Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-70

24 Az országgyűlés képviselőházának 70. ülése 1982 április 20-ÓM, szerdán. lalkoznék ^ezekkel a problémákkal, még- csak bi­zottsági tárgyalások formájában sem. Ma min­denki pénzügyi problémákkal foglalkozik pri­vátim, mert ma_ az országban olyan nagy az elkeseredés, a baj és szegénység, hogy majdnem mindenki valutapolitikusnak érzi magát és tö­megesen jelennek meg a legvadabb pénzügyi teóriák, részben titokzatosak, amelyeket ter­jesztenek az országban. (Magyar Pál: Az élni­megnyilvánulása!) Ez tulajdonképpen érthető, mert az emberek bajban lévén, szal­maszálat keresnek, hogy hátha jobb lesz és felülnek az ígéreteknek. Van bizonyos jogosult­ság annak az egyszerű falusi embernek a fel­fogásában, aki azt látja, hogy azok, akiket ők ideküldtek, mint a nemzet választottait, a problémákkal nem foglalkoznak, vagy nem ér­tenek azok sem hozzá és nem lehet ezeken se­gíteni s akkor azután elővesznek mindent, amit nyomtatva látnak, mert hiszen ez is csak vélemény, mint a másik. Nagyon sokszor látjuk azt, hogy az sem vezet teljesen jó útra, ha a pénzügyek vezeté­sét tisztára a bankárokra bízzuk. Valutaprob­lémák tekintetében már nagyon sokszor téved­tek a bankárok is és hogy bankkörökben is van néha naivitás, azt nem mutatja semmi sem jobban, mint éppen a mai viszonyok között a Kreuger-féle- eset, mert hiszen a Kreuger-féle eset és ennek folytán kiderült dolgok semmi­esetre sein nyújtanak nagy garanciát abban a tekintetben, hogy a pénzügyek hivatott ve­zetői mindig eltalálják az igazat (Magyar Pál: Csalhatatlanok!) és csalhatatlanok. (Gr. Hunyady Ferenc: Meg lettek csalva, de alapo­san, szegények! — Magyar Pál: Szegény embe­rek isszák meg ennek is a levét! —- Reisinger Ferenc: Képviselő úr, ez a kapitalizmus! — Derültség.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. Farkas Tibor: Mindenesetre a kapitaliz­musról igen sokat elmélkedtek már, könyvtá­rakra megy azoknak a köteteknek a száma, amelyek ezzel a kérdéssel foglalkoztak, épűgy, mint a szocializmussal, de olyan csalhatatlan szert, amely a mai bajokat, a gazdasági élet hiányait meggyógyíthatná és mint csodaszer működnék, még nem találtak. Kétes dolog az, hogy ha valaki egy olyan líton mlegy, amely addig többé-kevésbbé mégis járhatónak bizo­nyult, akkor okos dolog-e, ha az illető egy má­sik útra megy, amelynek irányát, struktúrá­ját nem látja. (Ügy van! balfelől.) Kétségtelen, hogy a szocializmus, mint államforma, eddig még nem mutatott olyan példát, amelyet kö­vetni lehetne. Talán két államiról lehetne azt mondani, —- ha a történelmet nézzük — hogy bizonyos szociális alapon jöttek létre. Igaz, hogy az egyikről adatok nincsenek. Ez Peru, az inkák országa. De ihat ez annyira távol esik, hogy nem igen vehetjük ebből a szempontból figyelembe. A másik pedig a jezsuita állam, Paraguay, ahol az állam minden kis ügyben beavatkozott. De nem hiszem, hogy a mai álla­moknak — vegyük például Magyarországot — közönsége, lakossága hajlandó elismerni azt, hogy olyan viszonyban van szellemileg, mű­veltség és megbízhatóság tekintetében a kor­mányzattal, mint amilyenben voltak az akkori jezsuita páterek az akkori vadakkal szemben. Azt hiszem, Magyarországon a kormányzat és a többség résziére ekkora különbség mégsem volna kimutatható. (Magyar Pál: Kinek a ja­vára?) úgyhogy mégis csak erős dolog az, amit kívánnak az egyik oldalon, ^mint