Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-74

Az országgyűlés képviselőházának 7&, forradalmat csinálni. A forradalmak megérett folyamatok végső pontjai, kirobbanásai, utolsó felvonásai. Egyáltalában nem tudom, miért borsódzik az urak háta, ha ezt a szót csak hallják is. A szó puszta említésére olyan borzongás szalad végig az urakon, hogy szinte rossz nézni. (Ellenmondások jobbfelől.) Hiszen az urak rendje is forradalom útján jött létre! Az 1789. évi francia forradalom, amikor felgyújtották a Bastille-t, amikor magasan lobogtak a forradalom tüzei, polgári forradalom volt. Ez teremtette meg az önök uralmát. Vérben. tűzben, szennyben keletkezett és született a polgári rend is, miért követelnek hát önök a dolgozó és feltörekvő, magát felszabadítani akaró proletariátustól glaszékesztyűt akkor, amikor a maga jogos harcát vívja? A francia forradalomban naponta háromszáz-négyszáz ember került a guillotine alá, királyt fejeztek le, trónokat dlöntöttek le és ebben született meg az a polgári rend, aimelynek önök most kizárólagos birtokosai. Mi jogon követelnek önök az elnyomott proletariátustól glaszékesztyüt és finom úri szalon-módszereket? Ha önök a forradalmakat el akarják kerülni, higyjék el, nincs más út, mint az az egy, amelyet én megjelöltem: becsületes népjogok, közszabadságok, kényéi*, miunka, a tömegpszicíhé felszabadítása a nyomás alól. Akkor nem kell a rendőrnek sem kard, sem puska, sem öreg Berta az Oktogon-téren és az Andrássy-úton, nem kell géppuska, mem kell semmi, mert a tömeglélek olyan elasztikus valami, hogy nagyon könnyen meg lehet nyugtatni, de csak arra való, célravezető módszerekkel. Mert a forradalom, mint folyamat, mint a itársadalom automatikus működésének produktuma nemcsak fizikai, hanem pszichikai kérdés is ® az első fázisa ennek éppen pszichikai és csak a végső fázisa fizikai. Tessék elhinni, akárhogy felfegyverzik a rendőrséget és csendőrséget, ha tüzérütegeket állítanák fel minden utcára, ha hadvezéreket állítanak oda éjjel-nappal, ha ez a pszichikai folyamat végbement és a fizikai kialakulásra megérett, akkor ezek a fegyverek úgy elláfrvulnak, mint a vaj PS nem érnek egy ütet taplót. Láttuk 1918-han, történt rá hivatkozás. 1918-ban is erőszakos uralom volt, a Tisza uralma elég erőszakos volt. Akkor is volt Buda «esten katonai parancsnok, akit nem tudom milyen véres jelzőkkel illettek. 1918 júniusában Zsenka^ Őrnagy belelövetett a tömegbe a Máv-gét>gyárnál, mert a maga jogos munkabéréi- követelte. 1918 októberében a Lánchídnál még belelőttek a tömegbe és már 31-én az urak úgy szétszaladtak, mint a nyulak, hírmondó sem maradt belőlük s az első összeverődésük a nagy szétszaladás utáin a nemzeti tanács kapuja előtt volt. ahol igyekeztek és tolakodtak, hogy bekerüljenek a nemzeti tanácshoz és letegyék a hűségesküt az októberi forradalomra. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) József főhercegtől kezdve a magas kléruson kereszti" 1 az egész ország ott hemzsegett, ott volt és letette a nemzeti tanács kezébe az esküt. Mi szociáldemokraták a mi szociáldemokrata minisztereinkhez napokig nem tudtunk bejutni, mert folyton elő voltak jegyezve polgárok és polgári testületek részéről. Hát miért tesznek nekünk most szemrehányást és miért idézik fel most ezeket a dolgokat, miért akarnak most bűnlajstromot csinálni és miért akarnak most ezen az alapon fegyveres hátaimat állítani a munkásság ellen? Már most fennmarad egy kérdés. Az nrak azt vitatják, hogy ez a javaslat tulajdonképülése 1932 április 27-én, szerdán. 