Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-72
148 Az országgyűlés képviselőházának 72. ülése 1932 április 22-én, pénteken. gyohb bizonytalanságban van és a bizalmatlanság jegyében áll az egész világon. A múlt esztendőben olyan mélyreható gazdasági és pénzügyi események sorozata merült fel, amelyeket csak röviddel azelőtt is senki a világon előre nem láthatott. Hogy csak a főbbeket jelezzem, ilyen volt a Hoover-maratórium, azután az általános hitelmegvonás, ennek következtében a nagy bankbukások, és pedig nemcsak Németországban, de több külföldi államban sorozatosan, az angol fontnak hirtelen és váratlan igen nagy zuhanása, Angliának a védvámrendszerre való áttérése, jóformán minden államnak fokozatos nagymérvű gazdasági elzárkózása, a devizakorlátozások. Ezek mind olyan mélyreható változásokat okoztak az egész gazdasági, hitel- és pénzügyi életiben, amelyeket előre kiszámítani nem lehetett és ebben találja természetszerű magyarázatát az, hogy a múlt év tavaszán és a nyár elején a kormány részéről olyan nyilatkozatok tétettek, amelyekkel a később, éppen az említett események folytán szükségessé vált intézkedéseink teljesen nem harmonizáltak. Kérdem én, vájjon az előttünk levő hónapok olyanoknak látszanak-e, hogy azokat gazdasági és hitelügyi szempontból előre meg lehetne bírálni, előre lehetne hosszabb időre lefixírozni mindazokat az intézkedéseket, amelyeket gazdasági és pénzügyi téren kell megtenni, ha.az országot a nagyobb károsodástól meg akarjuk menteni 1 ? En ezt neun <hi.s>zam és éppen ezért szükségesnek látom, hogy a kormánynak módja legyen abban a mértékben, amennyire annak szüksége támadna, ismét a viszonyoknak megfelelő gyors intézkedésekkel segíteni, illetőleg beleilleszkedni abba a helyzetbe, amely adódili fog és elhárítani az országtól a nagyobb bajokat és veszedelmeket. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt méltóztatott hangoztatni, hogy hiszen errevaló a parlament, (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) hogy a parlamentben megvan a kormánynak a többsége, tehát mindazokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek, a parlament által is keresztül tudja vinni. Igen, keresztül tudja vinni, de mennyi idő alatt (Friedrich István: Klotür van!) és milyen káros késedelmek árán? (Kabók Lajos: Itt van a szigorított házszabály!) A most lefolyt vita tulajdonképpen ismét csak azt bizonyítja és erősíti, amit állítok. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Teljesen távol áll tőlem, nagyon igaztalan volna, ha én itt a t. ellenzéki pártokat és képviselőtársaimat azzal a gyanúval akarnám illetni, hogy obstrukciót folytattak. Nem, hanem a parlamenti vitatkozásnak és tárgyalásnak ez a természete; máskép nem, is lehet, mint úgy, hogy hosszabb időt vesz igénybe. Előfordulhat, — amint a múlt esztendőben ismételten előfordult — hogy olyan intézkedésekre volt szükség, amelyeket másnap reggel kellett életbeléptetni. Ez előfordulhat a mostani év folyamán is. Ezeknek az intézkedéseknek parlamentáris keresztülvitele mindenesetre több, vagy kevesebb időt, de legalább heteket vesz igénybe. A most lefolyt vita — annak ellenére, hogy meghosszabbított időtartamban tárgyalta a javaslatot a t. Ház* néhány nyolcórás és tizenkétórás ülésben — megfelel normális módon legalábbis tizenkét ülésnapnak, (Kun Béla: Nem kellett volna egy hónapot elvakációzni!) ami magában véve három hét. Ezt megelőzőleg néhány napi bizottsági tárgyalás