Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-72

168 Az országgyűlés képviselőházának 72. ülése 1932 április 22-én, pénteken. , tak mindig!) Nem szeretném továbbra is látni, amit egyes iparosoknál a magam részéről észleltem és tapasztaltam. Azt sem szeretem látni, hogy ugyanazok, akik egyes szakgyűléseken szinte lehetetlenül gorombán támadják a felsőbbséget, itt azután akár mint törvényhozók, akár mint képviselőjelölliek, szívesen veszik a maguk részéről a kormányzati pártok akár illegitim támogatását is, csakhogy a parlamentbe bejussanak. Ezeket kívántam előadni ezzel a javaslattal kapcsolatban. Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Nincs senki feliratkozva. Elnök: Kíván valaki szólni? (Fábián Béla szólásra jelentkezik.) Fábián Béla képviselő úr. Fábián Béla: T. Ház! En talán ott folytatom, ahol Hegymegi Kiss Pál t. képviselőtársam elhagyta, az iparos-politikánál. Errevonatkozólag sajátmagammal megesett történetet tudok elmondani, ahol egy ellenzéki képviselőtársamnak támogatására mentem le egy választás alkalmával az egyik vidéki kerületbe. Egészen megfeledkeztem arról, hogy nekem az illető városban egy ismerősöm van, aki ott nagy szerepet játszik, mint iparos. A gyűlés után találkozom vele a Fő-utcán és azt mondja: «Hallom, hogy a képviselő úr milyen szépen beszélt a színházban.» Azt mondom: «Csak hallja? Hát nem volt ott?» — «Nem.» — «Hát hogyan, hiszen maga azt mondta, amikor az iparostestületben beszéltem, hogy akárhol beszélek, mindenüvé el fog jönni.» — «Ha a képviselő úr Pesten, vagy Londonban, vagy Parisban beszél, akkor én oda elmegyek, de ha itt nálunk tetszik beszélni, oda nem mehetek el, mert akkor megtudja a főispán vagy a rendőrkapitány.» — «És abból nagy baj lesz, ha a főispán vagy a rendőrkapitány megtudja?» — Erre azt mondta: «Hát sok örömöm nem lesz belőle.» Ez a szituáció. (Lukács Béla: De csak tréfa? Nem tréfa ez?) Ez annyira igazság, hogy nem akarom megemlíteni, melyik választással kapcsolatosan történt, mert azon a választáson megválasztott és megbukott képviselőjelölteknek szerepét nemi akarom itt a Képviselőházban jellemezni. (Kornis Gyula: Megijedt ember volt!) Nem, hanem egy államtitkár volt a kormánypárt jelöltje, egy olyan ember, aki a kormány teljes bizalmát élvezte akkor. (Propper Sándor: Hát igaza van, beijedt ember volt!) Be volt ijedve azért, mert nem volt szegénynek mit tennie. T. Képviselőház! Neim várok sokat ettől a szervtől. Nem várok sokat azért, mert ez a szerv nem fog merni a magyar kisiparosság érdekében szót emelni. Nem fog merni a magyar kisiparosság érdekében szót emelni azért, mert hiszen ez a szerv maga a kormány támogatásából, r a kormány pénzéből alakul meg. Méltóztassék megengedni, én már igen sokszor láttam, hogyan szerelték le Magyarországon a kisiparosokat. Láttam lázongó kisiparosokat, láttam kisiparosokat, akik határidőre lázongtak, láttam olyan kisiparosokat, akik szentül megfogadták, hogy ha pedig a kormány most nem csinál valamit, abban az esetben ők majd meg fogják mondani véleményüket, de úgy jártak, mint ahogyan a «nagyidai cigányok», mindig előre elpuffogtatták a puskaporukat és amikor tulajdonképpen ütközetre került volna a sor, nem lett az ütközetből semmi. Ezt tapasztaltuk az utóbbi alkalommal is, mikor ebben a szörnyű, rettenetes helyzetben, amelybe a magyar iparosság