Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-74
300 Az országgyűlés képviselőházának : per Sándor képviselő úr a következőket mondotta (olvassa): «A minisztériumban tudják, a minisztériumban ismerik laz adatokat, az iratokban le van fektetve, hogy a patikaügyekkel nyolc év alatt, néhai Vass József minisztersége alatt, pártpolitikai célokat szolgáltak, ezekkel a patikaügyekkel a városházi kormánypárt és a városházi Wolff-párt javára üzérkedtek. Ebben a vonatkozásban, anélkül, hogy az adatokat felsorolnám arra . . .» Itt a mondat félbeszakad, nincs tovább folytatva, ellenben van egy közbeszólás, az én nevemhez füződőleg ilyenformán: «Farkas Elemér: Wolf fék üzérkednek vele.» Ezen állítólagos közbeszólásom kapcsán Müller Antal nagyrabecsült képviselőtársam tegnap délután a következőket mondotta (olvassa): «A Napló szerint megállapítom, hogy Farkas Elemér közbeszólt a következőleg: Wolf fék üzérkednek vele!» En nem tudom, hogy ez nem tévedés-e a Naplóban, szinte fel sem merem tételezni Farkas Elemér t. képviselőtársamról, hogy egy ilyen közbeszólást tett volna, de én, minthogy a Naplóból ezt megállapítom, kénytelen vagyok ezzel is foglalkozni és felszólítani Farkas Elemér képviselőtársamat, hogyha ilyen erős kifejezést használt, tartsa szintén kötelességének nyilatkozni, hogy milyen értelemben és hogyan értette azt, hogy Wolf fék üzérkednek a patikajogokkal? T. Képviselőház! En végeredményben hálás vagyok, Müller Antal t. képviselő úrnak, (Meskó Zoltán: Végre egy hálás ember!) hogy alkalmat adott nekem arra, hogy ezzel az állítólagos kijelentésemmel foglalkozhassam és kijelenthessem azt, hogy ezt a közbeszólást én meg nem tettem. Nem tehettem meg két okból. Egyrészt azért, mert sem politikai multam, sem egyéniségem nem engedi meg azt, hogy olyan vádakat hozzak ide a Képviselőház elé, amiket bizonyítani nem tudnék, de másrészt nem tehettem meg azért sem, mert ellenkeznék velem az is, hogy egy olyan pártról hangoztassak ilyen vádakat, amely párthoz engem a tiszteletnek és nagyrabecsülésnek szálai fűznek. (Eckhardt Tibor: Szoros együttműködés! — Magyar Pál: Sok Farkas van, nem lehet tudni, melyik Farkas volt!) En ezt a kijelentést nem tettem meg, ez a kijelentés csak egy elírás, elszólás, vagy nem tudom, talán egy esetleges névcsere útján kerülhetett be a Naplóba. (Zaj. — Meskó Zoltán: Színvak volt az illető, Farkas Istvánra gondolt! — Elnök csenget.) En ehhez a magam részéről csak kettőt vagyok bátor hozzáfűzni. Azt, hogy én egyrészt igyekezni fogok a magam részéről ezt a kijelentést a Naplóban a naplóbírálóbizottság által korrigáltatni, (Bcssenyey Zénó: Világos tévedés!) másrészt pedig én is kérem Propper Sándor igen t. képviselőtársamat arra, hogyha ő ilyen vádakat hangoztatott, — aminthogy hangoztatott — akkor igyekezzék ezzel a vádjával és adataival újból a Ház elé jönni és adatait a Ház asztalára letenni. (Helyeslés a jobboldalon éss a középen.) Elnök: Következik a kereskedelemügyi miniszter úr írásbeli válasza Petro Kálmán képviselő úrnak folyó évi február hó 17-én a városi háztartások nehézségei tárgyában előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr írásbeli válaszát felolvasni szíveskedjék. Pakots József jegyző (olvassa): «Igen tisztelt Képviselőház! Petro Kálmán országgyű7Jf. ülése 1932 április 27-én, szerdán. lési képviselő