a mostani kormány, e javaslat tekintetében, amely tulaj­donképpen ugyanazt kívánja, mint amit kíván­nak a másik oldalon, mondjuk szocialista rész­ről a szocialista állam érdekében, mert ennek a két rendszernek teljesítőképességét egyelőre még egyik sem mutatta be. Ha most ezzel a javaslattal foglalkozom, egy nagyon szomorú dologról kell megemlé­keznem, ez pedig az a rendszertelenség, az a lehetetlen munka, ami itt, ebben a törvényho­zásban a költségvetéssel és a zárszámadások­kal kapcsolatban történik. (Ügy van.{ Ügy van! balfelől. — Halljuk! Halljuk!) Én azt mondom, nem akarok erős, inparlamentáris kifejezést használni, de az a dolog, ami meg­történt, hogy a zárszámadások tárgyalásába egyáltalában komolyan bele se kezd a Ház még a bizottságban sem, 'hanem volt egy zár­számadási bizottsági ülés, amely azok részére, akik ott voltak, azt hiszem nagyon szomorú színpadi játék szerepét játszotta és benyomá­sát keltette, mert minden volt az a zárszáma­dási bizottsági ülés, csak az nem. Ennek a zárszámadás bizottságnak kellene a legkomolyabb vizsgálatot lefolytatnia, vagy legalább szándékának kellene lenni arra, (Bródy Ernő: Miért maradt abba az 1928. évi zárszámadásnál 1 ?) hogy most, amikor ez mégis csak indokolt volna a felizgatott közvéle­ményre való tekintettel, egy kicsit foglalkoz­zék a zárszámadásokkal. (Bródy Ernő: Miért nem tartanak ülést?) Nem tudom, miért nem tartottak ülést Azt tudom, hogy annak a bi­zottságnak, meg a kormánynak nem volt ideje ülésezni, viszont most egyszerre van ideje és szüksége a kormánynak arra, (Bródy Ernő: Három év zárszámadásait nem vizsgálták meg!) hogy a pénzügyi bizottság naponta két­szer tartson ülést és ugyanakkor 8 órás ülés­ben tárgyaljon itt a Ház. Ez, nyiltan megmon­dom, nem más, mint kész komédia, mert tel­jesen lehetetlen, hogy egy képviselő egyszerre két helyen legyen, teljesen lehetetlen, hogy egy tárca költségvetését a bizottság általánosság­ban három óra alatt részletesen pedig szintén három óra alatt elvégezhesse. Elnök: Még sincs joga a. Jképviselö^ úrnak a Ház bizottságainak tárgyalását komédiának nevezni. Kérem a képviselő urat, hogy ilyen kifejezésektől tartózkodjék. (Hegymegi Kiss Pál: Színjáték, tessék így # mondani! — Gál Jenő: Divina Commedia! "— Hegymegi Kiss Pál: Nemzeti színjáték!) Farkas Tibor: Mindenesetre a Ház bölcses­ségére bízom annak megítélését, hogyan lehet­séges valakinek egyszerre két helyen lenni. Ha ezt meg tudják oldani, akkor rendben van, (Zaj a baloldalon.) de ilyesmit komoly helyen eddig nem igen láttam. Mi volna, ha például névsort olvasnának. (Zsitvay Tibor igazságügyminisz­ter: Például a külföldön sekkal (rövidebb időt szánnak rá! íSehol (olyan hosszú ideig a költ­ségvetést nem tárgyalják, mint a magyar par­lamentben! Méltóztatik tudni, ímert nagyon jól tudom, hogy képviselőtársam ismeri a külföldi jogot!) Egy kicsit ismerem ; és i mindenesetre annyit is tudok, hogy a íkülfödön (költségveté­seket tárgyalni ía nélkül, hogy \a törvényhozás tagjai adatokat 'kapjanak, nem lehet. És éppen ez van itt nálunk, hogy kapunk 'olyan költség­vetést, amelyen ía legnagyobb bűvész sem tud komolyan eligazodni. Elnök: Kérem, képviselő úr, imost nem a költségvetés van tárgyalás alatt, szíveskedjék tehát ia tárgyihoz szólni. (Felkiáltások a balol­dalon: Ez a bizalom kérdése! •— Dinnyés La­jos: A kormány terjesztette 'be a 'költségvetést!)

Next

/
Oldalképek
Tartalom