Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-72

154 Az országgyűlés képviselőházának felől.) t. képviselőtársam, méltóztassék megen­gedni, az időm nagyon rövid, hogy a költség­vetés előkészítéséhez alapúi szolgál ez a ren­delet, de csak alapúi szolgál, joggá akkor lesz, amikor^ a költségvetést ia Ház megszavazza. Itt tehát nem olyan rendeletről van szó, amely azonnal törvényerővel hatályhalép, hanem a budget keretét, az alapját akarták megvetni. Ez tehát nem volt kijátszása a törvénynek. Ha az történnék, hogy kijátszás okából, vagy ha­sonló okból nem hívnák össze a bizottságot, méltóztassék elhinni, hogy .annak a bizottság­nak egy percig isem maradnék tagja, mert al­kotmányos érzületemre, jogi érzésemre és kö­telességemre adok annyit, mint képviselőtár­saim közül bárki az ellenzéken. Még csak a következőkre akarok kitérni. Azt mondja Ulain t. barátom, hogy még a há­ború alatt sem kértek ilyen felhatalmazást. Méltóztassék megengedni, a háború ideje a mostani időkhöz a gazdasági és hitelélet fenn­tartása szempontjából nem fogható. (Ulain Fe­renc: Kezd a füst nagyon sok lenni!) Most jön­nek a világháború utóhatásai a gazdasági életben, amelyek olyan eltolódást okoztak, hogy például Angliában nem nagy tanácskozások után, hanem egyik napról a másikra szakítot­ták eil .a fontot az aranytól. Ha ott ezt két hé­tig tárgyalták volna, ennek a lendelkezésnek az effektusa nem érvényesült volna. Méltóztassanak megengedni tehát, hogy a helyzetet olyannak lássuk, — lehet, hogy a szem­mértékünk rossz és a képviselőtársunké jobb — hogy ezt a felhatalmazást meg kell ad­nunk. (Ulain Ferenc: Nagyon közelre látnak az urak!) En még csak egyet kérek. T. képviselőtár­sam beszédében, de mások beszédében is — ez az/ ellenzéki taktikával, sokszor a szónoki figu­rával is velejár — a tények ,a valóságok, ame­lyeket az argumentálás alapjául feltüntetnek, igazak ugyan, csak az összefüggés nem igaz közöttük. A «post hoc propter hoc» argumentá­lás, különösen olyan szónok szájából, aki ma­gával tudja ragadni az embereket, nagyon ve­szedelmes. Ez tulajdonképpen szofizma. Ha szofizmákkal fűzzük össze a valóság tényeit egy szónoki beszéd keretében, a közönség csak a tényeket érti meg és közben a láncszemet, a szónoki figurát, vagy pedig szofizmát nem ve­szi észre, és a közvélemény előtt belekerülhe­tünk ilyen súlyos vádakba, amelyekkel én most terhelve, voltam bátor néhány szóval válaszolni és a magam álláspontját kifejteni. Ulain képviselőtársam a mitológiába is el méltóztatott minket kalauzolni. En is tudok egy mitoszt az Etnáról, amelyet, azt hiszem, mindenki, aki arra járt, lelkében hord. Eégente a mitológiában azt hitték az Etnáról, hogy azért tör ki, mert az istenek haragszanak és kidobálják a 'hamut, a lávát és nagy köveket az emberiségnek, a rossz embernek az elpusztí­tására, és éppen ezért ez a kicsi ember ember­áldozatokat vitt még az Etnának is, bedobott a torkába néhány ilyen áldozatot. Azonban ebből a mitológiai hitből mi már kigyógyultunk, nem hisszük, hogy az r ilyen nagy kitöréseknél, ha valakit bedobnánk az Etna torkába (Fábián Béla: Meg lehetne pró­bálni!), akkor egyszerre minden elcsendesed­nék, és hogy az istenek tovább nem haragud­nának. Mi tudjuk azt, hogy az ilyen kitörések a természetnek, mondjuk, a naturának a dol­gai, és így számolunk ezekkel. En csak azt ké­rem, hogy ilyen nagyszerű kitörések mellett is, mint Ulain