Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-72

Az országgyűlés képviselőházának 7Ê. a belügyminisztériumban van. Nem a fasiz­mus vitte tehát oda a belügyminisztériumba a közegészségügyet. A német birodalomban a leg­főbb közegészségügyi fórum a birodalmi bel­ügyminiszter, (Propper Sándor: De munkaügyi minisztérium is van!) ellenben a munkásvéde­lem kérdése a munkaügyi minisztériumba tar­tozik. Azt is el kell ismerni, hogy különböző kisebb államokban többnyire van valami köz­egészségügyi, munkaügyi, vagy népjóléti mi­nisztérium. De a legérdekesebb — ami egy­szersmind azt is mutatja, milyen forrongó, változó, mondjuk: nem klasszikus ügykörről van szó, mint egyéb minisztériumokban — Franciaország példája, amennyiben itt 1919­ben csináltak egy köz- és társadalomegészség­ügyi minisztériumot, azonban már 1924-ben be­olvasztották a munkaügyi minisztériumba, azután 1930-ban megint újra szervezték a köz­egészségügyi minisztériumot. A minisztérium­nak ez a forrongása is nyilvánvalóan mutatja, hogy itt nem egy teljesen kikristályosodott ügykörről van szó. Ebből a felsorolásból, melyet a külföldre vonatkozólag tettem, láthatja a t. Ház, hogy mi nem külön úton járunk, akkor, amikor a népjóléti minisztériumról lemondunk, mert hiszen nem az a fontos, van-e külön önálló népjóléti minisztérium, hanem az a fontos, hogy továbbra is legyenek adminisztratív szer­vek, amelyek útján a kormányzat a maga in­tenzív szociálpolitikáját végrehajtja. Mint­hogy pedig a társadalompolitikai szempontok­nak — mint mondottam — minden miniszté­riumot át kell hatni, a "közigazgatás vala­mennyi területét, egészen természetes, hogy kell lennie egy kéznek, amely az egészet irá­nyítja. Ez a kéz pedig csakis azé lehet, aki az egész állami élet irányítója, t. i. a miniszter­elnöké. Nem egy külön miniszterre van szük­ség, mint amilyen a népjóléti miniszter, ha­nem a kormányelnök kötelessége ezeknek a kérdéseknek rendkívüli fontosságánál fogva az egész kormányzat területén, annak minden egyes ágában érvényesíteni a társadalompoli­tikai szempontokat. Egyébként valljuk meg, a mai helyzet is ugyanaz, mert hiszen a mi­niszterelnök úr a népjóléti minisztert is perso­nálunióban egyesíti magában. A helyzet tehát voltaképpen ugyanaz. Ezt mondja ki a törvényjavaslat 4. §-a, de gondoskodik ez a törvényjavaslat arról is, hogy megfelelő tanácsadó szerve legyen a mi­niszterelnöknek, (Propper Sándor: Tanács­rendszer, építik a tanácsrendszert!) amennyi­ben felállít egy társadalompolitikai tanácsot, amelynek sokoldalú személyi összetétele — t. i. a gyakorlati élet és a tudomány emberei egy­formán résztvesznek benne — biztosítja ennek a tanácsnak hatékonyságát s hiszem azt, hogy a maga serkentő eszméivel a mi szociálpoli­tikánkat azon a színvonalon fogja tartani, mint amelyen a többi európai államokban ta­pasztaljuk. Hogy befejezzem szavaimat, nincs tehát egyébrői szó, mint tisztán az adminisztratív keretek eltolásáról, A törvényjavaslat nem az ügyeket szünteti meg, hanem 1 azoknak ( külső intézési módját szervezi át, tehát nem építi le a közegészségügyet, hanem más utakon ipar­kodik embervédelmet kiépíteni. (Egy hang a jobboldalon: A régi kipróbált úton!) Mi mind a két oldalon megegyezünk a célban, tudni­illik az intenzívebb szociálpolitikában. Itt csak az eszközökben különbözünk, az