Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

124 Az országgyűlés képviselőházának 71 latok- (Élénk helyeslés jobbfelől. —Dinnyés Lajos: Tessék azután itt is lenni!) , Most pedig kérem igen t. képviselőtársaimat, engedjék rmeg, hogy amikor az elnök úr napirendi javaslatával szemben indítványt vagyok bátor, tenni, ezt meg is indokolhassam. Indítványom az, hogy a Ház napirendjére kitűzött javaslat tárgyalásával egyidejűleg a földmunkás szövetség vasúti kedvezményére vonatkozólag a kormány tegyen javaslatot és azt a legközelebbi ülésre tűzze ki reggel 8 órai kezdettel. (Kabók Lajos a jobboldal felé: Hogy ébrednek fel reggel? — Györki Imre: Most mutassák meg, hogy ébredők!) Igen t. Képviselőház! Bocsánatot kérek, hogy igénybeveszem a t. Ház türelmét. Egy látszólag jelentéktelen kérdést kívánok itt szóvátenni, amely azonban a valóságban másfélmillió embert érdekel. Valamennyien tudjuk, hogy a mai viszonyok között, amikor munkalehetőség úgyszólván semmi sines, az utazás. költségei rendkívül nagy rezsit jelentenek a j munkásnál, aki ezt a költséget a mai körülmények között előteremteni nem tud'jaNem tudom, méltóztatnak-e emlékezni arra, hogy a 'háború, előtt munkakönyvvel több imíunkásnak joga volt összeállani és ha a munkahelyükre mentek, vagy onnan jöttek, fél IV. osztályú jeggyel, III. osztályon utazhattak. 1927-ben ezt a kérdlést a tarifarendezéssel kapcsolatban ismét rendezték és most már 12 munkáshoz kötötték ezt a kedvezményt, vagyis 12 munkásnak kellett összeállania ahhoz, hogy munkahelyére mehessen, mert csak így élvezhették ezt a kedvezményt. 1930 augusztusában újból megszorították ezt a kedvezményt s most már azoknak a munkásoknak, akik munkába mentek, fél III. osztályú jegyet kellett váltaniok. Ez igen súlyos tehertételt jelentett a munkásokra, mindamellett még mindig elviselhő volt ahhoz képest, ahogy az 1932 január 1-én életbelépett tarifarendezés szabály ózta ezt a kérdést. 1932 január 1-én életbelépett " tarifarendezés megengedte ugyan nekik, hogy tizenketten mehessenek munkába munkakönyveik alapján, de csak abban az esetben, ha mindenkor a helyihatóság bizonyítvánnyal látja e] őket. tehát oda is. vissza is helyhatósági bizonyítvánnyal kell utazniok. Ez látszólag helyes megoldás volt, mert kizáratott annak lehetősége, hogy illetéktelen személyek utazhassanak, vagy visszaélések történhessenek. Más azonban a gyakorlat. Méltóztassanak tekintetbevenni, hogy például az a földmunkás, aki szombaton délután két óráig diolgozik és azzal bíbelődik, hogy megkapja-e munkabérét, vagy sem, ha megkapja bérét — tegyük fel a legjobb esetet — nem tudja! melyik hatóság'hoz forduljon, hogy megkapja a (kedvezményes utazáshoz szükséges helyhatósági bizonyítványt- Ez a munkás tehát kénytelen vasárnap és hétfőn ittmaradni és kedden, esetleg csak szerdán tudja keresztülhajszolni, az engedélyt. Sokszor meg sem tud.ia állapítani, hogy melyik hatósághoz tartozik; lehet, hogy kerületenkint oszlik ez meg. Például megtörtént, hogy azok közül, akik a Rákóczi-úton végeztek földmunkát, egyesek a VII. kerülethez, mások a VIII. kerülethez mentek. