Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

126 Âz országgyűlés képviselőházának ti. nemi akartam a napirendi vita keretében szólani, pedig- nekem is volna éppen elég mondanivalóm ezekről a közigazgatási kérdésekről. (Nagy zaj. — Halljuk! Halljuk!) Miután azonban képviselőtársam más vonatkozásban azzal az elgondolással, hogy a közigazgatásnak elégtételt szolgáltasson, említést tett róla, én is úgy érzem, hogy ezekről .a padsorokról, ahova mutatva, ahova adreszálva mondotta el a közigazgatásra vonatkozó észrevételét, (Folytonos ngy zaj. — Elnök csenget.) kötelességemi néhány szót szólni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Most is — hangsúlyozom — nem általában a közigazgatást támadjuk errő az; oldalról, sőt azt szeretnők, ha az a mjély szakadék, amely néhol a nép és a közigazgatás között van, amelyet nem mesterségesen ásnak, hanem amely a közigazgatás magatartása következtében jött létre, megszűnnék s a közigazgatás és a néfa közelebb jönne egymáshoz. (Feniezy Ignác: Együtt vannak! — Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Mi azokat a közigazgatási közegeket támadtuk, akik törvénytelenségeket követtek el, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) támadtuk azokat a közigazgatási közegeket, — s amíg itt leszünk, támadjuk is, — akik félrerugva a becsületet, a tisztességet, a törvényt, pofoznak, ütlegelnek. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Feniczey Ignác: Nem igaz! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Igaz! Letagadnak mindent! — Feniezy Ignác: Maguk!

1 — Nagy zaj!) Elnök: A képviselő urakat figyelmeztetnem kell, hogy a sértő támadásoktól tartózkodjamak. (Kabók Lajos: Hazudnak maguk! — Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Rendre! Rendre!) Kérem, maradjanak csendben a képviselő urak. A képviselő urakat figyelmeztetem, hogy elnöki jogokat ne gyakoroljanak. Szeder Ferenc: Eszünkben sincs a közigazgatást általában támadni, viszont azonban önök sem védelmezhetik azçkat, akik törvénytelenségeket követnek el. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A kormányzatnak és a mögötte ülő pártnak nem kötelessége, hogy azoknak is védelmére kelljen, — hiszem ezt már a 'belügyminiszter úr is megmondotta — akik törvénytelenségeket követtek el, mert ha túri, ihla ezt elnézi, akkor hiába beszélünk itt jogrendről, mert akkor a törvénytelenségek sorozata következtében felborul maga a jogrend is. (Ügy vlan! a szélsőbaloldalon.) De én nem ezekről a kérdésekről akartam ebben a pillanatban beszélni; ez a néhány mondat csak válasz volt a felszólalt képviselőtársam beszédére. En a mezőgazdasági munkanélküliség kérdését teszem szóvá, amelyet annyira aktuális kérdésnek tartok, hogy kérnem kell a Képviselőházat, hogy ezt a kérdést a holnapi ülés napirendjére szíveskedjék kitűzni. Mi, akik 'közvetlen érintkezésben vagyunk a falvak népével, látjuk azt a féktelen és feneketlen nyomort, amelyben a falu népe él. A mi kormányzatunk ennek a nyomornak enyhítésére vajmi keveset tett, és különösen nem tett annyit, hogy a nyomor kimélyülését megakadályozta vodna. Tudjuk ma már, hogy a máskor jól szituált gazdák is a nyomor feneketlen örvényében fetrengenek s hogy a Bethj len-féle parádés gazdálkodás milyen borzasztó pusztításokat okozott. (Zaj a baloldalon. — Egy hang jobbfelől: Mennyi kenyeret adott a népnek!) Borzalmas pusztításokat végzett az ország széles néprétegeiben. Naptár