úr a Képviselőház folyó évi február hó 17-én tartott ülésében a városi háztartások nehézségei tárgyában a pénzügy- és belügyminiszter urakhoz, valamint hozzám intézett interpellációjában tőlem azt kérdezte, hogy hajlandó vagyok-e a megyei városoktól a vármegye javára elvett községi közmunkabevételeket visszaadni, hogy ezeknek felhasználásával a városok tönkrement utaikat helyrehozhassák? A pénzügy- és belügyminiszter urak az interpellációnak őket illető részeire válaszukat már megadván, az engem illető fenti kérdésre vonatkozólag a következőkben válaszolok: Az interpelláló képviselő úr beszédében helyesen mutatott rá arra, hogy az 1920 : XXVII. te. azzal a rendelkezésével, amely — a közutak forgalmi fontosságának szem előtt tartásával — lehetővé tette, hogy a községi közmunkaszolgáltatások a községi utakon kívül egyéb közutak céljaira is felhasználtassanak: a háborús és forradalmi években leromlott vármegyei úthálózatok helyreállításához kívánta mindenekelőtt a szükséges anyagi előfeltételeket biztosítani. A kereken tizenháromezer kilométer hoszszúságú vármegyei úthálózat karbahozatala valóban oly kiadásokat igényelt, amelyeknek fedezésére a vármegyei útalapok ögyéb bevételei nem nyújthattak kellő fedezetet. Egy újabb bevételi forrás megnyitása tehát már ez okból is elkerülhetetlen volt. Méginkább szükségessé tette azonban a vármegyei útalapok bevételeine fokozását az a körülmény, hogy a vármegyék útfenntartási kötelezettségei ugyanabban az időben jelentősen bővültek annak a révén, hogy a vicinálisutakat vármegyei kezelésbe kellett átvenniök, amivel viszont a községek szabadultak meg egy olyan tehertől, amelyet ---mint vicinálisérdekelteknek — az időig nekik kellett viselniökMivel ezek szerint a községi közmunkaszol gáltatásból a vármegyéknek juttatott részesedéssel szemben a vármegyékre a kereken 8400 kilométert kitevő vicinálisúthálózat fenntartásának kötelezettségével újabb teher hárult, mivel továbbá a vármegyéket illető közmunka váltság az időközben felvett fontsterlingkölcsön fedezetére a külföldi hitelezők javára szerződésileg le van kötve s végül pedig, mivel elvileg is aggályos volna a megyei városokat a községekkel szemben megkülönböztetett elbánásban részesíteni, minthogy ez esetben utóbbiak joggal kívánhatnák a maguk részére az egyenlő elbánást: a kért intézkedést nincs mó dómban kilátásba helyezni. Budapest, 1932. évi április hó 19-én. Kenéz s. k., m. kir. kereskedelemügyi miniszter.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a viszonválasz joga. Petro Kálmán: T. Ház! Hogy mégis méltóztass amak tudni, miről van szó, röviden elmondom. Arról van szó tudniillik, hogy az 1890 : 1. te. 48. §-a kimondja azt, hogy az útadók és közmunka-jövedelmek, tehát a közmjunka-adók ia városoké, illetve a községeké, viszont az 1920 : XXVII. te. 3. §-a azért, mert szükségük volt a vármegyéknek a megyei utak lerongyolódása folytán erre az összegre, hogy ezeket az utakat helyreállítsák, annak idején nagyon helyesen úgy intézkedett, hogy ez a közmfunkaváltság, illetve közmunkaadó a megyei pénztárba fizettessék be, amit az egyes községek, illetve városok hajtanak be, és a megye használja èzt fel. Azért interpelláltam, hogy tekintettel arra, hogy most már a megyék útjai rendben vannak, tehát ezeket az összegeket lehetőleg adják vissza a városoknak, illetve
