Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-72

164 Az országgyűlés képviselőházának a törvényjavaslat, mint már az előbb említettem, egy kényszertársulási javaslat, bár keretet ad s bizonyos haladást jelent a múltra nézve, mégis mivel az önálló kézműveskamarát nem valósítja meg, azt nem fogadom el. Ez a törvényjavaslat akár keresztülmegy, akár nem, akár lesz belőle törvény, akár nem, egy bizonyos, hogy a kisipari kérdést, amely pedig égető sebét képezi az egész magyar életnek, a társadalmi életnek, nem oldja meg. Ha a kisipar és a mezőgazdaság egymásra talál, ha a kisipar a kiskereskedelemmel összefog, a közös sorsnak, a közös nyomorúságnak átérzésében és az arra való eltökéltségben és komoly becsületes szándékban, hogy egymásnak mindenkor segítő kezet fognak nyújtani, (Ügy van! Ügy van!) ha megtalálják az egymásba kulcsolódó kezet és kart, akkor remélem, hogy jobb jövendőhöz fog jutni a magyar kisiparosság. De elsősorban is el kell távolítani a múltból azt az akadályt, amely jelenleg ott van, el kell távolítani azt a nagy ütköző botránykövet, amelynek eltávolítása nélkül hiú ígéret minden szép szólam, amelyet a kisiparosság javának, jobb sorsának előmozdítására tesznekEz az akadály, ez az ütköző botránykő, amely a jobb jövő kimunkálásának útjában áll, a mai rendszer gazdasági politikája. (Ügy van! Ügy van! bal felől.) Tessék változtatni ezen a gazdasági politikán és ha az a párt csakugyan a kisgazda jelszót viseli a homlokzatán, akkor ezzel összefügg az is, hogy minden kisembert támogasson és ha eddig engedték is azt, hogy soraikban — timeo Danaos et dona ferentes — beférkőzzenek és ott éljenek a kartellvezérek, a szénkartell, a vaskartell, a szeszkairtell vezérei, ezután ne engedjék, hogy azoknak a kartellvezetőknek, akik tíz esztendőn keresztül szemünk láttára folytattak /jnző politikát, az uzsoráskodó kartellpolitikája érvényesüljön a kisemberekkel szemben a magyar gazdasági élet terrénumán. Ha ezt meg tudják akadályozni, jó dolgot csináltak, ha pedig nem tudják megakadályozni, akkor a kartellvezérekkel egyetemben előbb-utóbb meg fog buni ez a rendszer, meg is kell buknia és jönnie kell a népakarat hamisítatlan megnyilvánulásának, titkos választójog, becsületes választások alapján! (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula : T. Képviselőház! Egészen röviden csak azért szólalok fel, hogy azok a vádak, amelyeket e javaslat vitája kapcsán Eber Antal igen t. képviselőtársunk a fővárosi közüzemek ellen itt hangoztatott, ebben a teremben is helyreigazítást találjanak. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Semmi más okból nem beszélek. Közös programmunk a kormánnyal együtt a fővárosi üzemek tekintetében az, hogy a nagy, de rokoncélú üzemek egy esíttess ének, hogy a középüzemek közül azok, amelyek eltértek eredeti (rendeltetésüktől, eredeti rendeltetésük mezejére visszaszoríttassanak és hogy azok a kicsiny üzemek, amelyek a kisiparnak indokolatlan versenyt okoznak, amelyeknek fenntartása különös közérdeket nem képez, meigszüntettessenek. Ez a Programm a kormány programmjával tökéletesen kongruens és ennek a munkának eredményeképpen máris elmondhatjuk azt, hogy míg eddig a fővárosnál 43 üzem volt, ma csak 22 van s így 21 üzemet már beszüntettünk. (Jánossy Gábor: Haladás!) A törekvés tehát megvan arra, hogy a lehetőség szerinti üzemcsökkentést elérjük, hogy a közszükségnek