Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-72

Az országgyűlés képviselőházának 7Ê. a belügyminisztériumban van. Nem a fasizmus vitte tehát oda a belügyminisztériumba a közegészségügyet. A német birodalomban a legfőbb közegészségügyi fórum a birodalmi belügyminiszter, (Propper Sándor: De munkaügyi minisztérium is van!) ellenben a munkásvédelem kérdése a munkaügyi minisztériumba tartozik. Azt is el kell ismerni, hogy különböző kisebb államokban többnyire van valami közegészségügyi, munkaügyi, vagy népjóléti minisztérium. De a legérdekesebb — ami egyszersmind azt is mutatja, milyen forrongó, változó, mondjuk: nem klasszikus ügykörről van szó, mint egyéb minisztériumokban — Franciaország példája, amennyiben itt 1919ben csináltak egy köz- és társadalomegészségügyi minisztériumot, azonban már 1924-ben beolvasztották a munkaügyi minisztériumba, azután 1930-ban megint újra szervezték a közegészségügyi minisztériumot. A minisztériumnak ez a forrongása is nyilvánvalóan mutatja, hogy itt nem egy teljesen kikristályosodott ügykörről van szó. Ebből a felsorolásból, melyet a külföldre vonatkozólag tettem, láthatja a t. Ház, hogy mi nem külön úton járunk, akkor, amikor a népjóléti minisztériumról lemondunk, mert hiszen nem az a fontos, van-e külön önálló népjóléti minisztérium, hanem az a fontos, hogy továbbra is legyenek adminisztratív szervek, amelyek útján a kormányzat a maga intenzív szociálpolitikáját végrehajtja. Minthogy pedig a társadalompolitikai szempontoknak — mint mondottam — minden minisztériumot át kell hatni, a "közigazgatás valamennyi területét, egészen természetes, hogy kell lennie egy kéznek, amely az egészet irányítja. Ez a kéz pedig csakis azé lehet, aki az egész állami élet irányítója, t. i. a miniszterelnöké. Nem egy külön miniszterre van szükség, mint amilyen a népjóléti miniszter, hanem a kormányelnök kötelessége ezeknek a kérdéseknek rendkívüli fontosságánál fogva az egész kormányzat területén, annak minden egyes ágában érvényesíteni a társadalompolitikai szempontokat. Egyébként valljuk meg, a mai helyzet is ugyanaz, mert hiszen a miniszterelnök úr a népjóléti minisztert is personálunióban egyesíti magában. A helyzet tehát voltaképpen ugyanaz. Ezt mondja ki a törvényjavaslat 4. §-a, de gondoskodik ez a törvényjavaslat arról is, hogy megfelelő tanácsadó szerve legyen a miniszterelnöknek, (Propper Sándor: Tanácsrendszer, építik a tanácsrendszert!) amennyiben felállít egy társadalompolitikai tanácsot, amelynek sokoldalú személyi összetétele — t. i. a gyakorlati élet és a tudomány emberei egyformán résztvesznek benne — biztosítja ennek a tanácsnak hatékonyságát s hiszem azt, hogy a maga serkentő eszméivel a mi szociálpolitikánkat azon a színvonalon fogja tartani, mint amelyen a többi európai államokban tapasztaljuk. Hogy befejezzem szavaimat, nincs tehát egyébrői szó, mint tisztán az adminisztratív keretek eltolásáról, A törvényjavaslat nem az ügyeket szünteti meg, hanem

1 azoknak ( külső intézési módját szervezi át, tehát nem építi le a közegészségügyet, hanem más utakon iparkodik embervédelmet kiépíteni. (Egy hang a jobboldalon: A régi kipróbált úton!) Mi mind a két oldalon megegyezünk a célban, tudniillik az intenzívebb szociálpolitikában. Itt csak az eszközökben különbözünk, az utakban, ülése 193É április 22-én, pénteken. l8l mondjuk: a közigazgatási technikában, mert az egyik fél azt mondja, hogy legyen külön népjóléti minisztérium, a másik fél pedig azt mondja, hogy hassa át az összes minisztériumokat ez a gondolat. T. Ház! Az államok fundamentuma az ő polgáraiknak munkaereje. (Szeder Ferene: ísíeg .a jó erkölcs!) A munkaerő pedig elsősorban az egészségtől függ. Éppen ezért az állam egyik legfontosabb feladata az ő polgárai egészségének védelme. Minthogy pedig ezt a törvényjavaslat csak adminisztratív változásokat idéz elő, biztos vagyok benne, hogyha nem is lesz külön önálló népjóléti minisztérium, akkor is ugyanúgy érvényesülnek ezek a társadalompolitikai és közegészségügyi szempontok, mint azelőtt s ebben a hitben vagyok bátor a t. Háznak a javaslatot általánosságban elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: T. Ház! Miután kisebbségi vélemény is van, a kisebbségi véleményt Propper Sándor képviselő úr fogja előterjeszteni. Propper Sándor: T. Képviselőház! Ha valamilyen érdektelen idegen belibegett volna ide a terembe, az előadó úr beszédének első fele után nyugodtan elmehetett volna abban a gondolatban, hogy Magyarországon most létesítenek egy új népjóléti- és munkaügyi minisztériumot. Tudniillik az előadó úr a bizottságban is és itt a plénumban is gyönyörűen érvelt amiellett, hogy ma egy államot igazgatni és fenntartani szociális minisztérium nélkül nem lehet, mert olyan sokrétű és nagy területen jelentkezik a szociális igény, hogy ehhez feltétlenül kell valamilyen központi szerv. Ne vegye rossznéven az előadó úr, ha helyreigazítom az ő külföldi példáit. Ö tudniillik nem tett különbséget a közegészségügy ós a szociálpolitika közöt^, Ez. két különálló terület, amely lehet egymással rokon, lehet egy hivatalban jól intézni mind a kettőt, de különkülön is lehet intézni valamelyiket. A szociálpolitika azonban merőben más, mint a közegészségügy. (Kornis Gyula előadó : Úgy van! A népjóléti minisztériumban csak közegészségügy volt!) Erről majd beszélünk később, tény azonban az, hogy ezt a két fogalmat összezavarni nem szabad. (Kornis Gyula előadó: Ügy van!) Ennek a két fogalomnak összezavarása meghamisítása a tényállásnak. (Kabók Lajos: Össze van itt minden zavarva.) Majd később beszélek arról, és felelek arra, amit az előadó úr azzal a jelzővel fejezett ki, hogy „elrágalmazott népjóléti minisztérium." Én biaonyítotttam már és bizonyítani fogom továbbra is mindazt, amit eddig a népjóléti és munkaügyi minsztérumjól mondottam — nem rágalmat, hanem valóságot — és még mindig nem szűnt meg a kormánynak az az erkölcsi kötelezettsége, hogy ezeket az állításokat kivizsgálja és megtorolja. T. Képviselőház! A tisztelt túloldal tapsol a szociális minisztérium megszüntetésének. Ez korkép és kórkép. Kórképe ennek az egész ma kormányzati rendszernek. De nemcsak ez a taps, hanem ennél sokkal ékesebb bizonyíték is szól a mai kormányzati rendszer, a kormány és a mögötte ülő többség tökéletes^ szociálpolitikai érzéktelenségéről. A legutóbbi rövid idő alatt a szakbizottságok két rövid törvényjavaslatot tárgyaltak. Az egyik a rendőrség fegyverhasználatának kiterjesztéséről szólott, a másik a népjóléti minisztérium megszüntetéséről. (Zaj a jobboldalon és 24*