Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-72

Az országgyűlés képviselőházának 72. Tessék tehát végére járni a dolognak, tessék tisztázni a dolgot, akkor elhallgatunk ezekkel a kérdésekkel. (Lukács Béla: Tessék feljelenteni a bíróságon!) A parlament felette áll a bíróságnak, a parlament nyilvánossága nagyobb, mint a bíróság nyilvánossága. Tessék az ügyész urnák elővenni ezeket a dolgokat és tessék ezeket a kérdéseket kivizsgálni. Azt hiszem, ha maga a parlament venné kezébe ezt a dolgot, akkorsokkal inkább és sokkal megnyugtatóbb módon tudna ebben a kérdésben eljárni és határozni. Beszédeim elején rámutattam arra, hogy az előadó úr összezavarja a fogalmakat és szándékosan összekeveri a közegészségügyet a szociálpolitikával. Ismerem az ő nehéz helyzetét. Ma, a szociális korban szociális intézmény megszüntetésést borzasztóan nehéz megokolni. Bele tudok helyezkedni ,az ö helyzetébe és el tudom képzelni, milyen borzasztó nehéz ma a megszüntetés mellett érvelni, olymódon, hogy szükség van ilyen kis kirándulásokra a szociálpolitika területéről a közegészségügy területére, hogy mégis valamennyire meg tudja okolni a maga álláspontját, amely talán nem m az ő álláspontja, hanem a törvényjavaslat álláspontja és a t. előadó úr belekerült ebbe mint Pilátus a Credoha és most kénytelen a dolgot csinálni. De szociálpolitika és közegészségügy két egészen különálló dolog- Lehet a közegészségügy a belügyminisztériumban, ha így akarják, de a szociálpolitikát nem szabad és nem lehet rendőri üggyé leminősíteni. Ha más országokban a közegészségügyet más minisztériumokban, közigazgatási, • kereskedelemügyi minisztériumokban kezelik, ott valószínűleg jól el látják, a szociálpolitikát azonban sehol sem keverik össze a fegyveres 'hatalommal és a rendőri kérdésekkel, mert ez a kettő két különböző dolog. A hatásköre is más a belügyminisztériumnak. Ez a rendészetnek a hatalmi tárcája, amely gondolatainak minden sziporkájával a rendőrökre, csendőrökre, tankokra, fegyverekre, felfegyverkezésre felruházásokra, hadseregre, a terepfelvonulásra, (Mozgás a jobboldalon.) meg a többi hasonló ügyekre irányúi, úgyhogy nem is lehet igazi szociálpolitikai gondolkozása. Ha ráoktrojálják mellékesen foglalkozhatok vele, de jó szociálpolitikát rendőrrainisztérinmok még sohasem csináltak és sohasem is fognak tudni csinálni. Én merem állítani, hogy a magyar tragédiának egyik okozója az volt, hogy évszázadokon át és az új korban, a liberális korszakban is a magyar munkásügyeket, a magyar szociálpolitika kérdéseit rendőri ügynek tekintették és rendŐmniuisztériumibaD végezték ahelyett, hogy egy par excellence szociális intézményben kezelték volna. (Mozgás a jobboldalon.) A szociális minisztérium hivatása volna a szociális gondolat ébrentartása és állandó fejlesztése, a szociális olajcsepp sűrű csepegtetése, hogy a társadalom szekere ne nyikorogjon ne álljon meg, vagy ne forduljon visszafelé. T. Képviselőház! Nem mi találtuk fel a szociálpolitikát és a szociálpolitikai gondoskodást. Ez európai termék és a nyugateurópai eszmék kisugárzásából és kivirágzásából ered. Nálunk csak 1917-ben jöttek rá a XI. tc.-ben, hogy kellene valami ilyen összefogó szervet létrehozni. A nyugati államok ellenben már sokkal régebben foglalkoznak ezzel a kérdéssel és 'például Németországban olyan nagyon fontos kérdésnek tartották, hogy a Bismarck-fele szocialista-irtás csődje után, amikor látták, ülése 1932 április 22-én, pénteken. 