képviselőtársamé volt, marad­junk meg amellett, hogy az igazság fényét a 72. ülése 1932 április 22-én, pénteken. füsttel, a szónoki figurákkal nem homályosít­juk el, mert a közönség megtévesztése, vagy nem is megtévesztése — még azt sem mondom —, hanem a képzeletének más irányba^ terelése a mai időkben nagyon veszedelmes, északkor tényleg bekö vétkezhetik Marat-ra és társaira való hivatkozás, de nem azért, amiért t. kép­viselőtársam mondotta, hanem azért, mert idéz­zük ezeket a szellemeket és ilyen '• zavarokat csinálunk az emberek gondolkozásában, alkot­mányos érzésében és felfogásában. Még csak azt akarom mondani, hogy na­gyon örülök, hogy névszerinti szavazést kér­tek. Hunyady t. barátom — most ugyan nincs itt — és a többiek. En jobb szerettem volna, ha a sok szóáradat helyett, amellyel Károlyi Gyula miniszterelnököt folyton dicsérik éppen ezekről a padokról (Ulain Ferenc: Derék em­ber!), inkább támogatnák munklájában, mert azt látom, hogy amikor tettre kerül a sor, hogy akarnak-e neki segítőkezet nyújtani, hogy ezen felhatalmazással próbálja^ az orszá­got rendbehozni, akkor ez a sok szóáradat, bi­zalom és ömlengés elmarad, és csak mi va­gyunk itt, akiknek volt bátorságunk ezt a fel­hatalmazást megszavazni. Határozati javaslatom a következő. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. Turi Béla (olvassa): «A törvényjavaslat bizottsági szövegének 17-ik sorában előforduló «hogy» kötőszó után a következő szöveg beik­tatását indítványozzuk: 1. az országos bizott­ságot a jelen törvény életbelépése után újból meg kell alakítani, az újraalakulásig azonban a jelen törvény életbelépésének idejében mű­ködő bizottság folytatja műköidését; 2. az or­szágos bizottság a különböző tárgykörökre szakértői névsort állít össze, amely később^ is kiegészíthető és amelyből a napirenden lévő tárgyak szerint esetenként a bizottság elnöke a minisztériummal egyetértve hív meg egyes szakértőket, hogy a bizottság ülésén tanácsko­zási joggal résztvegyenek; 3. az országos bi­zottság az országgyűlésnek legalább hat ha­vonként egyszer jelentést tenni köteles». Azután következik a szakasz, amelyet el­fogadok. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Farkas Tibor. Farkas Tibor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Előttem felszólalt igen t. képviselő­társam kétségtelenül sok tekintetben re­kordot ért el a modern közjog kifejlesztése te­rén, ö annakidején, az első nemzetgyűlés ide­jén kezdte lerakni annak a közjogi mentalitás­nak az alapját, amely egyfelől a legitimiz­must hangoztatja a végtelenségig, másfelől tá­mogatja a legitimizmus elleni küzdelmet. (Ulain Ferenc: Nem kell a végtelenségig han­goztatni.) Amíg legitimista módon beszél, ad­dig antilegitimista^ módon cselekszik. Azt hi­szem, t. képviselőtársam tagja volt annakide-' jén annak a nemzetgyűlésnek, amely a detro­nizálással foglalkozott, azonkívül, ha jól tu­dom, a keresztény gazdasági párt támogatta azt a másik javaslatot, ismét csak a modern köz­jog alapján (Túri Béla: Azt sem támogatta!), amely a főrendiház megszüntetését hozta a nemzetgyűlés teljes szuverenitása alapján. Abban a közjogi kérdésben ismét inkább a forradalmi közjog jutott kifejezésre. (Túri Béla: En megmenettem a jogfolytonosságot! Javaslatomat el is fogadta a miniszterelnök, mert látta, hogy ragaszkodom a jogfolytonos­sághoz!) De a képviselő úr is, meg az igen t.

Next

/
Oldalképek
Tartalom