szükséges, azután jön a felsőházban a bizottsági és plenáris tárgyalás, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) úgy, hogy azt lehet mondani, hogy normális parlamenti tárgyalásnál egy-egy fontosabb előterjesztés parlamenti letárgyalása három-négyöt hetet vesz igénybe. (Friedrich István: Klotür is van!) Ennélfogva ez a mód nem adja meg azt a biztonságot, hogy a kormány mindig olyan módon és olyan gyorsan tudjon intézkedni, ahogyan azt esetleg az ország érdeke kívánja. (Ülain Ferenc: A parlament tehát felesleges: fel kell oszlatni!) T. Ház! A tavaly megszavazott felhatalmazással a kormány magától értetődőleg legjobb tudása és lelkiismerete alapján járt el. Ezt a törvényhozás két háza, midőn a kormány erre vonatkozó jelentéseit beterjesztette, hosszabb megvitatás után helyeslőleg tudomásul vette, ennélfogva a mült esztendő végén az addlig ihjozott intézkedésekre és rendeletekre vonatkozólag tulajdonképpen a felmentvényt a kormánynak megadta. Most ismét kénytelen volt a kormány ennek a felhatalmazási törvénynek felhasználásával egy néhány mélyreható és határozottan — elismerem, mert érzem — sajnálatosan szigorú intézkedést rendeletileg meghozni, mégpedig azért, hogy azok a költségve^ tésbe beilleszthetők legyenek, mert azok nélkül a költségvetés egyensúlyát biztosítani nem tudtuk volna. Erre vonatkozólag a t. Háznak és a törvényhozásnak a legközelebbi napokban módjában lesz a felment vényt a kormánynak megadni azzal, hogy a költségvetést, melyben ezek a rendeletileg hozott intézkedések ibentfoglailtatwak, jóváhagyja, illetőleg megszavazza, vagy meg nem, szavazza; úgy, bogy én nem gondolnám, hogy az a vád érhetné a kormányt, hogy itt diktatórikusán az alkotmányt megkerülő módon járt el és használta fel eddig ezt a kivételes felhatalmazási jogot. (Zaj abates a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen.) Hogy a jövőben mikor és mennyire lesz szüksége a kormánynak arra, hogy ezzel a felhatalmazási törvénnyel éljen és hogy mikor és milyen rendeletekét lesz szükséges ennek alapján kjadnil, ezt előre megmondani nem lehet. Egyenesen folyik az elmondottakból, hogy a kormánynak semmi szándéka nem lehet és nincs is ezzel a joggal másképpen élni, mint csakis legszorosabban a megadott felhatalmazáshoz ragaszkodva és csak olyan esetekben, amikor a sürgősség azt tényleg megkívánja. Zaj a bal -és a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Többször hallottam, néha szemreIbjányásképpen, hogy a kormánynak tulajdonképpen nem volt kellő előrelátása a múltban, mert egynéhány eseményt előre meg nem látott. Az elmúlt időkre vonatkozólag nem akarok itt semmitféle módon kitérni, de teljesen elismerem, hogy a kormánynak a lehetőség szerint előrelátónak kell lennie és éppen ez az előrelátás teszi a kormányra nézve parancsoló kötelességgé, hogy előre gondoskodjék arról, hogy ilyen törvényes eszklöz álljon rendelkezésére, hogy az esetben, ha az ország érdeke ismét szükségessé és kívánatossá tesz valamely sürgős intézkedést, legyen amivel élnie és ne tegye ki magát annak, hogy ilyen eszköz híján az országgyűléshez kelljen mindéin esetben fordulnia és ezen időveszteség által éppen azokat a célokat, amelyeket pedig elérnie és szolgálnia kell, elmulassza és 'meghiúsítsa. Ez^ tette a kormánynak kötelességévé, hogy ezt a javaslatot, amely a tavalyi felhatalmazási törvény meghosszabbítását célozza, a t. Ház és az országgyűlés elé terjessze. Megjegyzem még, hogy megszorításokkal a tavalyihoz
