Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-72

154 Az országgyűlés képviselőházának felől.) t. képviselőtársam, méltóztassék megengedni, az időm nagyon rövid, hogy a költségvetés előkészítéséhez alapúi szolgál ez a rendelet, de csak alapúi szolgál, joggá akkor lesz, amikor^ a költségvetést ia Ház megszavazza. Itt tehát nem olyan rendeletről van szó, amely azonnal törvényerővel hatályhalép, hanem a budget keretét, az alapját akarták megvetni. Ez tehát nem volt kijátszása a törvénynek. Ha az történnék, hogy kijátszás okából, vagy hasonló okból nem hívnák össze a bizottságot, méltóztassék elhinni, hogy .annak a bizottságnak egy percig isem maradnék tagja, mert alkotmányos érzületemre, jogi érzésemre és kötelességemre adok annyit, mint képviselőtársaim közül bárki az ellenzéken. Még csak a következőkre akarok kitérni. Azt mondja Ulain t. barátom, hogy még a háború alatt sem kértek ilyen felhatalmazást. Méltóztassék megengedni, a háború ideje a mostani időkhöz a gazdasági és hitelélet fenntartása szempontjából nem fogható. (Ulain Ferenc: Kezd a füst nagyon sok lenni!) Most jönnek a világháború utóhatásai a gazdasági életben, amelyek olyan eltolódást okoztak, hogy például Angliában nem nagy tanácskozások után, hanem egyik napról a másikra szakították eil .a fontot az aranytól. Ha ott ezt két hétig tárgyalták volna, ennek a lendelkezésnek az effektusa nem érvényesült volna. Méltóztassanak megengedni tehát, hogy a helyzetet olyannak lássuk, — lehet, hogy a szemmértékünk rossz és a képviselőtársunké jobb — hogy ezt a felhatalmazást meg kell adnunk. (Ulain Ferenc: Nagyon közelre látnak az urak!) En még csak egyet kérek. T. képviselőtársam beszédében, de mások beszédében is — ez az/ ellenzéki taktikával, sokszor a szónoki figurával is velejár — a tények ,a valóságok, amelyeket az argumentálás alapjául feltüntetnek, igazak ugyan, csak az összefüggés nem igaz közöttük. A «post hoc propter hoc» argumentálás, különösen olyan szónok szájából, aki magával tudja ragadni az embereket, nagyon veszedelmes. Ez tulajdonképpen szofizma. Ha szofizmákkal fűzzük össze a valóság tényeit egy szónoki beszéd keretében, a közönség csak a tényeket érti meg és közben a láncszemet, a szónoki figurát, vagy pedig szofizmát nem veszi észre, és a közvélemény előtt belekerülhetünk ilyen súlyos vádakba, amelyekkel én most terhelve, voltam bátor néhány szóval válaszolni és a magam álláspontját kifejteni. Ulain képviselőtársam a mitológiába is el méltóztatott minket kalauzolni. En is tudok egy mitoszt az Etnáról, amelyet, azt hiszem, mindenki, aki arra járt, lelkében hord. Eégente a mitológiában azt hitték az Etnáról, hogy azért tör ki, mert az istenek haragszanak és kidobálják a 'hamut, a lávát és nagy köveket az emberiségnek, a rossz embernek az elpusztítására, és éppen ezért ez a kicsi ember emberáldozatokat vitt még az Etnának is, bedobott a torkába néhány ilyen áldozatot. Azonban ebből a mitológiai hitből mi már kigyógyultunk, nem hisszük, hogy az r ilyen nagy kitöréseknél, ha valakit bedobnánk az Etna torkába (Fábián Béla: Meg lehetne próbálni!), akkor egyszerre minden elcsendesednék, és hogy az istenek tovább nem haragudnának. Mi tudjuk azt, hogy az ilyen kitörések a természetnek, mondjuk, a naturának a dolgai, és így számolunk ezekkel. En csak azt kérem, hogy ilyen nagyszerű kitörések mellett