Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-72

Az országgyűlés képviselőházának 72. 29-én — kiadott értesítőjében. Magyarországra vonatkozóan éppen arra a komoly törvény­javaslatra, melyet ma tárgyalunk, azt mon­dotta ki ez a bizottság, — amit talán nagyon kevesen tudnak ebben az országban, — ami teljesen_ ellentétben áll a pénzügyminiszter úrnak itt tett ama kijelentésével é-s ama ki­fogásával, amellyel az ellenzék részéről el­mondott kritikát illette, hogy nagyon sokan azt mondják, hogy az ő költségvetése nem reális s tiltakozott ez ellen és hivatkozott arra, hogy az ő költségvetése reális. Engedtessék meg nekem, hogy néhány szóval csak röviden megmondjam, mit mond ez az illusztris tár­saság, a szakértők bizottsága. Azt mondja, hogy az 1932/33. évi budgetet sokkal alacso­nyabb összegre kell leszállítani, mint ami­lyen összegekről egyáltalában beszéltek és 810 millió pengőt említ meg. Hozzáfűzi a bizott­ság, hogy nem lehet helyreállítani a magyar költségvetés egyensúlyát, ha nem mentesítte­tik az állami költségvetés az állami üzemek költségvetésének terhétől. Nem lesz érdektelen, ha egészen precízen lefordítom. Ezért felolva­som az eredeti szöveget. (Olvassa): „Le budget doit être ramené à un niveau très sensible­ment inférieur au chiffre envisagé á présent". A bizottság olyan alacsony számokat tart szükségesnek, olyan csökkentést a költség­vetésben, amiről itt egyáltalán nincs szó, sem azokban a tárgyalásokban, amelyeket a kor­mány részéről folytattak. Most kinek higy­jünk? Legyünk objektívek. Most ne keres­sék, — legalább néhány pillanatig ne, — bogy az ellenzéki oldalról mondjuk el ezt. Nem ellenzéke a magyar kormánynak az a külföldi szakértőbizottság, hiszen a imagyar w kormány hozzá fordult, tőle kért tanácsot s ők fogják megmondani a véleményüket kifelé erről az, országról. Mi hiába csinálunk itt mindent, hiába handa-bandázunk, a szakértők vélemé­nye, amelyet mi magunk kértünk ki, lesz a döntő mindaddig, amíg: meg nem győződünk mi, az, ország és á külföld, hogy tévedett mindenki, aki az eseményeket sötét színben látta. A mai viszonyok között azonban alig van az egész világon gazdasági dolgokkal fog­lalkozó earyén. aki a közeljövő konjunktúráját olyan kedvezőnek látná, hogy gyors javulásra lehetne számítani akár a mezőgazdasági, akár pedig az ipari cikkekben és ezáltal fokozni le­hetne a különböző termelési ágak jövedelmét olyan mértékben, hogy az állami bevételek fo­kozása, a kontemplált állami bevételek be­folyása biztosítható lenne. A pénzügyminiszter úr — talán helyesen — említette a sorok között más kérdéssel kapcso­latban azt, hogy azért kellett ezeket az áldo­zatokat meghozni, hogy a jövő költségvetési évben biztosíthassuk majd, hogy ne kelljen in­flációhoz fordulni. Én azonban azt hiszem, hogy a helyett a szisztéma 'helyett, amelyet itt láttunk, amely bizonyos autoratív kijelentések­kel kezdődik ós némi homállyal végződik —, mert az egész költségvetés, amelyet ide beter­jesztettek, tulajdonképpen nem ad senkinek módot arra, hogy még csak hozzávetőleges számításokat is csináljon és formailag is tá­vol áll a realitástól — leülnénk és jószándók­kal, úgy, mint a pénzügyminiszter úr mondja, a gazdasági kooperáció érdekében minden po­litikai ellentét kikapcsolásával, de szakérte­lemmel, komoly munkával a gazdasági kérdé­sek megismerése után olyan politika megraj­zolásába vagy olyan utak traszirozásába fog­nánk, — egyelőre talán csak erről lehet szó — ülése 1932 április 22-én, pénteken. 