Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-73

256 Az országgyűlés képviselőházának Napirendünk szerint következik a m, kir. rendőrség fegyverhasználati jogáról szóló törvényjavaslat (írom. 126., 201.) tárgyalása. (Esztergályos János: Ezt már nagyon vártuk! Nagyon hiányzott! — Meskó Zoltán: Kell is! — Esztergályos János: Kenyér helyett rendőr! — Meskó Zoltán: Csak a gazembernek kell a csendőrtől, a rendőrtől félni, a tisztességes embernek nem kell félnie! — Esztergályos János: Menjen ki a képviselő úr a falura, majd megtudja, hogy kell-e félnie! Menjen ki a képviselő úr! — Meskó Zoltán: Most voltam kint! Vigyázott rám is két csendőr! — Esztergályos János: Majd Bujdosó csendőrtiszthelyettes úr megmondja Önnek, hogy rendes ember-e, vagy nem? — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Dési Géza előadó urat illeti a szó! (Zaj.) Dési Géza előadó: Mélyen t. Képviselőház! A m. kir. rendőrség fegyverhasználatának irányelveit a rendőrség államosításáról szóló 5047/1919. M. E. számú rendelet határozza meg. A rendelet 21. §-a a rendőrség fegyverhasználatát közvetlen támadás, vagy ilyennek közvetlen veszedelme esetére, továbbá a tettleges ellenszegülés legyőzésénél a végső szükség esetére korlátozta; a 35. § pedig felhatalmazta a belügyminisztert, hogy a fegyverhasználat szabályait rendelettel állapítsa meg. E felhatalmazás alapján készült a jelenleg érvényben levő fegyverhaszmálati szabályzat, amelyet a 39.820/1921. B. M. számú rendelet 50—62. §-ai foglalnak magukba. Ez a szabályzat nem kielégítő, mert eltérő jogi magyarázatokra adhat alkalmat. Ezenkívül nem szorul bővebb bizonyításra, hogy mindem tekintetben megfelelőbb, ha rendelet helyett törvényben szabályozzuk a fegyverhasználat jogát. (Helyeslés a jobboldalon.) Éppen a múltban számos panasz hangzott el azon az alapon, hogy a fegyverhasználat nincs törvényben szabályozva, s éppen ezért csak köszönetet mondhatunk a belügyminiszter úrinak, hogy alkotmányos érzékével ezt a régen vajúdó kérdést a törvényhozás útjára hozit'a és törvényben óhajtja ezt a nagyérdekű és fontos közszabadsági kérdést is szabályozni. T. Ház! A civilizációnak a világon mindenütt az a mértéke, hogy amikor a polgár jogokat érvényesít, egyúttal kötelességet is teljesít. Az állam és a polgár viszonya (akként alakul, hogy az állam minden erejével elő akarja segíteni a polgár erkölcsi, szellemi és anyagi fejlődését, a polgár pedig szereti és megbecsüli az állam intézményét. A polgár és az állam egymásra vannak utalva, kölcsönhatásban élnek és elképzelhetetlen olyan helyzet, hogy ellentét álljon elő a polgár és az állam érdeke között. Éppen az a helyes felfogás, hogy minden kérdésben szolidaritásban, együttérzéslben s a közös

r érdekek egymásrautaltságában éljen a polgár az állammal és az állam a polgárralNem szükséges hosszú és nagy történeti példákra hivatkoznom, elég csak Angliára mutatnom, ahol, aki egyszer ott járt, láthatta, hogy^ milyen tiszteletben résesül az angol rendőr. Már az angol rendőr egész megjelenése, egész geszciója, viselkedése, az a határtalan tisztelet, amellyel őt mindenki fogadja, az a megértő és együttérző támogatás, amelyben minden angol ember a rendőrt részesíti, bizonyítja azt, hogy Angliában a rendőrség a polgárok lelkében élő, megbecsült és szeretett | intézmény és ha igazságossággal és tárgyila73. ülése 1932 április 26-án, kedden. gossággal