is, mint Ulain képviselőtársamé volt, maradjunk meg amellett, hogy az igazság fényét a 72. ülése 1932 április 22-én, pénteken. füsttel, a szónoki figurákkal nem homályosítjuk el, mert a közönség megtévesztése, vagy nem is megtévesztése — még azt sem mondom —, hanem a képzeletének más irányba^ terelése a mai időkben nagyon veszedelmes, északkor tényleg bekö vétkezhetik Marat-ra és társaira való hivatkozás, de nem azért, amiért t. képviselőtársam mondotta, hanem azért, mert idézzük ezeket a szellemeket és ilyen '• zavarokat csinálunk az emberek gondolkozásában, alkotmányos érzésében és felfogásában. Még csak azt akarom mondani, hogy nagyon örülök, hogy névszerinti szavazést kértek. Hunyady t. barátom — most ugyan nincs itt — és a többiek. En jobb szerettem volna, ha a sok szóáradat helyett, amellyel Károlyi Gyula miniszterelnököt folyton dicsérik éppen ezekről a padokról (Ulain Ferenc: Derék ember!), inkább támogatnák munklájában, mert azt látom, hogy amikor tettre kerül a sor, hogy akarnak-e neki segítőkezet nyújtani, hogy ezen felhatalmazással próbálja^ az országot rendbehozni, akkor ez a sok szóáradat, bizalom és ömlengés elmarad, és csak mi vagyunk itt, akiknek volt bátorságunk ezt a felhatalmazást megszavazni. Határozati javaslatom a következő. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. Turi Béla (olvassa): «A törvényjavaslat bizottsági szövegének 17-ik sorában előforduló «hogy» kötőszó után a következő szöveg beiktatását indítványozzuk: 1. az országos bizottságot a jelen törvény életbelépése után újból meg kell alakítani, az újraalakulásig azonban a jelen törvény életbelépésének idejében működő bizottság folytatja műköidését; 2. az országos bizottság a különböző tárgykörökre szakértői névsort állít össze, amely később^ is kiegészíthető és amelyből a napirenden lévő tárgyak szerint esetenként a bizottság elnöke a minisztériummal egyetértve hív meg egyes szakértőket, hogy a bizottság ülésén tanácskozási joggal résztvegyenek; 3. az országos bizottság az országgyűlésnek legalább hat havonként egyszer jelentést tenni köteles». Azután következik a szakasz, amelyet elfogadok. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Farkas Tibor. Farkas Tibor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Előttem felszólalt igen t. képviselőtársam kétségtelenül sok tekintetben rekordot ért el a modern közjog kifejlesztése terén, ö annakidején, az első nemzetgyűlés idején kezdte lerakni annak a közjogi mentalitásnak az alapját, amely egyfelől a legitimizmust hangoztatja a végtelenségig, másfelől támogatja a legitimizmus elleni küzdelmet. (Ulain Ferenc: Nem kell a végtelenségig hangoztatni.) Amíg legitimista módon beszél, addig antilegitimista^ módon cselekszik. Azt hiszem, t. képviselőtársam tagja volt annakide-' jén annak a nemzetgyűlésnek, amely a detronizálással foglalkozott, azonkívül, ha jól tudom, a keresztény gazdasági párt támogatta azt a másik javaslatot, ismét csak a modern közjog alapján (Túri Béla: Azt sem támogatta!), amely a főrendiház megszüntetését hozta a nemzetgyűlés teljes szuverenitása alapján. Abban a közjogi kérdésben ismét inkább a forradalmi közjog jutott kifejezésre. (Túri Béla: En megmenettem a jogfolytonosságot! Javaslatomat el is fogadta a miniszterelnök, mert látta, hogy ragaszkodom a jogfolytonossághoz!) De a képviselő úr is, meg az igen t.