került, összeült a soproni iparosgyűlés és a budapesti országos iparosértekezlet. Mindkét helyen elhatározták, hogy így meg amúgy fognak felvonulni a kormánnyal szemben, ha nem kapják meg például a forgalmi adó leszállítását, vagy eltörlését. S mi történt? Felemelték a forgalmi adót, de az iparosok nem vonultak fel. Ahány iparosgyűlésre beteszi az ember a lábát, mindenütt azt hallja az egész országban, hogy a gyűléseken foglalkoznak az iparosok terheivel. Panaszkodnak a szövetkezetek miatt, a közüzemek miatt, a forgalmi adó miatt. Kiabálnak a többszörös fizetések miatt, a többszörös alkalmazások miatt, az ország reménytelen helyzete miatt, de végeredményben minden alkalommal sikerül ezeket az embereket ígéretekkel leszerelni. Megvallom őszintén, sokszor bámulom azt a bölcs diplomatikus eljárást, amelyet minden kereskedelmi miniszter és minden pénzügyminiszter tanúsított eddig az iparosokkal szemben. Ha nekünk olyan kiváló diplomáciánk lett volna ellenségeink leszerelésére, mint amilyen tehetségesen, amilyen nagyszerűen, amilyen remekül szerelte le mindenkor kereskedelemügyi minisztériumi apparátusunk a kisiparosság vezetőit, akkor ez az ország Trianont már régen, százszor visszacsinálta volna és az új Magyarország határai már nagyobbak lennének, mint voltak az 1914 előtti határok. Megvallom őszintén, azért becsülöm és csodálom kereskedelemügyi minisztereink ragyogó diplomáciai készségét, mert olyan kevés erőkifejtéssel, olyan kevés energiapazarlással és annyira minden áldozat nélkül (Propper Sándor: Át kellene tenni a külügybe!) sikerül nekik az egész lázongó kisiparostársadalmat kezes báránnyá tenni, hogy igazán megáll az esze az embernek, mert minden egyes alkalommal, amikor azt mondják az iparosok, hogy tovább ezt nem tűrjük, ugyanakkor a kormány másik oldalról ad nekik egy őrületes pofont s ennek nem az a következménye, hogy aztán már nem tényleg nem tűrnek meg valamit, hanem azt mondják: köszönjük szépen. Mi történt a legutóbbi alkalommal is? A kétszázalékos forgalmi adó ellen és a kivetett átalányok ellen hadbaszálltak az összes iparosok, kitűzték a h'arci lobogót és a vezetőknek csak a legnagyobb nehézségek árán sikerült őket visszatartani attól, hogy a láng lobbot ne vessen, vagy pedig íhogy valóságos romhalmazzá ne változtassák át la kormánnyal szemben tanúsított hódolat szimbólumait. S egyszerre mi történt? Az az iparosiság, amely a kétszázalékos forgalmai adó ellen lázongott, a háromszázalékos forgalmi adónál elcsendesült. Megvallom őszintén, hogy amennyire nincs ennek a kormánynak ereje ahhoz, hogy az ország gazdasági kérdéseit megoldja, azt kell hinni, hogy valami szent mágikus erő lehet a kereskedelemügyi miniszteri székben, amely szent mágikus erő azonban csak.arra az egyre alkalmas, hogy az iparosokat megnyugtassa. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Az is valami!) A szövetkezetek (megmaradtak, a közüzemek megmaradtak, megmaradtak a forgalmi adó, megmaradtak a nagy adók, megvan a Társadalombiztosító Intézet, mindenütt végrehajtanak, ellenben most egyszerre azt mondJel cX kormány, hogy minden megmaradt ugyan, a forgalmi adót felemeltem ugyan, a Társadalombiztosítónál a transzferálások súlyosbodtak ugyan, de megcsinálom nektek az iparosközpontot és ebben az iparosközpontban nektek jogotok van reggeltől estig hallgatni. (Kenéz