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csöndet kérek! Andaházi-Kasnya Béla: Végtelenül sajnálom, igen t. képviselőtársaim, ha ez a kérdés képviselőtársaim egy jelentékeny részét nem érdekli ; 'hiszen csak egy millió szegény munkásról van szó! De méltóztassanak elhinni, ülése 1932 április 21-én, csütörtökön. érdemel ez olyan figyelmet, mint akármilyen más ügy. Ugyanakkor azt látjuk, hogy ezeknek a hatósági bizonyítványoknak kiállítása körül tagadhatatlanul visszásságok vannak és a munkás kénytelen egész heti keresetét elkölteni, ímert már munkahelyére sem mehet. Aki épületen dolgozik, az ott is alszik, de amikor el van .'bocsátva a munkából szombaton, többé már nem maradhat ott s így éjjeli szállása és napi megélhetése utáni járás már magában véve is felemészti azt az időt, amíg mekeresné a szállításra szolgáló igazolványt és felemészti a munkabért, amit egy héten keresett. Ezért tisztelettel azt a javaslatot volnék bátor tenni, hogy a földmunkás szövetkezeteknek .— azt hiszem, képviselőtársaim valamenynyien helyeslik a szövetkezeti eszme terjesztését — jogukban legyen kiadni ilyen vasúti igazolványt, illetőleg fényképes igazolványt, amelyet itt vagyok bátor bemutatni. Ennek gyakorlati értéke is volna, mert hiszen nagyon sok munkánál megkívánják, hogy az illető munkás bizonyos speciális vidékről kerüljön, hiszen vidékenként specializálódnak az egyes munkások; köztudomású például, hogy Mindszentről Szegvárról kubikosmunkások, Kincstelekről felépítményi munkások származnak,^ stb. Amikor tehát a munkaadók ilyen munkásokat kérnek, azért kérik, hogy ilyen szakmunkásokat küldjenek. Ez a fénykép tehát egyidejűleg igazolná, hogy az illető munkás arról a vidékről való, másrészt igazolná azt is, hogy tényleg munkás. Mert most mi történik? (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Andaházi-Kasnya Béla: Az történik, hogy amikor nyolc-tíz munkás együtt van, abból a célból, hogy az utazási kedvezményt élvezhessék, kénytelenek maguk mellé venni olyanokat, akik kofáskodás céljából jönnek fel és hoznak magukkal árut Budapestre, tehát nem használják ki a valóságnak megfelelően a munkásigazolványt, hanem azzal visszaélnek. Az ilyen fényképes igazolvány tehát ^ elsősorban kizárná a visszaélés lehetőségét, másodsorban kizárná azt, hogy illegálisan bárki utazhassek és nyugodtan élvezhesse ugyanazokat a jogokat(Fohdonos zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, legyenek szívesek, maradjanak csendben. Andaházi-Kasnya Béla: Ne méltóztassék rossznéven venni, ha egy kis türelmet kérek az uraktól, de olyan komoly ügyekről van szó, amelyeket meg kell hogy védjünk. Ne méltóztassanak ugyanis elfelejteni, hogy ugyan akkor, amikor pl. tizenkét munkás fél jeggyel kell, hogy feljöjjön, a turisták nagyobb előnyt élveznek, mint a munkások, mert ma ugyanezzel a kedvezménnyel utazik a turista, a tizenegyedik pedig nem fizet. Ezzel szemben a munkásoknál a tizenegyedik is fizet. Másodsorban ugyanezt a kedvezményt, vagyis, hogy az illető hatósáa-ok megkerülésével a munkaadónak ioara van ellátni igazolvánnyal az illetőt, megtaláljuk a mezőgazdasági munkánál, az aratóknál, akik leutaznak az aratásra: tehát a gazdasági munkásoknak ugyanezt a kedvezményt megadják. Tisztelettel kérdezem +ehát az igen t. Házat, miért ne volna ^megadható ufvanez a kedvezmény a földmunkásoknak is. miért ne részesülhetnének ugyanabban a lehetőségben. Tulajdonképpen nem akarnak mást, mint egyforma elbánást foárki másai. En ezt a kérdést eredetileg már a kereskedelemügyi minisztériumban szóvátettem, s az igazat megvallva, a minisztérium ezzel a gon-