Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-70
24 Az országgyűlés képviselőházának 70. ülése 1982 április 20-ÓM, szerdán. lalkoznék ^ezekkel a problémákkal, még- csak bizottsági tárgyalások formájában sem. Ma mindenki pénzügyi problémákkal foglalkozik privátim, mert ma_ az országban olyan nagy az elkeseredés, a baj és szegénység, hogy majdnem mindenki valutapolitikusnak érzi magát és tömegesen jelennek meg a legvadabb pénzügyi teóriák, részben titokzatosak, amelyeket terjesztenek az országban. (Magyar Pál: Az élnimegnyilvánulása!) Ez tulajdonképpen érthető, mert az emberek bajban lévén, szalmaszálat keresnek, hogy hátha jobb lesz és felülnek az ígéreteknek. Van bizonyos jogosultság annak az egyszerű falusi embernek a felfogásában, aki azt látja, hogy azok, akiket ők ideküldtek, mint a nemzet választottait, a problémákkal nem foglalkoznak, vagy nem értenek azok sem hozzá és nem lehet ezeken segíteni s akkor azután elővesznek mindent, amit nyomtatva látnak, mert hiszen ez is csak vélemény, mint a másik. Nagyon sokszor látjuk azt, hogy az sem vezet teljesen jó útra, ha a pénzügyek vezetését tisztára a bankárokra bízzuk. Valutaproblémák tekintetében már nagyon sokszor tévedtek a bankárok is és hogy bankkörökben is van néha naivitás, azt nem mutatja semmi sem jobban, mint éppen a mai viszonyok között a Kreuger-féle- eset, mert hiszen a Kreuger-féle eset és ennek folytán kiderült dolgok semmiesetre sein nyújtanak nagy garanciát abban a tekintetben, hogy a pénzügyek hivatott vezetői mindig eltalálják az igazat (Magyar Pál: Csalhatatlanok!) és csalhatatlanok. (Gr. Hunyady Ferenc: Meg lettek csalva, de alaposan, szegények! — Magyar Pál: Szegény emberek isszák meg ennek is a levét! —- Reisinger Ferenc: Képviselő úr, ez a kapitalizmus! — Derültség.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. Farkas Tibor: Mindenesetre a kapitalizmusról igen sokat elmélkedtek már, könyvtárakra megy azoknak a köteteknek a száma, amelyek ezzel a kérdéssel foglalkoztak, épűgy, mint a szocializmussal, de olyan csalhatatlan szert, amely a mai bajokat, a gazdasági élet hiányait meggyógyíthatná és mint csodaszer működnék, még nem találtak. Kétes dolog az, hogy ha valaki egy olyan líton mlegy, amely addig többé-kevésbbé mégis járhatónak bizonyult, akkor okos dolog-e, ha az illető egy másik útra megy, amelynek irányát, struktúráját nem látja. (Ügy van! balfelől.) Kétségtelen, hogy a szocializmus, mint államforma, eddig még nem mutatott olyan példát, amelyet követni lehetne. Talán két államiról lehetne azt mondani, —- ha a történelmet nézzük — hogy bizonyos szociális alapon jöttek létre. Igaz, hogy az egyikről adatok nincsenek. Ez Peru, az inkák országa. De ihat ez annyira távol esik, hogy nem igen vehetjük ebből a szempontból figyelembe. A másik pedig a jezsuita állam, Paraguay, ahol az állam minden kis ügyben beavatkozott. De nem hiszem, hogy a mai államoknak — vegyük például Magyarországot — közönsége, lakossága hajlandó elismerni azt, hogy olyan viszonyban van szellemileg, műveltség és megbízhatóság tekintetében a kormányzattal, mint amilyenben voltak az akkori jezsuita páterek az akkori vadakkal szemben. Azt hiszem, Magyarországon a kormányzat és a többség résziére ekkora különbség mégsem volna kimutatható. (Magyar Pál: Kinek a javára?) úgyhogy mégis csak erős dolog az, amit kívánnak az egyik oldalon, ^mint