Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-73
Az országgyűlés képviselőházának követte el, aki a jog- szabálya szerint ügyleteit és vagyoni állását feltüntető könyvvezetést lett volna köteles folytatni, illetőleg' mérlegéét készíteni, — könyvvezetést nem folytatott, mérleget nem készíteti vagy könyvvezetését, illetőleg mérlegét, levelezését és leltárát meg nem őrizte, vagy úgy vezette, hogy abból ügyleteit és vagyoni állását nem lehet megállapítani.» t • i -Súlyosabb esete a 'hitelsértés bűntettének, midőn a könyvekkel való bűnös manipulációval^ teszi lehetővé a hitelsértés bűntette elkövetését. Ezt az igazságügyminiszter úr kegyes figyelmébe ajánlom. Jogászi meggyőzőésem szerint ez hozzátartoznék ennek a hitelsértési törvényjavaslatnak, de különösen a javaslat 1. Vának teljességéhez. Ismétlem: nem mondom, hogy ez enélkül is nem volna büntethető. De súlyosabb következményt^ fűznék a hamis könyvvezetéshez, kiemelném annak 'veszélyességét s azt nem lehetne a 4. §-hoz fűzött következményekkel megúszni. Van erre támpont az osztrák javaslat 366. §-ában, a cseh javaslat 330. §-ában és a svájci javaslat 140. §-ában. Nem elég, hogy súlyosbító körülmény vagy pedig esetleg külön bűncselekmény. A könyvvezetést a magam részéről annyira fontosnak tartom, hogy az azzal űzött manipuláció révén elkövetett bűncselekményt súlyosabbnak minősíteném és súlyosabban büntetném. Az igazságügyminiszter úrnak kegyes figyelmébe ajánlom ezt a javaslatomat, amely az 1. §• második bekezdéséhez volna fűzhető. Sokan attól félnek, hogy a cselekménynek az az általános megjelölése, hogy «jogtalanul csökkenti» nem elégséges, és a bíró könnyen el fog tévedni. Szükséges a taxatív, vagy példálódzó felsorolás, mondják jogászkörökben, mert hiszen a bírónak a jog alkalmazásánál legalább van mibe kapaszkodnia, de szükséges ez az adós érdekében is, aki ezen az úton nem tudja, — mondják az aggályoskodók — hogy mit szabad és mit nem szabad tennie, mikor csökkenti ő jogtalanul az ő vagyonát, de szükséges a taxáció, mondj cl í'l jogászok egy része, abból a szempontból is, hogy a rosszhiszemű hitelezővel szemben is meg kell védelmezni az adóst, mert a rosszhiszemű hitelező is túlkönnyen, túlhamar tesz bűnvádi feljelentést és az adós bármilyen cselem ény ét jogtalan csökkentésnek fogja nevezni. Ezek azok az aggályok, amelyeket jogászi szempontból a javaslat ellen — kijelentem nem teljesen indokolatlanul — felhozok. Ma ugyanis — mondják ezek az aggodalmak — a Btk. 386. és 414. §-ában, pontosan megvan jelölve a bekövetkező hatósági végrehajtás előfeltétele, a «vagyonbukott» fogalom, a 414. §-ban taxatíve fel vannak sorolva a büntetendő cselekmények, úgy, hogy pontosan tudja az adós, pontosan tudj cl cX hitelező és pontosan tudja a bíró is, hogy mit szabad és mit nem szabad az adósnak tennie. Igaz, hogy a taxáció, mint tudjuk, sohasem teljes, és bizony a gyakorlatban sokszor találkozunk olyan cselekményekkel, amelyek nem (foglaltatnak a taxációban és ezért megakadhat a bíró. Ennek következtében az a kifogás, hogy ez az általános kijelentés legalább eleinte bizonyos bizonytalanságot fog a joggyakorlatban teremteni, nem teljesen alaptalan. Az adós a «jogtalanul csökkentés» szótól megijed s ezzel, mondjuk, bátortalanná tesszük kereskedelmi, üzleti életében, mert nem fogja tudni, mit szabad, mit nem szabad, viszont a hitele'. ülése 1932 április 26-án, kedden. . 