megfelelő tevékenységet csinál. ülése 1982 április 22-én, pénteken. janak az üzemeknél. Ez a törekvés a kormányzó pártokban tökéletesen megvan és e téren eredményeket is tudnak produkálni. A közlekedési vállalatok legnagyobb része már a Beszkárt kezében van. Már nincs külön Széchenyi-hegyi fogaskerekű vasút, már nincs külön sikló, elvben már az autóbuszüzemnek a Bszkárttal való egységesítése is megtörtént, szóval becsületes törekvéssel r azon vagyunk, hogy a kisüzemek egymás «után eltüntessenek és hogy egyszerűség hozassék be ezen a téren. Annál kevésbé indokolt tehát most, amikor ez a munka a fővárosnál a legtökéletesebb egyetértésben folyik, itt hangulatot teremteni a fővárosi közüzemek ellen. Éber Antal igen t. képviselőtársam olyan adatokat hozott fel, amelyek nem helytállók. Először azt mondta, hogy az üzemek által előterjesztett jelentések és kimutatások csak ad usum Delphini készülnek. Ez súlyos vád az üzemi tisztikarral szemben, amelyet kénytelen vagyok ezzel a váddal szemben megvédeni. Soha ott senki, sem hamis, sem hiányos jelentéseket elő nem terjesztett. Azután megvádol egy halott tanácsnokot egészen indokolatlanul, amikor azt mondja, hogy Némethy tanácsnok utolsó akarata volt, hogy vele együtt temettessék el az a jelentés, amelyet az üzemi szakértő bizottság készített. Némiethy talán egy fél évvel halála előtt ment nyugdíjba és már régen nyugdíjban volt, amikor május 6-án ezt az üzemi bizottságot kiküldték. Ennek következtében, minthogy semmi összefüggés nincs a kettő között, kénytelen vagyok e derék halottunknak emlékét megvédeni egy ilyen alaptalan támadással szemben. Azt mondja a képviselő úr, hogy a községi élelmiszerüzem gyilkos versenyt támaszt a magánkereskedelemnek és ugyanakkor azt mondja, hogy az egyes produktumai egyrészt drágábbak, mint a magánüzemben, másrészt pedig rosszabb minőségűek, mint a magánüzemekben. Hogyan lehet egyidejűleg gyilkos versenyről beszélni és arról, hogy drágább és roszszabb, mint a magánüzem? A községi élelmiszerüzem egy kissé túlment azon a célon, amelyre alkottatott. Vissza kell szorítani eredeti medrébe és akkor ez a községi élelmiszerüzem rendkívül nagy szolgálatokat tesz még a mezőgazdaságnak is, mert méltóztassanak az, ő jelentésükből tudomásul venni, hogy a múlt esztendőben ez a községi élelmiszerüzem 3652 darab nagy marhát vásárolt közvetlenül a termelőktől, továbbá 47.800 sertést, 6400 borjut, 63.000 nyulat, 161.000 baromfit és 9,600.000 tojást ugyancsak közvetlenül termelőktől. Hol van még egy ilyen vállalat, amely ekkora fölvevőképességgel bír,? Méltóztatnak emlékezni, amikor a cseh vámháború kezdetén a kormánynak szüksége volt arra, hogy valaki intervenciós vásárlásokat végezzen, hogy a sertésárak fenntarthatók legyenek. Egyedül a községi élelmiszenüzieim vállalkozott erre, amely igenis heteken át tartotta a sertésárat, míg ha ezt az üzemet eltörölték Volna, erre a magán húsipar teljesen al

j kalmatlan lett volna. De azt mondta Éber Antal, hogy az az üzem mindössze 4771 pengő adót fizetett a múlt évben és az volt egy nagy argumentuma az üzem ellen, hogy ezt összehasonlította a magánipar adójával. Az a 4771 pengős adó a valóságban úgy szól, hogy az az üzem adó címén fizetett a múlt évben 806.000 pengőt! (Jánossy Gábor: Hogy lehet ekkora eltérés? — Mozgás és zaj.) Tehát nem 4771 pengőt, hanem 806.000 pengőt fizetett minden néven nevezendő adó-