281 pen nem is a munkások ellen szól, nem szól pártok ellen és egészen természetes, hogy ezt a frazeológiát hozzáfűzik ehhez a javaslathoz. En azonban azt kérdem, hogy a szimpla rend fenntartására a közrend fenntartására a mai készültség, a mai felfegyverzettség nem elég? Hát Budapesten, egymilliós városban öldöklő csetepatékat kell csinálni törvény alapján? Hát lehetségesnek tartják az urak például azt, hogy délben, amikor legnagyobb a forgalom, egy forgalmas budapesti, világvárosi utcán, rendőrök álljanak és fejlődjenek rajvonalba és sortüzet adjanak le az utcára? Ennek pedig ez lesz a következménye. Ha valakit le akarnak fegyverezni, vagy ártalmatlanná akarják tenni, akkor veszélyeztetik az utcát, veszélyeztetik az ártatlan járókelőket. Hát lehet Budapesten fegyveres hatalmat, lőfegyverhasználatra szabadalmat adni valakinek? Ezek tréfák, viccek. Meg vagyok róla győződve, hogy ez a javaslat minden vonatkozásában papirosjavaslat marad és csak akkor lép majd életbe, ha a dolgozó tömegek valahol együtt lesznek és saját törekvéseiknek akár békésen is kifejezést fognak adni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Miniszter úr, ön még baranyai magányában üdült, amikor mi ezekkel a kérdésekkel már igen alaposan foglalkoztunk, nekünk tapasztalataink vannak. Ebből a szempontból igenis veszélyes ez a javaslat. Akárhányszor megtörtént, hogy március 15-én munkásünnepély volt például a Petőfi-téren. Megvolt az ünnepély. Nem mondom, voltak, akik azt kiáltották, hogy éljen az általános, egyenlő, titkos választójog, voltak akik azt mondták, éljen a szociáldemokrácia és nem tudom, éljen ez vagy amaz, de ahol 30—40.000 ember jön össze, ott nem lehet halotti csendet teremteni. (Br. Urbán Gáspár: Es olyanok is voltak, akik az internacionálét énekelték!) Erre a rendőrtiszt urak olyan idegességbe és olyan, hogy úgy mondjam, transzba^ esnek, hogy egyszerűen ők veszélyeztetik azután a, rendet. Akárhányszor előfordult, — itt a Képviselőházban is szóvá tettük a miniszter úr belügyminisztersége előtt, az ő elődjei alatt — hogy az a rendőrtisztviselő kiadja a parancsot: öt perc alatt tessék szétoszolni, egyben azonban elzárja a közlekedést, az utcákat. Az egyik esztendőben egy alkalommal csak egyetlenegy kis utcát hagyott nyitva, s a többit rendőrővvel lezáratta s akkor azután azt mondotta, hogy öt perc alatt tessék eltisztulni, tessék 30—40 ezer embernek, repülőgép nélkül, vagy a nélkül, hogy légnemű anyaggá változnék át. — ami ezidőszerint még lehetetlen, hiszen idáig még nem értünk el a fizikai fejlődésben — eltávozni. Méltóztassanak elképzelni 40 ezer főnyi tömeg szétoszlatását öt perc alatt és ha ez nem sikerül, akkor, igen t. miniszter úr. az ön törvénvjavaslata, nélkül is kiröppentek a. kardok a hüvelyükből és csináltak olyan mészárlást, amilyen európai országban nem igen szokott előfordulni, — és nem is volna szabad, hogy előforduljon — noha, ismétlem, semmiféle veszély nem volt, csak az, hogy 10—15 percnél tovább tart ez az eloszlatás. T. Képviselőház! A legutóbbi ilyen tapasztalatom április 7-éről származik. Méltóztassék csak egy kicsit ide figyelni. Egy 50 tagú küldöttség indult el — horribile dictu — a kormány feje elé, s egy nagy forradalmi cselekedetre határozta el magát, arra, hogy egy memorandumot fog átadni a kormány igen t. elnökének. Egy 50 tagú küldöttség indult el, hat varv