185 hogy fegyverekkel, szuronyokkal és ágyúval a szocializmust nem lehet legyőzni, nem lehet kiirtani, akkor a német császár, az osztrák császár és a vaskancellár, Bismarck Karlsbadban egy szűk tanácskozásra jöttek össze, hogy megállapodjanak abban, hogy a fegyverek, a kivételes hatalom és az erőszak helyébe mit tegyenek a nép nyugtalanságának levezetésére, a nép megnyugtatására. Ezen a karlsbadi tanácskozáson, ahol két császár és egy kancellár vett részt, született meg a szociális olajcsepp gondolata és ebből a gondolatból sarjadzottak ki már jóval a háború előtt a nagy, hatalmas német szociálpolitikai munkásbiztosítási intézmények, a betegségi és balesetbiztosítás kötelező alapon, az aggkori és rokkantbiztosítás szintén kötelező alapon. Ezen a réven olyan hatalmas tőkék gyűltek össze, amelyek nemcsak az igénylőket tudták ellátni becsületes segéllyel és járadékkal, hanem a gazdasági életbe bebocsátva felvirágoztatták az egész német gazdasági életet. Háztömböket, háztömegeket építettek a rokkantpénzekből és az árvapénzekből és -Németoiriszági nagyi jólétéhez és hatalmas ellenállá képességéhez nagyban hozzájárult az, hogy idejekorán megértették a szociális gondolatot és felépítették ezeket a szociális intézményeket. T. Képviselőház! A magyar szociális gondolatnak, vagy a magyar szociális intézménynek, a magyar szociális minisztériumnak azonban nemcsak hivatása volna, hanem tartozása is van. Tartozik mindenekelőtt a biztosítás további kiépítésével. Tartozik a munkanélküliség esetére való kötelező biztosítással, amely úgy hozzá tartozik a biztosítás rendszeréhez, hogy egyszerűen elválaszthatatlan attól. Ezzel a biztosítási ággal még tartozik a magyar kormány és a magyar állam a dolgozó magyar népnek. Megint hivatkoznom kell arra, hogy a magyar gazdasági élet összeomlásának, a magyar szociális nyomorúságnak, a magyar társadalom jogos nyugtalanságának egyik okozója az, hogy a nagy és állandóan szaporodó munkanélküli tömegek, a szakszervezeten kívül, sehol semmiféle komoly támogatásban nem részesülnek. Tartozik a mezőgazdaság egész népességének a biztosítás egész rendszerével. Mert azt csak nem állítja s legkevésbé bizonyítja valaki, hogy az Országos Gazdasági Munkáspénztár, a régi Darányi-féle Országos Gazdasági és Cselédsegélyző Pénztárból kisarjadzott ez a kicsi, kis, vérszegény, alig tengődő intézmény komoly, szociális biztosítás. Ezt nem mondhatja senki, nem is mondja senki, nem is védelmezi ezt senki. Ellenben szükségük van a magyar röig robotosainak egy legalább is olyan arányú, szociális biztosítási rendszerre, mint amilyent az ipari, kereskedelmi és szellemi munkásság a maga szervezett erejével már kiverekedett magának a magyar államtól. A szegény, ^elesett, elhagyott, eltiport magyar mezőgazdasági népességet nem engedték szervezkedni, az idők folyamán nem tudott magúnak hatalmas, erőteljes, átütő érdekképviseleteket teremteni, nem tudott szociális vonatkozásokban sem küzdeni a maga érdekeiért, tehát nem is adtak neki semmit. A föld népének ezen a téren tartozik a magyar állam. Nemcsak ígéretek kötik az államot. 1903-tól kezdve, — mint ahogy a bizottságban már elmondtam — amikor az első országos határozat kelt arra nézve, hogy a szociális biztosítást ki kell építeni, 1907-ig, amikor az 1907 : XIX. tcikket tárgyalták s amikor ezt az országos