a mostani kormány, e javaslat tekintetében, amely tulajdonképpen ugyanazt kívánja, mint amit kívánnak a másik oldalon, mondjuk szocialista részről a szocialista állam érdekében, mert ennek a két rendszernek teljesítőképességét egyelőre még egyik sem mutatta be. Ha most ezzel a javaslattal foglalkozom, egy nagyon szomorú dologról kell megemlékeznem, ez pedig az a rendszertelenség, az a lehetetlen munka, ami itt, ebben a törvényhozásban a költségvetéssel és a zárszámadásokkal kapcsolatban történik. (Ügy van.{ Ügy van! balfelől. — Halljuk! Halljuk!) Én azt mondom, nem akarok erős, inparlamentáris kifejezést használni, de az a dolog, ami megtörtént, hogy a zárszámadások tárgyalásába egyáltalában komolyan bele se kezd a Ház még a bizottságban sem, 'hanem volt egy zárszámadási bizottsági ülés, amely azok részére, akik ott voltak, azt hiszem nagyon szomorú színpadi játék szerepét játszotta és benyomását keltette, mert minden volt az a zárszámadási bizottsági ülés, csak az nem. Ennek a zárszámadás bizottságnak kellene a legkomolyabb vizsgálatot lefolytatnia, vagy legalább szándékának kellene lenni arra, (Bródy Ernő: Miért maradt abba az 1928. évi zárszámadásnál 1 ?) hogy most, amikor ez mégis csak indokolt volna a felizgatott közvéleményre való tekintettel, egy kicsit foglalkozzék a zárszámadásokkal. (Bródy Ernő: Miért nem tartanak ülést?) Nem tudom, miért nem tartottak ülést Azt tudom, hogy annak a bizottságnak, meg a kormánynak nem volt ideje ülésezni, viszont most egyszerre van ideje és szüksége a kormánynak arra, (Bródy Ernő: Három év zárszámadásait nem vizsgálták meg!) hogy a pénzügyi bizottság naponta kétszer tartson ülést és ugyanakkor 8 órás ülésben tárgyaljon itt a Ház. Ez, nyiltan megmondom, nem más, mint kész komédia, mert teljesen lehetetlen, hogy egy képviselő egyszerre két helyen legyen, teljesen lehetetlen, hogy egy tárca költségvetését a bizottság általánosságban három óra alatt részletesen pedig szintén három óra alatt elvégezhesse. Elnök: Még sincs joga a. Jképviselö^ úrnak a Ház bizottságainak tárgyalását komédiának nevezni. Kérem a képviselő urat, hogy ilyen kifejezésektől tartózkodjék. (Hegymegi Kiss Pál: Színjáték, tessék így # mondani! — Gál Jenő: Divina Commedia! "— Hegymegi Kiss Pál: Nemzeti színjáték!) Farkas Tibor: Mindenesetre a Ház bölcsességére bízom annak megítélését, hogyan lehetséges valakinek egyszerre két helyen lenni. Ha ezt meg tudják oldani, akkor rendben van, (Zaj a baloldalon.) de ilyesmit komoly helyen eddig nem igen láttam. Mi volna, ha például névsort olvasnának. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Például a külföldön sekkal (rövidebb időt szánnak rá! íSehol (olyan hosszú ideig a költségvetést nem tárgyalják, mint a magyar parlamentben! Méltóztatik tudni, ímert nagyon jól tudom, hogy képviselőtársam ismeri a külföldi jogot!) Egy kicsit ismerem ; és i mindenesetre annyit is tudok, hogy a íkülfödön (költségvetéseket tárgyalni ía nélkül, hogy \a törvényhozás tagjai adatokat 'kapjanak, nem lehet. És éppen ez van itt nálunk, hogy kapunk 'olyan költségvetést, amelyen ía legnagyobb bűvész sem tud komolyan eligazodni. Elnök: Kérem, képviselő úr, imost nem a költségvetés van tárgyalás alatt, szíveskedjék tehát ia tárgyihoz szólni. (Felkiáltások a baloldalon: Ez a bizalom kérdése! •— Dinnyés Lajos: A kormány terjesztette 'be a 'költségvetést!)