utakban, ülése 193É április 22-én, pénteken. l8l mondjuk: a közigazgatási technikában, mert az egyik fél azt mondja, hogy legyen külön népjóléti minisztérium, a másik fél pedig azt mondja, hogy hassa át az összes minisztériu­mokat ez a gondolat. T. Ház! Az államok fundamentuma az ő polgáraiknak munkaereje. (Szeder Ferene: ísíeg .a jó erkölcs!) A munkaerő pedig elsősor­ban az egészségtől függ. Éppen ezért az állam egyik legfontosabb feladata az ő polgárai egészségének védelme. Minthogy pedig ezt a törvényjavaslat csak adminisztratív változáso­kat idéz elő, biztos vagyok benne, hogyha nem is lesz külön önálló népjóléti miniszté­rium, akkor is ugyanúgy érvényesülnek ezek a társadalompolitikai és közegészségügyi szem­pontok, mint azelőtt s ebben a hitben vagyok bátor a t. Háznak a javaslatot általánosság­ban elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: T. Ház! Miután kisebbségi véle­mény is van, a kisebbségi véleményt Propper Sándor képviselő úr fogja előterjeszteni. Propper Sándor: T. Képviselőház! Ha va­lamilyen érdektelen idegen belibegett volna ide a terembe, az előadó úr beszédének első fele után nyugodtan elmehetett volna abban a gondolatban, hogy Magyarországon most lé­tesítenek egy új népjóléti- és munkaügyi mi­nisztériumot. Tudniillik az előadó úr a bizott­ságban is és itt a plénumban is gyönyörűen érvelt amiellett, hogy ma egy államot igaz­gatni és fenntartani szociális minisztérium nélkül nem lehet, mert olyan sokrétű és nagy területen jelentkezik a szociális igény, hogy ehhez feltétlenül kell valamilyen központi szerv. Ne vegye rossznéven az előadó úr, ha hely­reigazítom az ő külföldi példáit. Ö tudniillik nem tett különbséget a közegészségügy ós a szociálpolitika közöt^, Ez. két különálló terü­let, amely lehet egymással rokon, lehet egy hivatalban jól intézni mind a kettőt, de külön­külön is lehet intézni valamelyiket. A szociál­politika azonban merőben más, mint a köz­egészségügy. (Kornis Gyula előadó : Úgy van! A népjóléti minisztériumban csak köz­egészségügy volt!) Erről majd beszélünk később, tény azon­ban az, hogy ezt a két fogalmat összeza­varni nem szabad. (Kornis Gyula előadó: Ügy van!) Ennek a két fogalomnak összeza­varása meghamisítása a tényállásnak. (Kabók Lajos: Össze van itt minden zavarva.) Majd később beszélek arról, és felelek arra, amit az előadó úr azzal a jelzővel fejezett ki, hogy „elrágalmazott népjóléti minisztérium." Én biaonyítotttam már és bizonyítani fogom továbbra is mindazt, amit eddig a népjóléti és munkaügyi minsztérumjól mondottam — nem rágalmat, hanem valóságot — és még mindig nem szűnt meg a kormánynak az az erkölcsi kötelezettsége, hogy ezeket az állí­tásokat kivizsgálja és megtorolja. T. Képviselőház! A tisztelt túloldal tap­sol a szociális minisztérium megszüntetésének. Ez korkép és kórkép. Kórképe ennek az egész ma kormányzati rendszernek. De nemcsak ez a taps, hanem ennél sokkal ékesebb bizonyí­ték is szól a mai kormányzati rendszer, a kormány és a mögötte ülő többség tökéle­tes^ szociálpolitikai érzéktelenségéről. A leg­utóbbi rövid idő alatt a szakbizottságok két rövid törvényjavaslatot tárgyaltak. Az egyik a rendőrség fegyverhasználatának kiterjesz­téséről szólott, a másik a népjóléti miniszté­rium megszüntetéséről. (Zaj a jobboldalon és 24*

Next

/
Oldalképek
Tartalom