Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-70

18* Az országgyűlés képviselőházának 70. ülése 1932 április 20-án

} szerdán. vagyunk, nem hiszem, hogy a kényszerűség rávinné őt arra, hogy rajtunk segítsen akkor, amikor maga is tőkeszegénységben szenved és amikor nála feltétlenül mindig a politikai szempontok predominálnak. (Ügy van! balfelől.) Hiszen látszik azokból az ujságjelentésekből, amelyeket a négy nagyhatalom londoni tanácskozásairól olvastunk, hogy tulajdonképpen Németország gáncsolta el a Tardieu-féle tervezetet (Lázár Miklós: így van!) azáltal, hogy igenis, politikumot vitt az < ügybe, hogy igenis az ő presztízsét fenn akarja tartani kelet felé és hogy nem mond le arról a gondolatáról, hogy Ausztriát magához t csatolja. Talán ez az egyetlen politikai kérdés, amely Franciaországot érdekli, mert különben láttuk a múltban, hogy amikor Magyarország segítségére sietett, egyáltalán semmi politikai

> feltételhez ezt nem kötötte és az hiszem, a jövőben sem kívánná kötni. Ellenben kénytelen vagyok bizonyos belátási folyamatot látni éppen ennél a nyugati nagyhatalomnál, mert a józan francia politikáról nem lehet feltételezni azt, hogy ha volt ellenséggel áll is szemben, ne lássa be a változott helyzetet és hozzákösse magát ahhoz a benesi gondolathoz, amely eddig Franciaországban prédominait. Be kellett látnia azt, hogy bármilyen ügyes diplomata és kiváló államférfiú volt is Benes úr, a nyugati országokban általa propagált terv nem vált be és ma, amikor Csehország gazdaságilag legalább is olyan rosszul áll, mint mi, amikor már közel egymillió munkanélkülije van az államnak, amikor a gyárak leállanak, gazdasági téren is bebizonyosodik az, hogy teljes képtelenség ezekben a széjjeldobott, széjjelszórt országokban cseh hegemónia alatt ismét egy gazdasági egységet alkotni. Azért fontos ma Magyarország szerepe, mert úgy múltjánál, történelménél, mint hivatásánál fogva őt illeti meg feltétlenül a vezető szerep a Dunamedencében. (Ügy van! Ügy van!) Ezért sürgettem és sürgetek most is erélyesebbe, aktívabb és gyorsabb ütemű külpolitikát. Ennél a kérdésnél azonban nem akarok tovább immorálni, hanem .a költségvetési vitára tartom fenn, hogy erről bővebben beszéljek. T. Ház! Az összes innen felszólalt képviselők sürgették a nemzeti összefogás gondolatának megvalósítását. Ennek híve voltam a Ház összeülése óta, ennek szükségét mindig hirdettem. De meglehetősen tanácstalanul állunk mi itt az ellenzéken. Nem értjük az igen t. miniszterelnök úr helyzetét a parlamentben. Azt bizonyos homály burkolja. A személye iránt érzett legnagyobb tisztelet és megbecsülés ellenére nem tudom, hogy a nemzeti öszsjzefogás gondolatát úgy fogja-e fel, mint ahogy felfogjuk mi itt s amint azt nyíltan hirdette ma Pakots igen t. barátom is. Ügy látom, hogy az igen t. miniszterelnök urat rosszul szolgálja ki a régi rendszer, nemcsak a párt, hanem a rendszernek azok az ágazatai is, amelyek — sajnos — a közéletben mindenüvé eljutnak. Itt bizonyos amerikázás folyik. Végre is minden nagy pártban vannak válságok, s talán nem is illik ellenzéki oldalról erről beszélni. En csak érintem ezt, de hiába, érintenem kell, mert szóbeszéd tárgya és újságcikkek is foglalkoznak vele. Különös szimptómákat is látunk. Egyik igen t. képviselőtársam, azt hiszem, Eckhardt Tibor képviselőtársam, azt mondotta a múltkor, hogy itt áldiktatúra van. Nemcsak áldiktatúra volt, s talán van bizonyos fokig ma is, hanem alkotmányosdi játék is. A régi időben csak válságok Idején fordult elő az, hogy az államfő politikusokat kihallgatásra rendelt. Akkor hivatalosan meg is jelent a lapokban, hogy X. Y.