Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-72

Az országgyűlés képviselőházának 72. 29-én — kiadott értesítőjében. Magyarországra vonatkozóan éppen arra a komoly törvényjavaslatra, melyet ma tárgyalunk, azt mondotta ki ez a bizottság, — amit talán nagyon kevesen tudnak ebben az országban, — ami teljesen_ ellentétben áll a pénzügyminiszter úrnak itt tett ama kijelentésével é-s ama kifogásával, amellyel az ellenzék részéről elmondott kritikát illette, hogy nagyon sokan azt mondják, hogy az ő költségvetése nem reális s tiltakozott ez ellen és hivatkozott arra, hogy az ő költségvetése reális. Engedtessék meg nekem, hogy néhány szóval csak röviden megmondjam, mit mond ez az illusztris társaság, a szakértők bizottsága. Azt mondja, hogy az 1932/33. évi budgetet sokkal alacsonyabb összegre kell leszállítani, mint amilyen összegekről egyáltalában beszéltek és 810 millió pengőt említ meg. Hozzáfűzi a bizottság, hogy nem lehet helyreállítani a magyar költségvetés egyensúlyát, ha nem mentesíttetik az állami költségvetés az állami üzemek költségvetésének terhétől. Nem lesz érdektelen, ha egészen precízen lefordítom. Ezért felolvasom az eredeti szöveget. (Olvassa): „Le budget doit être ramené à un niveau très sensiblement inférieur au chiffre envisagé á présent". A bizottság olyan alacsony számokat tart szükségesnek, olyan csökkentést a költségvetésben, amiről itt egyáltalán nincs szó, sem azokban a tárgyalásokban, amelyeket a kormány részéről folytattak. Most kinek higyjünk? Legyünk objektívek. Most ne keressék, — legalább néhány pillanatig ne, — bogy az ellenzéki oldalról mondjuk el ezt. Nem ellenzéke a magyar kormánynak az a külföldi szakértőbizottság, hiszen a imagyar w kormány hozzá fordult, tőle kért tanácsot s ők fogják megmondani a véleményüket kifelé erről az, országról. Mi hiába csinálunk itt mindent, hiába handa-bandázunk, a szakértők véleménye, amelyet mi magunk kértünk ki, lesz a döntő mindaddig, amíg: meg nem győződünk mi, az, ország és á külföld, hogy tévedett mindenki, aki az eseményeket sötét színben látta. A mai viszonyok között azonban alig van az egész világon gazdasági dolgokkal foglalkozó earyén. aki a közeljövő konjunktúráját olyan kedvezőnek látná, hogy gyors javulásra lehetne számítani akár a mezőgazdasági, akár pedig az ipari cikkekben és ezáltal fokozni lehetne a különböző termelési ágak jövedelmét olyan mértékben, hogy az állami bevételek fokozása, a kontemplált állami bevételek befolyása biztosítható lenne. A pénzügyminiszter úr — talán helyesen — említette a sorok között más kérdéssel kapcsolatban azt, hogy azért kellett ezeket az áldozatokat meghozni, hogy a jövő költségvetési évben biztosíthassuk majd, hogy ne kelljen inflációhoz fordulni. Én azonban azt hiszem, hogy a helyett a szisztéma 'helyett, amelyet itt láttunk, amely bizonyos autoratív kijelentésekkel kezdődik ós némi homállyal végződik —, mert az egész költségvetés, amelyet ide beterjesztettek, tulajdonképpen nem ad senkinek módot arra, hogy még csak hozzávetőleges számításokat is csináljon és formailag is távol áll a realitástól — leülnénk és jószándókkal, úgy, mint a pénzügyminiszter úr mondja, a gazdasági kooperáció érdekében minden politikai ellentét kikapcsolásával, de szakértelemmel, komoly munkával a gazdasági kérdések megismerése után olyan politika megrajzolásába vagy olyan utak traszirozásába fognánk, — egyelőre talán csak erről lehet szó — ülése 1932 április 22-én, pénteken. 151 amely a valószínűség szerint valamilyen eredményre vezetne. Erre volna szükség, nem pedig arra, hogy a politikai szempontokból, a mindenkori kormányzás megkönnyítése szempontjából, a bürokrácia befolyásának emelése szempontjából . . . Kérek tíz perc meghosszabbítást. Elnök: A képviselő úr tíz perc meghoszszabbítást kért. Méltóztatik felszólalási idejét Mz perccel meghosszabbítani? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Farkas Tibor: Mindenesetre azzial semmi sem látszik biztosítottnak, hogy a dolgok vitele úgy megy tovább, mint ahogyan ment. Az sem meggyőző érv, amit az igen t. miniszterelnök úr mondott, hogy gyorsan kell majd határozni, azért kell a kormánynak ez a felhatalmazás, amely itt ma már megszavaztatott. Azt hiszem, hogy a gyors határozásnál, a gyors cselekvésnél sokkal eminensebben fontos cselekvési mód szükséges és pedig az, hogy észszerűen és eredményesen cselekedjenek és intézkedjenek. Ezt a gyorsaság útján biztosítva nem látom. Ezt biztosítva másképp nem látnám mint hogy mindazoknak a nagy kérdéseknek komoly tárgyalására, amely kérdéseket az ország gazdasági talpraállítása érdekében tanulmányozni kell, megértés jöjjön létre és ebben a munkában egvesíttetnének azok, akiknek bármilyen alapon, bármilyen jogcímen hivatásuk és kötelességük lehet az, hogy az ország talpraállításában közreműködjenek. Erre azonban egészen más iniciatívákra volna szükség, mint arra, ho<?y törvényhozási aktussal, mint amilyet most tárgyalunk, a kormán^ a maga részére megszerezze az aibszolúcíót és a teljhatalmat. Vannak cselekmények, amelyeknek hibás elkövetéséért senki nem 'adhatja meg az abszolúciót, mert ha azok a cselekmények olyan következményekkel járnak, amelyek ezt az országot még jobban tönkreteszik, ez 'alól a felelősség alól nem menekülhet sem az országgyűlés, sem a kormány, sem pedig nem menekülhetnek azok, akik annak idején szavukat nem hallatták. Nekünk az ellenzéki oldalon más mód nem adatott, mint hogy aggályainkat ideihozzuk a Ház elé. Mindenesetre nagyon kívánatos volna, hogy a törvényhozás többségének és a^ kormánynak^ bölcsessége a jövőre nézve más utakat találjon, mint amelyeken eddig haladt, mert ezeken az utakon eredményt elérni nem fogunk. A címet nem fogadom el. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Nincs feiratkozva senki. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. Magát a törvényjavaslat címét pedig, mint meg nem támadottat, elfogadottnak jelentem ki. Következik a törvényjavaslat szövege. Kérem annak felolvasását. Frey Vilmos jegyző (olvassa a törvényjavaslat szövegét): Túri Béla! Turi Béla: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Wolff Károly t. barátom pártunk nevében beadott egy indítványt, amelyet természetesen magunkévá tettünk és többen aláírtunk. Az ő távollétében vagyok bátor én szót kérni és az indítványt beterjeszteni. Amikor ezt az indítványt beterjesztem, méltóztassék megengedni, hogy néhány szót szóljak, (Halljuk! Halljuk!) mert hiszen csak az imént, amikor a névszerinti szavazás megtörtént, Hegymesri Kiss Pál képviselőtársam azt mondotta; «Ki kellene