Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-72

Az országgyűlés képviselőházának 72, százféle bajoktól, végig fel a segédek és mesterek körében előforduló különböző munkaviszályokig, ismerje mindezeket. A törvényjavaslat olyan embert állít az ipartestület élére, aki mindezeknek az ismereteknek hiányában tisztára bürokratikus módon intézi és vezeti az ipartestület ügyeit. Ezek a rendelkezések egyáltalán semminemű biztatót nem adnak arra vonatkozóan, hogy az ipartestületek szelleme, iránya más útra fog terelődni, s hogy egy haladóbb szellem fog majd kialakulni. Ez egyáltalán (semmiféle támpontot nem nyújt erre, sem bíztatást, és éppen ezért a törvényjavaslatnak ezt a rendelkezését is kifogásolom. Ha .összefoglaljuk az egész törvényjavaslatot, nem találunk benne isemlmi egyebet, mint azt, hogy miután a kisiparosságot a kormány nem tuidita munkaalkalmak teremtésével, a hitelélet megszervezésével maga mellé állítani, most föléjük helyez egy országos központot és ezen keresztül fog megtörténni a kisiparossálgnak politikailag a kormány mellé való állítása. Űj hivatalokat fognak kreálni,oda behelyezik a saját embereiket. Úgy látszik, most már a kormány bizalmi emberei közt is szaporodnak a munkanélküliek, ezeket el akarják helyezni, ezért egy külön törvényt alkotnak és ebben a törvényben mindent kidomborítanak, esak az igazi célt homályosítják el, amely tulajdonképpen a kormányt vezeti. T. Ház! En azt látom, ebben a törvényjavaslatban az ütközik ki, hogy a kisiparosságtól a kirótt terheket közadók módjára akarják behajtani, ami azt jelenti, hogy éppen olyan kíméletlenül fognak elbánni velük, mint amilyen kíméletlenül elbánik a kormányzat az adózókkal. Ezért és egyéb hibái miatt, különösen a legfőbb hibája miatt, hogy valójában most nem erre van szüksége az iparosságnak, hanem munkaalkalomra, a

; hitel megszervezésére, az ipari munkások és munkáltatók közti viszályos kérdéseknek a mai ' viszonyoknak megfelelő módon való elintézésére, ezeket pedig a törvényjavaslat nern^ foglalja magában, én a törvényjavaslatot^ általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik*? Herczegh Béla jegyző: Senki sincs feliratkozva. Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem.) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván nyilatkozni. Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! Mindenekelőtt őszintén köszönöm a javaslat általában jóindulatú fogadtatását, tárgyilagos és szakszerű kritikáját, amely az ország kisiparostársadalmának ^ lelkében méltán keltheti azt a megnyugtató tudatot, hogy itt az ország házában minden képviselő pártállásra és hivatásra való tekintet nélkül átérzi a kisiparosság baját és azon enyhíteni igyekszik. A javaslattal szemben felhozott kifogások közt a legsúlyosabbak elvi szempontból azok, amelyek egyrészt azt mondják, hogy ez a javaslat célt tévesztett, felesleges, sőt az iparosok körében is népszerűtlen. Mindenekelőtt ezzel az utóbbi kifogással foglalkozom. Méltóztassék megengedni, hogy én azoknál a képviselő uraknál, akik ezt a javaslatot ebből a szempontból ellenzik, az iparosság hivatottabb reprezentánsainak tekintsem magukat az ipari érdekeltségeket, amelyek évtizedek sora óta kongresszusokon, küldöttségek útján, feliraülése 1932 április 22-én, pénteken. 173 tokban r sürgetik azoknak a kívánságoknak a teljesítését, amelyek ennek a javaslatnak törvénnyé válásával teljesedésbe mennek. De a kisiparosság hivatottabb reprezentánsainak tekintem a javaslatot ellenző képviselő uraknál, még magukat azokat a t. képviselőtársaimat is, akik évek hosszú sora óta önzetlenül szolgálják az iparosság érdekeit. Közülök hamarjában csak Frühwirth képviselő urat említem.^ Ha elvileg, a kézműveskamarák szempontjából az ő indítványa ellen foglalok is állást, készséggel elismerem, hogy ő évek óta fogalkozik a kisiparosság ügyes-bajos dolgaival. Ide kell sorolnom Müller, Örffy, Petrovics, Szilágyi és Temesváry t. képviselőtársaimat is, mert hiszen az ő buzgólkodásuknak is része van abban, hogy ez a javaslat immár a Ház elé került. Ami azt az ellenvetést illeti, hogy ez, a javaslat tulajdonképpen céltalan, felesleges valami^ mert az iparosnak — amint Kabók t. képviselőtársam mondotta — nem törvényjavaslatra van szüksége, hanem munkáira és kenyérre, készséggel elismerem, hogy ez a törvényjavaslat nem oldja meg a világválságot,^ sem az ennek következményeként jelentkező magyar gazdasági válságot és én nem is tudok olyan törvényt elképzelni, amelynek ilyen hatása lehetne. Ez a törvény nem hoz anyagi tőkét, de hoz egy erkölcsi kapitálist, mert nem szabad semmibe venni a szervezés erejét, azt az erőt, amely nagyobb fegyelmezettséget, pontosabb célkitűzést, egységesebb frontot jelent az erkölcsi és anyagi boldogulásért vívott harcban. Éppen a szervezettségben rejlő ezt az erőt kívánja biztosítani ezi'a javaslat a kisiparosság egyetemének, amelynek fele ma szervezeten kívüli állapotban van. A kényszertársulás elvének kimondása, a szervezet működésének anyagi feltételeit biztosító tagdíjak arányosabb kivetése és célszerűbb felhasználása, (Kabók Lajos: Közadók módján való behajtása!) — a tartozásokat be kell hajtani, ha azok behajtása jogos — az ipartestületek nagy szociális, emberbaráti és közművelődési céljainak pontosabb körülírása és kibővítése, a munkaviszony feltételeit megállapító, a mesterek és legények egyenlő szálmát magában foglaló munkaügyig bizottságok megalkotása, az iparosok rendjének erkölcsi becsületét hatékonyan megvédő és azon állandóan őrködő ipartestületi szék megteremtése, végül pedig oly köznonti szerv megalkotása, amely az ipartestületek működését egységesen irálnyítja, az iparosok egyetemes, országos érdekeit kéoviseli és szolgálja: ezek a javaslat főbb célkitűzései és az ezekben . körvonalazott autonómia az, ami most az iparosok osztályrészéül jut. Nagyon természetes, hogy ez az autonómia is, mint minden autonómia, csak üres keret, amelynek annyi a tartalma, és amely csak annyit ér, amekkora tartalmat és erőt ebbe a keretbe bele tud vinni az autonómia tagjainak munkássága és hozzáértése. Éppen ezért ezt az alkalmat felhasználom arra, hogy az iparosokhoz innen is azt a komoly intelmet intézzem, hogv töltsék ki ezt a keretet kellő erkölcsi tartalommal, szüntessék meg a magyar iparosoknak azt a — sajnos — régi, állandó jellemvonását, hogy egymájssal folytonosan civa)kodásban, harcban állanak, és elnézésből vagy közömbösségből, eltűrik azt, hogy némelykor lelketlen törtetők a közügy előmozdításának ürügye alatt voltaképpen a maguk egyéni céljait szolgálják. (Fábián Béla: Volt már erre példa Magyarosrzágon?) Azt 23*