésekben szavunkat nem emelhetjük fel, mivel ez egy kis bizottságra lett ruházva. Különösen a mi pártunk tagjait érintette ez a legsúlyosabban, amely párt elvi álláspontjánál fogva nem léphetett be ebbe a bizottságba és így ezekben a fontos kérdésekben, melyek annyira a nép húsába vágtak, állást nem foglalhat. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Az én szerény véleményem szerint a parlamentnek szegénységi bizonyítványa az, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Ulain Ferenc: A többségnek! — Farkas István: Ügy van, a többségnek!) hogy kiadta a kormányt a kezéből. (Sauerborn Károly: ök adták ki! — Kun Béla: Többségben vannak a kartellvezérek!) Azt hiszem, hogy a parlament minden tagjának kötelessége, — és tudatában is van mindenki ennek — hogyha tényleg vannak fontos és sürgős problémák, azoknak megvalósítása elé hiábavaló akadályokat nem gördítsen. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Különösen a 33-as bizottság összetétele ellen kell tiltakoznunk, (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Sauerborn Károly: Karteliták!) mégpedig különösen minekünk, agrárképviselőknek, akik ebben a bizottságban, sajnos, nagyon gyengén voltunk képviselve. (Gr. Káday Gedeon: Tessék bejönni! Lehet! —• Farkas István: Nem kell 33-as bizottság! — Ulain Ferenc: Minket ide küldtek a parlamentbe! — Gr. Ráday Gedeon: Csak be kell lépni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Kun Béla: Nyolcórás üléseket tartanak, a többség szavaz, mint a karikacsapás. Miért nem tárgyalunk itt? — Jánossy Gábor: A többség meggyőződése iszerint szavaz! — Esztergályos János: A többségnek nincs meggyőződése. — Ulain Ferenc: A kartellérdek szavaz.) Esztergályos képviselő urat rendreutasítom. (Kabók Lajos: Miért? — Esztergályos János: Ök maguk mondják!) Csendet kérek! Lang Lénárd: A 33-as bizottságban, sajnos. erősen dominálnak a kapitalista és nagyipari érdekeltségek képviselői, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) melyeknek rendelkezéseiből a mezőgazdaságnak legnagyobb kára van. Pedig a mezőgazdasági válságot — a kis- és nagyüzemekben egyaránt — éppen a kapitalista és nagyipari érdekeltségeknek kíméletlen kizsákmányoló politikája idézte elő. (Üay van! Ügy van: balfelől. — Sauerborn Károly: Vérszopó vámpírok! — Dinnyés Lajos: A kartell!) A trösztök és kartellek ebben az országban már gyanmatszerűleg vannak berendezkedve a mezőgazdaság kizsákmányolására, (Kun Béla: Ügy van!) már teljesen aláásták és lehetetlenné tették annak rentabilitását. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Sauerborn Károly: De az adókat emelik!) Ebből látható, hogy a 33-as bizottság a mezőgazdaság jövedelmezőképességének tönkretételén semmit sem változtatott. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) egyedüli intézkedése az volt, hogy az adókat az egész vonalon emelte, a másik oldalon pedig a fizetéseket csökkentette. (Sauerborn Károly Ez az összmunka! — Dinnyés Lajos: Ezért kár a felhatalmazás! — Petracsek Lajos: A fordítottját kellene csinálni?. — Ulain Ferenc: Tessék megpróbálni! — Esztergályos János: Az urak mindent fordítva csinálnak!) A kisemberek fizetésének csökkentéséből a mezőgazdaságnak nagy kára (-származott, pedig miután ma az export úgyis majdnem lehetetlen, legalább arra kellene törekednünk, hogy a helföldi fogyasztást emeljük, (Úgy van! balfelől.) ami pedig semmiképpen sem érhető el avval, hogy az alkalmazottak fizetését folyton csökkentjük, ami által azoknak fogyasztóképessége folyton csökken, ennek következtében pedig természetesen a mezőgazdaság is legtöDoet szenved. (Esztergályos János (Kuna P. András felé): Látja nagy P. bátyám, így kell beszélni a falu érdekében! — Derültség!) Különösen károsak a mezőgazdaságra nézve a 33-as bizottságnak azok a rendelkezései, amelyek a valutára vonatkoznak. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) A Nemzeti Bank deflációs politikája, a rettenetes pénzszűke, azt idézte elő, hogy a mezőgazdasági cikkek előbbi értéküknek egyharmadára estek már, holott a másik oldalon az iparcikkek árai folyton emelkedtek. Ezzel a politikával már elérték azt, hogy a mezőgazdaság az iparcikkek fogyasztásából teljesen kikapcsolódott, (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) aminek a következménye természetesen az lesz, hogy a pusztulásba magával rántja az ipart is. (Ulain Ferenc: Mi lesz akkor majd az igazgató urakkal?. Az igazgatósági tag urakkal?) Soha jóvá nem tehető kárt okozott az, hogy a mi keserves exportunkból befolyó valutát hivatalos árfolyamon néhány iparvállalatnak adták és ezáltal ezeknek nagy nemzeti ajándékot juttattak. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon. — Dinnyés Lajos: Kimutatást kérünk!) A mezőgazdaságnak ma egyedüli és azonnali megmentési lehetősége az volna, ha az exportot szabadon engednék, vagyis a mi exportunkból befolyó valutát, is szabadon értékesíthetnénk. (Helyeslés a baloldalon) Utóvégre ez a mi saját tulajdonunkat képezi (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és mégis kénytelenek vagyunk odaadni az ipari érdekeltségnek, ami által a mi cikkeink árát soha nem látott mélypontra szorítottuk le. Az elmúlt ihónap okban az ellenzék minden tagja követelte azt, hogy a termelés folytonosságának biztosításához szükséges hiteleket a mezőgazdák számára a kormány okvetlenül biztosítsa. (Kun Béla: ígérték! — Dinnyés Lajos: Az ígéretből még nem lesz termés! —- Zaj) Köztudomás iszerint a 'bankzárlat volt — és az én szerény véleményem is ez t— a kormány legnagyobb baklövése. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A (hitelek befagytak. De nemcsak, hogy a hitelek befagytak, (Ulain Ferenc: A kormány maga is h ef agy ott!) hanem a kinti évő hiteleket is folyton sürgették a bankok, ami által a gazdák abba a tarthatatlan 'helyzetbe kerültek, hogy iminden lehetőt és lehetetlent el kellett adniok, /nagyon sok ihelyen a gazdasági felszerelést és a vetőmagot is, (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) csak azért, hogy a kamatokat fizethessék, ïamely kamatok akkor, sajnos, igen magasak voltak. Visszaemlékezhetünk, hogy »ősszel, amikor eladtuk a búzát, 7—8 pengőért voltunk kénytelenek eladni, akkor 18%-os kamatot fizettünk. Elismerem, hogy a jelenlegi rendelkezés ezen a téren anár iavulást jelent, csak, sajnos, későn jött, senkinek