szerint már beköszöntött a tayasz, az ínségakciók, azok a sovány és sokfejű ínülése 1Û3È április 21-en, csüiörtölcoib. ségakciók szerte az egész országban megszűntek. Máskor a tavasz beköszönte megkönnyebülést jelentett a mezőgazdasági népesség körében, mert az egyszersmind munkaalkalmat is jelentett. Ma azonban a tavasz nem hozott munkaalkalmat és nincs kenyér sem nagyon sok családnál, száz és száz családnál. Szó szerint tessék azt érteni, hogy a családoknak nincs kenyerük és koplalnak, koplal a családfő a családdal együtt, nincs munkája, nines kenyere, osak a legsötétebb bizonytalanság és a holnap teljes kilátástalansága. Tudják azt önök, mélyen t. túloldal, mit jelent az, amikor nincs a családnak kenyere és munkája, mit jelent az, amikor a családfő a gyermekekkei együtt kénytelen koplalni? Nagyon nyomatékosan szeretném felhívni a t. túloldal figyelmét arra a veszedelemre, amit az ország közbiztonsága szempontjából a koplalók légiói jelentenek. De nem maradhat el a figyelmeztetésem ezzel kapcsolatban a kormány felé sem abban a tekintetben, hogy a nyomorúságból és koplalásból származó veszedelmeket nem közigazgatási úton és nem az általunk oly jól ismert módszerekkel lehet elhárítani, hanem úgy, ha munkát, munkaalkalmakat teremtenek. Elérkezett az ideje annak, hogy nyomatékosan megkérdezzük a kormányt, mi a terve ezeknek az állapotoknak megszüntetésére nézve, mit szándékozik tenni, gazdasági téren mik a tervei, hogy munkájuk és kenyerük legyen az országban azoknak, akik dolgozni akarnak, de koplalnak, mert nem tudnak munkához, munkaalkalmakhoz jutni? Azzal a fináncpolitikával, amelyet itt ma kritika tárgyává tettek az ezen az oldalon ülő t. képviselőtársaim, amely fináncpolitikát jól ismerjük^ a pénzügyminiszter úr expozéjából, ezeket a kérdéseket nem lehet megoldani, mert a tisztviselői illetmények csökkentése és az adóemelés nem olyan tényezők, amelyekkel a nyomornak ezt a feneketlen problémáját alkalmasan meg lehetne oldani. Azért teszem fel a kérdést ilyen határozottan, mert eddig semmi jelét sem láttuk annak, hogy a mezőgazdasági népesség nyomorának megszüntetésére nézve valami tervei volnának a kormánynak. Nagyon jól tudom, hogy a mezőgazdasági problémák megoldásába belejátszik a népesség kérdése is. Most, amikor Csonkamagyarországon 94 fő él ugyanolyan területen, mint amilyen területen Nagymagyarországon 64 fő élt, jól tudom, hogy a nyomor kiszélesüléséhez és kimélyüléséhez ez a körülmény is hozzájárult, viszont azt is tudom, hogy mert így áll a népesedés kérdése, itt inkább volna a kormánynak kötelessége, hogy végre ehhez a nagy problémához is hozzányúljon. T. Képviselőház! Amikor Kölcsey Ferenc ezelőtt 100 esztendővel ellenfelével szemben a magyar nemzet érdekében érvelt, akkor mondotta a következőket (Olvassa): „Jól tudom én, uraim, hogy ti nem mindnyájan vagytok a szerencsétlenség-ben. Nem azért, mert mintha Brutus ok és Deciusok volnátok, hanem azért, mert vagy annyira meghízlaltak benneteket, hogy szívetekhez a kövérség miatt semmi sem fér, vagy bizonyos versenyekre addig idomítottak, míg testben és lélekben elszáradtatok». (Kertész Miklós: Száz év óta így van változatlanul!) Száz évvel ezelőtt mondta ezt a néhány jellemző mondatot Kölcsey, (Propper Sándor: Halló Jánossy!) azoknak, akikkel szembenállott a nemzeti érdekek védelmében. En is szeretném utánozni ezt a néhány nagyon jellemző mondatot önökkel szemben, amikor a mezőgazda-