235 zőt egyenesen ráeresztjük az adósra, — mondják ugyanezek a kifogásolók — mert hiszen az adósnak minden olyan cselekményét jogtalannak fogja tekinteni, amely az ő érdekeit sérti. Ezek az aggályok nem alaposak és nem helyállók. Az adós nagyon jól tudja, hogy melyik az a cselekménye, amellyel szándékosan és jogtalanul csökkenti vagyonát. Az adós nagyon jól tudja, hogy melyik az a cselekmény, amellyel szándékosan csökkenti, vagy elvonja a fedezetet és a kielégítési alapot a hitelező elől. A bíró szempontjából az aggályok részben indokoltak. Azonban — mint már mondottam — nem tudunk olyan törvényes rendelkezést kitalálni, amely minden jogviszonyra egyformán jól illenék és minden bíró kezében egyformán kifogástalanul funkcionálhatna. Kétségtelen, hogy a magyar bíró nem ismeri eléggé a gazdasági, a kereskedelmi, a pénzügyi, a hiteléletet, egy darabig az ilyen meghatározásoknál, mint például «jogtalanul csökkenti», talán tétovázni fog, talán nem fogja tudni mindig megtalálni a helyes utat. Meg vagyok azonban győződve, hogy a kir. Kúria a maga bölcseségével mindig nagyon jól fogja ezt a kérdést megoldani. Beismerem, hogy a bíró a múltban hozzá volt szokva bizonyos közelebbi megjelölésekhez s éppen ezért azzal is számolni kell, hogy minden új törvény 10—20 évig bizonyos területen, bizonyos fogalmi területen vagy egy részén jogbizonytalanságot jelent. Ezzel számolnunk kell, de ez csak azt jelenti, hogy amikor azután kialakul a törvényhozó szellemének, a törvény igazi szándékának megfelelő joggyakorlat, akkor tiszta helyzetet teremtettünk. (Gál Jenő: Addig egy csomó fegyházat kirónak!) Ezt elkerülni csak jogelvek kimondásával nem lehet. (Gál Jenő: Addig egy csomó fegyházat vígan kiszabnak!) Lehet, hogy az első bíró eltéved ebben a tekintetben, a következményt és ezt mind a közvádlónak kell bizonyítania ilyen hitelelvonó cselekményeknél. Kétségtelen az is, hogy ez a bírót nehéz helyzet elé állítja, azonban nem lehetetlen helyzet elé. Végeredményében egyszer már meg kell kezdenünk, hogy a bírót már kissé szabadabbá tegyük a pa^ ragrafusok bilincseitől. Ha talán ehhez a levegő e pillanatban nem is alkalmas, nem lesznek örökké ilyen nyomorúságos, nyugtalan idők ... (Rassay Károly: A bírót en szeretném egy kissé a paragrafusok közé szorítani!) Nem tudok annyi paragrafust találni, amennyivel minden bíró kezét úgy köthetném meg, amint a jog helyes alkalmazása okából szeretném. Ez reménytelen vállalkozás lenne! Kétségtelen, hogy az eddigi bírói gyakorlat s azok a megjelölések, amit a büntetőtörvénykönyv 386. és 414. §-aiban felsorol, ezentúl is mind támpontul fognak szolgálni a bírónak, mert hiszen a tudomány ismeri ezt és a bírói gyakorlatot is ismernie kell a jogásznak, aki a jogot alkalmazza. A bíró tehát biztos alapon mozog akkor r is, amikor a «jogtalan csökkentés» megállapításánál igazságot kimond, ami, ha a királyi Kúriáig felmegy az ügy — már pedig ezek a cselekmények mind felmennek — ha eleinte ingadozásokat is szül, végeredményben mégis megnyugtató lesz. (Gál Jenő: Különösen, ha csak semmisség keretében megy fel! — Rassay Károly: A Földhitelbankra nem volt eddig törvény? Miért nem hajtották végre?) Abban az aggályban, amely a részletes vagy példaszerű felsorolás hiánya folytán a bíró ítélkezése szempontjából eleintén felme-