Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-70

Az országgyűlés képviselőházának 70. ülése 1932 április 20-án, szerdán. 9 dekát és tényleg meg is teszi- felelős mindazért, amit annakidején megszavazott. Kilépőlevéllel ezt nem lehet elintézni. Hogy eat a boletta-dolgot mégis szóváteszem, ez azért van. mert annakidején ama kevesek közé tartoztam, akik kifogást emeltünk a boletta ellen, hangsúlyozva, hogy a boletta egyáltalán nem segíti a kisember érdekeit, a bolettára a kisembernek semmi szüksége nincs. Hangsúlyoztam, hogy termelési segély formájában, mégpedig progresszív .alapon: a kicsinél nagyobb, a nagynál jóformán semmi ilyen termelési segély alapján kellene a bajbajutott magyar mezőgazdaságon segíteni. (Dinnyés Lajos: Ez kormánypárti vagy ellenzéki beszéd, képviselő úr? — Bródy Ernő: Ellenzéki, már kilépett!) Engedje meg a t. képviselőtársam, hogy ama tiszteletnél fogva, amellyel vele szemben viseltetem, azonnal válaszoljak.' (Friedrich István: Megint eltér a tárgytól! — Derültség.) Katonatiszt koromban, békevilágban, egy alkalommal kivezényeltek a húsvéti feltámadásra és én vezényeltem a díszszázadot- Megyünk a körmenetben s látom, hogy az egyik önkéntes viszi a baldachin! Feltűnt nekem jellegzetes arca (Derültség.) és odaszólok neki: Hallja, önkéntes Schwarz, hiszen maga zsidó! — Kérem, én tegnapelőtt megkeresztelkedtem és katholikus vagyok! — felelte az önkéntes. — De miért szalad mindjárt a baldachinhoz? — válaszoltam én. (Derültség.) Tisztelt képviselőtársam: kilépni a kormánypártból és mindjárt az ellenzéki baldachinhoz r szaladni — nem felel meg az ízlésemnek. (Elénk derültség a Ház minden oldalán.) A másik probléma a borkérdés megoldása. Az országban bajban van a kisiparos, bajban van a kereskedő, bajban van mindenki. (Friedrich István: Csak a« egységespárt nincsen bajban! — Bródy Ernő: Ez a baj!) Az egységespárt — amint a t. képviselő úr mondja — nincsen bajban, hogy az én támogatásomra, is rászoruljon;) tehát kiléptem. (Zaj.) A szőlőtermelők vannak a lehető legroszszabb helyzetben. Nem szoktam hazabeszélni, pedig szívesen teszem, (Derültség.) azonban azt látjuk, hogy különösen a homokvidékeken katasztrofális a helyzet. (Petro Kálmán: Mindenütt, de különösen Eger vidékén! — Lázár Miklós: A Tokajhegyalján!) Ha majd ott lépek fel és meg fognak választani, akkor Eger mellékéről fogok beszélni. Engedjék meg azonban, hogy végre Kiskőrösre és kapcsolt részeire eljussak. Arról van szó, hogy a homokvidéken, ahol más nem terem... (Petro Kálmán: A homokvidéken minden megterem.) Bocsánatot kérek, a legrosszabb vidék, amely tisztán csak homokos vidék; itt katasztrofális helyzetben van a magyar szőlőbirtokos... (Lázár Miklós: Nemcsak itt! Mindenütt az egész országban!) Tudom, képviselőtársam, az egész országban; oz csak egy jelenség. Különösen és elsősorban azonban nálunk, ahol a földbirtokreform utján egy talpalatnyi földet sem kaptak, mert a viszonyok olyanok voltak. Nagyon kérem a kormányt, váltsa be a borfogyasztási adóval kapcsolatban, nem tudom, talán huszonnyolcszor is tett ígéretét, hogy majd el fogják engedni, majd le fogják szállítani. (Lázár Miklós: El kell törölni!) Én magam is nem tudom. hányszor felszólaltam a borfogyasztási adó eltörlése érdekében, választóimnak is kijelentettem nem saját elhatározásomból, hanem kvázi utasításra, mert azt mondották, hogy ígérjem meg nyugodtan, mert el fogják törölni. En még mindig várom, (Lázár: KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ VI. Miklós: Hatszor ígérte a kormány nyolc év alatt!) hogy ezeket az ígéreteket beváltsák. (Zaj) Nagyon kérem, hogy amikor termelésisegélyről lesz szó, akkor elsősorban a szőlőbirtokosokat vegyék figyelembe, akik tudvalevőleg kölcsönt sem bírnak kapni. (Lázár Miklós: Ügy van! Semmit sem kapnak!) Bossz legelőre lehet kölcsönt kapni, selejtes rossz földre adnak kölcsönt, de a szőlőbirtokos egyáltalában nem tud kölcsönt sem kapni és a legtöbb helyen a munkást sem bírja fizetni, kölcsönpénzt lenne kénytelen felvenni és adósságot csinálni, ha kapna kölcsönt. A legtöbb helyen ki sem takarták a szőlőket, s a munkát nem bírják megkezdeni. Magyarországon száz- és százezer ember élne ebből, és én nagyon kérem a kormányt, hogy sürgősen segítsen ezeken az embereken. (Lázár Miklós: A pénzügyi tárcánál beterjesztettünk egy határozati javaslatot; majd meglátjuk, kik szavazzák meg? — Petro Kálmán: Összehozzuk a borképviselőket; meglátjuk, ki jön közénk*?) Ez országos érdek. Azt hiszem, szeretjük a bort valamennyien, mondjuk hát mindjárt borivókat. A végrehajtások tekintetében felhívom az igen t. igazságügyminiszter úr figyelmét arra, hogy az országban feleslegesen tűznek ki árveréseket úgy magántartozásokra, mint főleg adóügyekben. Azt mindenki tudja, hogy a béke boldog jó éveiben is ez volt az az időszak, amikor a gazdának egyáltalán nincs jövedelme, nincs pénze. A zöld'hitel intézményét is azért csinálják, mert tudja ezt mindenki. Ez megvolt a békében is, csak nem az állam csinálta, hanem maga a gabonakereskedő és így sokkal gyorsabban és sokkal jobban ment a dolog, így nem mehet tovább! Amikor tudom, hogy nincs pénze annak a szegény embernek, minek odamenni hozzá molesztálni és felizgatni a kedélyeket, amikor ezzel úgy sem érem el a célt, amelyet el akarok érni, hanem csak fölöslegesen izgatom az embereket és egy krajcárt sem birok kapni. Nem óhajtom tovább igénybevenni a t. Ház szíves figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Beszédem befejezéséül azzal a témával akarok foglalkozni, amely témát beszédem elején megpendítettem. Az igen t. kormány nagyon helyesen cselekednék, ha megfigyeltetné az országben a különböző mozgalmakat, amelyek a föld alatt folvnak. Nem a szociáldemokrata terjeszkedésről beszélek — ámbár megismétlem, hogy harcban, becsületes fegyverekkel való harciban állunk egymással szemben Igenis azt mondom. hogy a szabadszervezkedéshez tisztességes eszkörökkel, anélkül, hogy a hazának ártanának, a nemzetnek joga van mindenkor. Mert ha nem engedem meg a szervezkedést szabadom akkor majd megy a föld alatt. Ez a szervezkedés nemcsak a polgári társadalom ellen folyik az országban, hanem folyik a szociáldemokratapárt ellen is. A kommunista szervezkedés az Alföldön olyan arányokat ölt, hogy meglepestés érhet majd bennünket, ha nem ütünk idejekorán azokra a kezekre, amelyek a különböző gócpontokban a szervezkedést irányítják, ha nem védekezünk ezek ellen megfelelő módon. (Weltner Jakab: Ha nem csinálunk szociálpolitikát!) Ha az ember egyszerű emberekkel beszél, mindjárt látja, hogy itt szervezkedés folyik; mert hiszen én merem állítani, — és ez nem szerénytelenség — hogy ismerem a fajtámat, szeretem őket, szoktam velük foglalkozni, de ha egyikmásik szegény emberrel beszélek, ^egypár elejtett szóból, egypár szakkifejezésből felismerem az iskolát, amelybe jár és az agitációt, amelyet a kommunista elvégez. Olyan szava2