Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-74

268 Az országgyűlés képviselőházának Szilágyi Lajos: Kun Béla azt mondotta» hogy ezek a csapatok azt szolgálják, hogy senkinek eszébe ne jusson feltámadni a proletariátus ellen. (Zaj.) Majd azt mondotta, hogy aki látja ezeknek az elvonuló csapatoknak a fegyelmezettségét, a fegyelem, akarat és kötelességteljesítés iránti érzékét, annak nem fog eszébe jutni, hogy fegyveres kézzel feltámadjon a proletariátus hatalma ellen. íme tehát, még egy ilyen elfogult ember is, mint Kun Béla (Propper Sándor: Beszéljen Siófokról és Orgoványról!) aki vörösőrséget szervezett, a vörösőrség szükségességét és a vörösőrség fegyelmének fenntartását azzal indokolta, hogy annak preventív célzata van. Ebből kifolyólag tehát ne méltóztassék ma, 1932-ben ebben a tekintetben új tanokat felállítani, ellenkező tanokat, mint amilyeneket akkor hittek és vallottak. A tényleges helyzet az, hogy a rendőrségnek, tehát akkoriban a vörösőrségnek a fennállása, a fegyelme igenis preventív célzatú volt a rendbontások ellen (Propper Sándor: Kun Bélától kölcsönöznek kormányzati elveket! — Simon András: Együtt voltak, majd felolvassuk megint a listát! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Csak olvassa fel a ^kép viselő úr nyugodtan! — Farkas István: Bátran felolvashatja! — Propper Sándor: Felhatalmazom, hogy felolvassa! — Zaj. — Elnök csenget. — Kelemen Kornél: Mi mindig örülünk, ha az urak ennyire tiltakoznak. Ez helyes ! — Zaj. — Elnök csenget.) Az, amit előttem szólott képviselőtársam mondott, hogy ez a törvényjavaslat a hadviselést jelenti, nem tudom, milyen rétegei ellen a társadalomnak, határozottan nem igaz, hiszen, ha arra kerülne a sor, hogy még egyszer itt, ennek az országnak a területén forradalom keletkeznék, elvárjuk az akkori belügyminisztertől, hogy ne keressen rá paragrafust, hogy mit tegyen (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) abban az esetben, elvárjuk az igen t. belügyminiszter úrtól, akár létrejön ez a törvény, amely fegyverhasználatra jogot ad a rendőrség számára, akár nem jön létre, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Buehinger Manó: Akkor mire való most?) akár ki fogják hirdetni kormányzói záradékkal, mint törvényt, akár nem, ha az országban mégegyszer felfordulás lesz, elvárjuk a belügyminisztertől, hogy ne keressen paragrafusokat és szabályokat arra nézve, hogy mit szabad tennie és mit nem szabad tennie, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon!) hanem tegyen meg mindent belátása szerint (Kabók Lajos: Akkor minek tárgyaljuk most! Mondják ki, hogy diktatúra van és nem kell törvény. — Zaj. — Elnök csenget. — Propper Sándor: Ha rákerül a sor, szaladni fognak, mint a nyulak! Meg fogják Hatni! — Ellenmondások a jobboldalon.) Kétségtelen, hogy ennek a parlamentnek ülésterme sokszor visszhangzotta már a Somogyi Béla és Bacsó Béla gyilkosságainak az ügyét. (Farkas István: Es megtorolták Somogyi Bélát és Bacsó Bélát