vizsgáljuk a magyar rendőrséget, úgy el kell ismernünk, hogy a mi rendőrségünk úgy rátermettséggel, mint buzgalmával, leleményességével, szorgalmával és önfeláldozásával kiérdemli mindnyájuk tiszteletét és becsülését. (Ügy van! a jobboldalon.) Elegendő utalnom a múlt egyes nagyobb bűncselekményeire, amikor Európa rendőrségével szemben a magyar rendőrséget érte az a dicsőség és övé az érdem, (Egy hang a jobboldalon: Biatorbágy!) — helyesen méltóztatott mondani, hogy a biatorbágyi bűncselekményben valóságos zsenialitással, határt nem ismerő, éjt-napot összetevő, önfeláldozó buzgalommal kiderítette a tetteseket akkor, amikor ezt egyesek igyekeztek kommunista összeesküvésnek minősíteni, vagy különböző romantikus magyarázatokkal ellátni. A mi rendőrségünk bevált rendőri művészete — hogy ezt a szót használjam — derítette ki a tettest. (Esztergályos János: Pedig akkor még ez a javaslat sem volt a Ház előtt!) A javaslat nem volt a Ház előtt, mélyen tisztelt képviselőtársául, de éppen ez az említett tény az indok arra, hogy a rendőrség megérdemli, hogy az ő jogait „körülbástyázzuk, mert egyrészt a közbiztonság érdekeire kell figyelemmel lennünk, másrészt a közönség érdekeit kell meglátnunk, de mindenekfelett a rendőrnek, magának a rendőrségnek, mint intézménynek, kell megadnunk azt a levegőt, azt a lehetőséget, hogy hivatását a törvény keretei között tisztességgel és sikerrel végezhesse. (Helyeslés a jobboldalon.) A arnultban bírósági ítéletek is sokszor tévesen magyarázták a rendőr fegyverhasználati jogát. A fegyverhasználati jogban tudniillik két elem. találkozik; az első a minden embert megillető jogos védelem támadás esetében s e tekintetben nem lehet a rendőrnek kevesebb joga, mint bárki másnak, csupán azért, mert rendőr. (Ügy nan! Ügy van! jobb felől.) A második ^edig a közbiztonságnak érdeke, amelyet azután megkoronáz iaz állami tekintély megvédésének erkölcsi paragrafusa. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A rendes jogi védelemtől abban is különbözik ez a védelem, amely a rendőrnek nem mint magánembernek, hanem' mint a közbiztonság megtestesítőjének jár, hogy a jogos védelemben a törvény szerint saját életét, testi épségét vagy vagyonát ilátja megvédve a polgár, a rendőr azonban nemcsak a saját életét tartozik megvédeni, hanem a mások életét is, ezenfelül pedig azt az eszmei és erkölcsi javat, amit a közbiztonság magasabb tekintetbevétele általában jelent. Az a törvényjavaslat amelyet a Képviselőház igazságügyi és közigazgatási bizottsága elfogadott és -amelyet a Ház elé vagyok bátor terjeszteni, amint említeni bátor voltam, azt az újtíást tartalmazza, hogy törvény útján határozza meg a fegyver használati i^ot. Éppen a mélyen t. baloldali képviselőtársaim részéről azt kellene várnom, hogy örömmel üdvözöljék ezt a tényt. (Meskó Zoltán: Ügy van! — Esztergályos János: Szuronyt és golyót sohasem üdvözlünk! — Kuna P. András: Az csak a gyilkos juráknak szól!) A szurony és golyó mélyen t. képviselőtársam védelmében is megnyilatkozhatik és el tudok képzelni olyan esetet, amikor igen t. képviselőtársamnak jól esnék az. ha volna mellette valaki, aki^ szuronnyal vagy golyóval megvédelmezi. Elvégre a rendőrség nem azért szerepel, hogy támadja, hanem azért, hogy megvédje a polgárságot. (Ügy van! Ügv van! jobbfelől.) Ez a legkevesebb, amit ezeknek a derék embereknek megtehetünk, akik igazán