Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-72

176 Az országgyűlés képviselőházának 7 illetőnek összes javadalmazása 16.800 pengő. (Fábián Béla: Utt!) Nyugdija nincs, mert lS24-ben végkielégítéssel ment nyugalomba. Hozzáteszem, hogy amikor a szer,ződés jóváhagyás végett elém került, én fenntartottam magamnak a jogot az illetmény leszállítására. Az illető különben már régebben ott van, nem az én miniszterségem alatt alkalmazták. Meg kell győződnöm arravalóságáról és a díjazást ahhoz fogom szabni. Ezzel kapcsolatban, bár nem ide tar.tozik, csak annyiban függ össze az elmondottakkal, hogy ugyancsak Fábián t. képviselőtársam hozta fel, foglalkozni akarok a jutalmak és az igazgatósági tagságok kérdésével- Én a dugsegélyek, az eldugott, eltitkolt jutalmak helytelensége tekintetében egyetértek a képviselő úrral. (Helyeslés.) Viszont azonban éppen azon miniszteriális tapasztalatok alapján, amelyekről méltóztatott mgemlékezni, egyet mondhatok: jól vezetni egy nagy adminisztrációt csak akkor lehet, ha az a hivatalfőnök tud jutalmazni és tud büntetni. Minden hivatalnoknak jó hivatalnoknak kell lennie, de a jók között is vannak legjoibbak és legszorgalmasabbak. Nekem vannak olyan tisztviselőim, akik reggel 8 órakor már ott vannak a hivatalban és ha éjfélkor telefonálok, akkor is ott találom őket. Azt nem lehet tenni, hogy egy embert ereje végső megfeszítéséig kihasználjanak és legalább anyagilag ne kárpótolják. (Fábián Béla közbeszól.) Ezen az álláspontomon, t. képviselő úr, én soha semmiféle felszólalás és «duigsegély» kitétellel való .gúnyos illetés ellenére ezen változtatni nem tudok, mert — ismétlem — a jó adminisztrációhoz a jutalmazni és büntetni tudás egyaránt szükséges kellék. Ami az igazgatósági tagságokat illeti, méltóztatnak tudni, hogy a mellékfoglalkozásokra vonatkozólaig készül &gy

t törvényjavaslat. Ez meg fogja oldani a kérdést. Abban teljes mértékben osztozom a t. képviselő úrral, hogy itt vannak bizonyos anomáliák, amelyeket meg kell szüntetni a közhangulat szempontjából, a köztisztviselői rend szempontjából és általában véve az igaizság szempontjából is. Fel méltóztatott azután vetni egyebek között az adózás kérdését is. Ez nem tartozik az én hatáskörömbe. Azt méltóztatnak tudni, hogy annak az álláspontnak vagyok híve, hogy a forigalmiadó-fázisrendszert mentől szélesebbre tágítsuk. (Fábián Béla: Már most a fázis sem segít!) Talán egy kedvezőbb fázis mégis fog a helyzeten segíteni. Hiszen a legutóbb, a múlt héten bocsátottuk ki éppen a textilfázis t tekintetében a rendeletet, amely az érdekeltség megelégedésével találkozott. Méltóztassék megnyugodva lenni, hogy én a magam részéről mindent megteszek az irányban, hogy a kisiparosok legszegényebb rétegei — akik közül különben a segéd nélkül, vagy egy segéddel dolgozók ki is vannak vonva a forgalmi adó köréből — kímélettel és mérséklettel találkozzanak. Szóvá méltóztatott tenni, t. képviselőtársam, általában a kisiparosok sorsával való törődést. Mindannyian, akik aa iparosok ügyével foglalkoztunk, tudjuk, hogy a kisiparosság egyik legnagyobb baja az, hogy üzeme nincs észszerűen, racionálisan vezetve. En az iparfelügyelők kötelességévé tettem, — miután szándékozom őket a bürokratikus teendők egy része alól mentesíteni — hogy álljanak oda a maguk szaktudásával .a kisiparosok mellé, keressenek fel minden egyes kisiparost és adjanak nekik . ülése 1932 április 22-én, pénteken. tanácsot és útbaigazítást egy racionálisabb üzemvezetés tekintetében. Az ipari szakiskoláknak^ pedig az az mtasításuk, hogy ne csak a jövő iparos nemzedéket neveljék, hanem esti tanfolyamaikon, — értem itt <a mesterképzést, a speciális tanfolyamokat — amelyek tervezésre, rajzolásra, költségvetéskészítésre, — mert a kalkulálnitudás hiánya is egyik égető baja a kisiparosságnak — könyvelésre tanítsák meg az iparosságot. Igyekeztem enyhíteni, illetve segítem a tanoncképzéssel a jövő generáció helyzetén is. Bocsátottam ki egy-két rendeletet a tanoncképzés dolgában, amely, mondhatom, az iparosság egyetemének teljes tetszésével találkozott. (Dinich Ödön: Csak végre legyen hajtva!) Vidéken is vannak iparfeiügyelők és ipari szakiskolák is, sőt az iparfelügyelő vándorközeg, meg van neki adva <az utasítás, hogy az elhanyagolt, hogy úgy mondjam, a legsötétebb vidékeken lakó kisiparost is felkeresse és támogassa. Hiszen, azt hiszem, fel méltóztatnak tételezni mindnyájan rólam azt, hogy szívemen viselem a kisiparosság sorsát és megteszek érte minden tőlem telhetőt. (Fábián Béla: Erről meg vagyunk győződve, de hogy megy át ez a nemes intenció a gyakorlatba!) Méltóztassék egy kis időt várni, az én tárcám ügyköre elég nagy, a csepeli kikötőtől kezdve a postáig, a zálogházig, a Szabadalmi Bíróságig, a vasútig van elég terrénum, ahol dolgozni lehet, csak erőt adjon hozzá Isten az embernek. (Fábián Béla: Ha a kisiparos megtanul könyvelni, elmegy könyvelőnek!) Kérem t. képviselőtársam, ha a kereskedőknek olyan jól megy, hogy a kisiparosság köréből is alkalmaznak könyvelőket, ezt örömmel hallom. Itt van a sokat gúnyolt és kicsinyelt Árelemző Bizottság, amely igenis, állítom, jelentős áresést tudott elérni, éppen a kisiparosság javára. Itt van a karteltörvény, amelynek kezelését támadni méltóztatott és azzal az, elismerem igen szép, enyhe, udvarias formában történt szemrehányással illetni, hogy nekem nem lesz elég erőm a kartellekkel szembeszállni, méltóztassék meggyőződve lenni, nem tartozom azok közé az emberek közé, akik mellüket döngetik és kiállanak a fórumra, de érzek magamban akkora függetlenséget, hogy engem igazságos és törvényes törekvéseimben semmiféle hatalom megakadályozni nem fog. (Éljenzés és taps jobb felől. — Dinich Ödön: Az első lépés jó volt, az biztos!) Teljes tárgyilagossággal, de a közérdek legszigorúbb szem előtt tartásával fogom a kartelitörvényt is végrehajtani. Méltóztassék egyébként a kartellérdekeltségben eziránt tájékozódni, meg fognak erről győződni. T. Ház! Van azután még néhány készülőben lévő és elkészült törvényjavaslatom, amely ugyancsak a kisiparosság érdekeit fogja szolgálni. Itt van a vándoripar rendezése, a mértékügy rendezése, a vásár jog rendezése. Ezek mind a kisiparosság érdekében fognak megoldatni. (Kabók Lajos: Hát az iparossegédekkel mi lesz, azokkal senki sem törődik!) Méltóztassék elhinni, éppen a múltkor tárgyaltam az iparoslegényotthonok kérdésében. (Kabók Lajos: Nem legény otthon!) és éppen az imént méltóztatott hallani, hogy azért nem teszem kötelezővé a békéltető bizottságot, mert a mesterlegényeknek nem áll érdekükben. - Méltóztassék elhinni, én mestert és mesterlegényt egyformán vagyok itt köteles képviselni. (Kabók Lajos: De az iparossegédekkel nem törődik a miniszter úr!) Ha az iparosság, a mester sorsát javítom, azzal javul a legény-