Î Pedig tudják, kik gyilkolták meg, mégsem torolták meg. Amnesztiát kapott! Tudják kik voltak! Katonák voltak! Itt a Házban mondották! — Nagy zaj a Ház minden oldalán. — Elnök csenget. — Farkas István: Meg sem torolták! Erről beszéljenek! — A Dunáról beszéljenek! Hány embert dobtak bele?) Elnök: Farkas István képviselő urat rendreutasítom. A képviselő úr mérsékelje magát, maradjanak csendben az urak! Szilágyi Lajos: A parlamenti napló tanúsítja azt, hogy ebben a kérdésben már ismé7U. ülése 1932 április 27-én, szerdán. telten felszólaltam, annál inkább objektíve szólhatok hozzá a dologhoz, amikor csak azt akarom leszögezni, hogy az uraknak legjobban fájlalt áldozatai voltak az előbb megnevezett férfiak. (Farkas István: Egyik sem volt bolsevista soha!) Nekünk, polgári társadalomnak is vannak siratott áldozataink és állítom az uraknak, hogy a mi áldozataink és az önök áldozatainak sorából igen sokan élnének mia is, ha annakidején a felelős tényezők nem lettek volna pipogyák és bátortalanok és hogy még világosabban beszéljek, ha 1918 október 31-én, vagy 1919 március 21-én azok, akiknek hatalmukban állt a fegyveres^ hatalom, nem lettek volna bátortalanok élni a rendelkezésükre álló fegyveres hatalommal, akkor az önök áldozatai és a mi áldozataink közül még igen sokan ma is élnének. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Egy alkalmas, megfelelő időben alkalmazott erőszak igenis áldozatokat kíván, de sokkal kevesebb áldozatot, mint ha az, aki hatalmon van, elmulasztja, hogy éljen a rendelkezésére álló karhatalommial, mert akkor sokkal, de sokkal több áldozat lesz utólag. {Zaj. — Elnök csenget- — Propper Sándor: Akkor azt mondta a képviselő úr, hogy: szaladj te is pajtás! — Esztergályos János: Hol volt a képviselő úri) Azt hiszem, elég tárgyilagosan beszéltem, ha^ teljesen egyformán bíráltam meg az önök áldozatait, akiket önök siratnak és azokat az áldozatokat, akiket mi siratunk. Objektíve állíthatom, hogy mindkét oldalon sokkal kevesebb lett volna a vervesztesés: abban az esetben, ha alkalmas időben, megfelelő fegyveres erőszakot vettek volna igénybe. (Buchinger Manó: Szóval, ha a rendőrség nem lett volna slampos, nem lett volna forradalom. Magyarázzák meg, miért volt forradalom, amióta a világ világ. — Zaj.) En annak idején, amikor az ellenzéken a legélesebb harcot vívtam a kormány ellen, akkor is ebben az ülésteremben a rendőrségről úgy beszéltem, mint valami érinthetetlen szentről. (Propper Sándor: Avattassa szentté őket!) 1923 április 28-án azt mondtam, hogy (olvassa): «Magyarország jobb jövőjének, újraépítésének egyik legfontosabb szervéről, a béke és nyugalom helyreállításának leghathatósabb eszközéről, a magyar királyi államrendőrségről óhajtok beszélni. Azt mondottam a nemzetgyűlésen, hogy a pártpolitikai szempontok teljes félretételét, figyelmet és jóindulatot kérek, a belügyminiszter úrtól pedig nem sablonos választ, hanem L cselekedeteket kérek és várok.» Ezen bevezetés után^ folytattam, hogy (olvassa): «nekem egyformán kedves é« nemzetem szempontjából egyformán a szívemhez van nőve a katona, a csendőr, a rendőr, a vámőr, a folyamőr és pénzügyőr. Véleményem szerint vitatkozni sem lehet azon, hogy melyiknek mikor nagyobb a fontossága, a szükségessége. Mindegyikre mindig szükség volt és szükség is lesz. Az ország mai helyzetében — ezt mondtam 1923-ban — az állami rendőrség feladata és fontossága — azt kell mondanom — vetélkedik a többi szervezetek fontosságával.» En nem értem azt az ellenzéki taktikát, amely .a helyett, hogy hóna alá nyúlna ennek a foglalkozási ágnak, vagy ennek az állami szervnek is, (Propper Sándor: Próbáljon a hóna alá nyúlni: olyan hatósági erőszakot kap, hogy csoda! — Derültség és zaj.) nem értem az ilyen ellenzéki taktikát, amely kétféle mértékkel mér. Nem lehet a rendőrség fontosságát másképpen