-t meghallgatta Ferenc József ő felsége. Ma ugyan nem hivatalos formában, de mégis az Összes lapokban megjelent, hogy az államfő fogadott egy csomó politikust. Ez azért van rossz hatással a közvéleményre, mert feltehetővé teszi azt, hogy igenis van válság; már pedig ezt mélyen sajnálom, mert ahogy parlamenti viszonyok ma vannak ellenzéki oldalon is, megnyugvást csak addig látok, amíg a mostani miniszterelnök urat látom a miniszterelnöki székben. Addig, amíg^ választás, vagy koncentráció el nem dönti a kérdést, azt hiszem, minden ellenzéki embernek az nyújtja a legnagyobb biztonságot, hogy az a levegő, amely a múltban volt, ő alatta többé vissza nem tér. (Friedrich István: Gyönge vigasz, de így van! — Lukács Béla: Adják meg a felhatalmazást! — Rassay Károly: Mire adjunkl Ügy nem beszélhetünk a miniszterelnök úrról, mint saját pártjának tagjai, mert abból nagy baj lenne! — Bródy Ernő: Nagyon jó!) A mellett a súlyos felelősség mellett, amely a miniszterelnök urat terheli, terheli őt még egy súlyos felelősség. Az elmúlt 14 esztendő alatt a történelmi osztály politikusai és mások is, sajnos, nagyon lejáratták a magyar történelmi osztály presztízsét, (Egy hang a jobboldalon: Ez igaz!) olyanok is, akik a történelmi osztályhoz tartoznak, olyanok is. akik esetleg csak grófi címet viselnek, miután Magyarországon ezek között a nagyközönség nem szokott különbséget tenni. Károlyi miniszterelnök úr nagy felelőssége abban áll, hogy ő van hivatva visszamenteni ennek a magyar történelmi osztálynak presztízsét. Ismerve őt, tudom, hogy ő evvel a felelősségérzettel el is van telve, de arra kérem Őt, vegye ezt nagyon figyelembe, mert ha az ő becsületes és jóakaratú munkája nem sikerülne, azt hiszem, azzal a magyar történelmi osztály éppen annyit vesztene, mint amennyit az ország. A javaslatot nem fogadom el. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Báró Inkey Pál! Br. Inkey Pál: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! balfelől.) A javaslat benyújtásának időpontja magával hozta azt, hogy a körülötte folyó vita bizonyos mértékig előkészítő költségvetési, vitává vált. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Ami kor a javaslathoz hozzászólok, lehetőleg kerülni akarom azt, hogy a tárgyhoz szorosan nem tartozó kérdéseket hozzak fel. Amikor a javaslatot bírálni akarom, megállapítom azt,^ hogy ez nézetem szerint két szempontból bírálandó el: alkotmányjogi szempontból és politikai szempontból. Ha alkotmányjogi szempontból nézem ezt a javaslatot, akkor meg kell állapítanom, hogy a javaslat nem más, mint az eddig fennálló burkolt diktatúrának meghosszabbítása. Diktatúra azért, mert ha a törvényhozó és a végrehajtó hatalom egy kézben jön össze, az diktatúra. Kétségtelen dolog az, hogy a diktatúra elfogadható kormányforma és a történelem annak hasznos voltát gyakran igazolta is. A parlamentáris életben azonban, amikor a parlament működik, azt, hogy a parlament maga törvényesítse ezt a diktatúrát, a magam résziről a parlamentarizmus olyan arculcsapásának tekintem, hogy azt magamévá nem tehetem. (Helyeslés a baloldalon.) Lehet ezt a kérdést a parlamentarizmus lejáródásának egy szimptomájául tekinteni, mert