Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-72

170 Az országgyűlés képviselőházának a válasz az, hogy nem lehet azért, mert az igazgatóságokban ott ülnek azok a miniszteriális tisztviselők, akiknek likvidálni kellene az illető üzemeket. (Ulain Ferenc: Ez így van !) Ez ennek az egész kérdésnek a megoldása és nem rébusz. Nem rébusz az, hogy Magyarországon miniszterek jönnek, miniszterek mennek, az egyik hosszabb ideig ül a bársonyszékben, a másik rövidebb ideig, mind ugyanazzal kezdi, amivel végzi. Mind azzal jön, hogy én likvidálok, és azzal megy el, hogy én likvidálni szerettem volna — de egy sem likvidál. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Én már likvidáltam is!) Melyiket? (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Például az Országos Közélelmezési Részvénytársaságot! De egyebeket is!) Kérem, t. miniszter úr, én ehhez mindenesetre nagyon gratulálok, de nem tudom, hogy a miniszter úr ismeri-e azt a közmondást, hogy egy fecske nem csinál nyarat. Nagyon kívánnám, hogy Magyarországon a miniszter úr miniszterségét úgy emlegessük, mint aki végre a szavak minisztere helyett a tettek minisztere lett. (Ulain Ferenc: Vajha végre volna már egy ilyen! — Zaj.) Szívből kívánom ezt nemcsak a miniszter úrnak és nemcsak magamnak, hanem az egész országnak is, mert ennek az országnak szavaló miniszterek helyett most már igazán cselekvői miniszterekre van szüksége. (Ulain Ferenc: Szavalók. nincsenek, némák vannak!) Lehetséges, hogy a hangos film

1 helyett a magyar kormányzati rendszer terén a néma film jöitt divatba. ÍMeskó Zoltán: Fábián elég hans:os, azt hiszem!) De nem tartozom a kormányhoz. T. Képviselőház! Igenis, ismételten aláhúzom, hogy hiába itt minden, itt üzemet megszüntetni és szövetkezetet megszüntetni addig nem fognak, — és ezt akárhányszor el fogom mondani itt a Képviselőházban, adatok kapcsán — amíg miniszteri tisztviselők vannak benn ezeknek igazgatóságaiban. Megmondottam a népjóléti minisztériummal kapcsolatban itt a Háziban, hogy a népjóléti minisztérium egyes ügyosztályaiból kik vannak benn a népjóléti minisztérium üzemeiben, (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Én is tudom!) és hogy ugyanazok bizattak meg a likvidálással, akik pénzt, mellékjárandóságot kapnak. És nagyon kérem a miniszter urat, engedje meg, hogy ezt a délutáni hangulatot ne használjam fel arra, hogy itt a legutóbbi dúgsegélykiosztásokat is megemlítsem, annak ellenére, hogy láttam, hogy Az Est hírét méltóztattak megcáfolni, hogy húsvéti dugsegély nem volt. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Nálam nem volt!) A miniszter úrnál húsvét nem volt, de karácsony volt! (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Benne volt a költségvetésben! A költségvetés jogot ad hozzá!) T. miniszter úr, jogot adott hozzá a tavalyi költségvetés, sőt úgy látom, hogy az idei költségvetés is jogot~ akar adni, de én erre azt mondom, hogv amikor a kistisztviselők fizetését leszállították tíz százalékkal, meg további három százalékkal, akkor még a törvény által megengedett dngsegélyeket se osszák ki. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Nem dugsegély, ha a törvénv megengedi!) Bocsánatot kérek, nem dugsegély a nagy összeg, úgy értem, hogy az a két- vagy hárommillió, amely meg van szavazva. (Kenéz Bél» kereskedelemügyi miniszter: Globális összeg!) De aki kap belőle, arra nézve dugsegély. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a dugsegélyek ügyét kapcsolatba hozni az ipartestületekről szóló törvényjavaslattal. 72. ülése 1932 április 22-én, pénteken. (Ulain Ferenc: Iparszerűen űzik a dugsegélyeket! — Zaj.) Fábián Béla: Az a feladat, amelynek végrehajtására az elnök úrtól megbízást kaptam, nem túlságosan nehéz azért,'mert meggyőződésem szerint az üzemi igazgatósági és szövetkezeti tantiémek, amennyiben azokat köztisztviselők kapják, dugsegélyek. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Ebben igaza van!) Ezek dugsegélyek, amelyek csak arra szolgálnak, hogy az illető tisztviselő urak a fizetés mellé — bocsánatot kérek, nem akarom a «dugsegély» kifejezést használni — külön mellékjárandóságot kapjanak. De bocsássanak meg, polgári és erkölcsi szempontból beszélek most. Tudom, hogy a nemzetnek nehéz időben feladata megállni a sarat, és tudom azt is, hogy jó anyagi szituációban könnyebb a polgári társadalomtól megkívánni, hogy ne hajoljon a szélsőségek felé, mint a nehéz időkben. De ha nehéz^ időkben a polgári társadalom elé odaállunk és azt mondjuk annak a polgári társadalomnak, hogy most pedig álld meg a helyedet annak ellenére, hogy katasztrofális a szituáció, amelyben magad vagy, abban az esetben, erkölcsi alapon kell állnia annak a rendszernek és annak az irányzatnak, amely ettől a polgári társadalomtól ezt követeli. Es én azt mondom, hogy amikor azt kívánom a kisiparostól, hogy kevésből éljen meg és ne kiabáljon, midőn végrehajtják, amikor ugyanezt kívánom a kiskereskedőtől, amikor azt kívánom a kistisztviselőtől, hogy mukkanás nélkül vagy legalább isjhangos kiabálás és az utcára való kimenetel nélkül vegye tudomásul, hogy mostmár 13%-kal leszállították fizetését, s amikor a kicsitől megvontam fizetésének egy jelentékeny részét, azt a részét, amely neki talán a jobb polgári megélhetést lehetővé tette, akkor én, ha 66-szor törvényadta jogom van is rá, sem karácsonyi, sem pedig húsvéti segélyeket nem adhatok a magasabb osztályokban lévő tisztviselőknek. (Ulain Ferenc: Teljesen igaza van!) En most nem is beszélek a kormányzat jogáról, miniszter úr: nem arról beszélek, bogy helyes volt-e az, hogy karácsonykor pl. voltak állami hivatalok, ahol egyes magasrangú tisztviselők háromféle címen is részesültek segedelemben. (Andaházi-Kasnya Béla: Sohasem a kicsinyek!) Aláhúztam, hogy a magasabbrangú tisztviselők. Ezek háromféle címen is részesültek segedelemben ugyanakkor, amikor a kicsinyek a karácsonyfa mellett várták vendégül az éhkoppot. Ez a polgári társadalom saját érdekeit meg akarja védelmezni az ostrom nehéz idejében, mint amilyen nehéz ostromidőben él ma az egész világ polgári társadalma, amikor mindenütt gátszakadás van, vagy gátszakadást akarnak csinálni, és amikor a polgári társadalom várait ostromló elemeknek megfújták a kürtöt rohamra: akkor a polgári társadalom csak egyféleképpen védheti magát, úgy, ha a maga életében^ az igazságos elveit alkalmazza. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Igazság és tisztesség!) En azt kívánom, I hogy ezekben ai nehéz időkben a kicsiket ne keserítsék el, hogy a kicsik ne gondolják azt, I hogy az állam csak a nagy halak barátja és j a kicsinyek ellensége, ne gondolják, hogy a na; gyoknak minden szabad, a kicsiknek pedig I semmi, hogy a nagyoknak a jövedelemcsökken| tés idején is megmarad a tö'bbjövedelmük. a | kicsiket pedig attól a kevéstől is megfosztják, amit eddig élveztek. Nem tudom, van-e ennek a kérdésnek a gyakorlatba való átvitelében nehézség. Nem