151 amely a valószínűség szerint valamilyen ered­ményre vezetne. Erre volna szükség, nem pe­dig arra, hogy a politikai szempontokból, a mindenkori kormányzás megkönnyítése szem­pontjából, a bürokrácia befolyásának emelése szempontjából . . . Kérek tíz perc meghosszabbítást. Elnök: A képviselő úr tíz perc meghosz­szabbítást kért. Méltóztatik felszólalási idejét Mz perccel meghosszabbítani? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Farkas Tibor: Mindenesetre azzial semmi sem látszik biztosítottnak, hogy a dolgok vi­tele úgy megy tovább, mint ahogyan ment. Az sem meggyőző érv, amit az igen t. minisz­terelnök úr mondott, hogy gyorsan kell majd határozni, azért kell a kormánynak ez a fel­hatalmazás, amely itt ma már megszavazta­tott. Azt hiszem, hogy a gyors határozásnál, a gyors cselekvésnél sokkal eminensebben fon­tos cselekvési mód szükséges és pedig az, hogy észszerűen és eredményesen cselekedjenek és intézkedjenek. Ezt a gyorsaság útján biztosítva nem látom. Ezt biztosítva másképp nem lát­nám mint hogy mindazoknak a nagy kérdé­seknek komoly tárgyalására, amely kérdése­ket az ország gazdasági talpraállítása érdeké­ben tanulmányozni kell, megértés jöjjön létre és ebben a munkában egvesíttetnének azok, akiknek bármilyen alapon, bármilyen jogcí­men hivatásuk és kötelességük lehet az, hogy az ország talpraállításában közreműködjenek. Erre azonban egészen más iniciatívákra volna szükség, mint arra, ho<?y törvényhozási aktus­sal, mint amilyet most tárgyalunk, a kormán^ a maga részére megszerezze az aibszolúcíót és a teljhatalmat. Vannak cselekmények, ame­lyeknek hibás elkövetéséért senki nem 'ad­hatja meg az abszolúciót, mert ha azok a cse­lekmények olyan következményekkel járnak, amelyek ezt az országot még jobban tönkre­teszik, ez 'alól a felelősség alól nem menekül­het sem az országgyűlés, sem a kormány, sem pedig nem menekülhetnek azok, akik annak idején szavukat nem hallatták. Nekünk az el­lenzéki oldalon más mód nem adatott, mint hogy aggályainkat ideihozzuk a Ház elé. Min­denesetre nagyon kívánatos volna, hogy a tör­vényhozás többségének és a^ kormánynak^ böl­csessége a jövőre nézve más utakat találjon, mint amelyeken eddig haladt, mert ezeken az utakon eredményt elérni nem fogunk. A címet nem fogadom el. (Helyeslés bal­felöl.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Nincs feiratkozva senki. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. Ma­gát a törvényjavaslat címét pedig, mint meg nem támadottat, elfogadottnak jelentem ki. Következik a törvényjavaslat szövege. Ké­rem annak felolvasását. Frey Vilmos jegyző (olvassa a törvény­javaslat szövegét): Túri Béla! Turi Béla: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Wolff Károly t. barátom pártunk nevében be­adott egy indítványt, amelyet természetesen magunkévá tettünk és többen aláírtunk. Az ő távollétében vagyok bátor én szót kérni és az indítványt beterjeszteni. Amikor ezt az indít­ványt beterjesztem, méltóztassék megengedni, hogy néhány szót szóljak, (Halljuk! Halljuk!) mert hiszen csak az imént, amikor a névsze­rinti szavazás megtörtént, Hegymesri Kiss Pál képviselőtársam azt mondotta; «Ki kellene

Next

/
Oldalképek
Tartalom