Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

Àz országgyűlés képviselőházának 71. sék az elnöki figyelmeztetést tekintbe venni. Azok a tárgyak, amelyekre a képviseiő úr át akar térni, nem állnak összefüggésben a stző­nyegen lévő törvényjavaslattal. (Györki Imre: A felhatalmazásiba beletartozik! A régi vi­lágban is így volt!) Dinich Ödön: Égy különös konkrét esetre akarok rátérni, amely szintén csak azt bizo­nyítja, hogy nem áll módunkban bizalommal lenni a kormányzat iránt, mert hiszen a 1 kor­mányzat... (Kun Béla: Neim torolja meg a bűneseteket!) Ügy van, nem torolja meg a bűn­eseteket, nem tesz igazságot, amikor igazságot kellene tennie. Nem megyek nagyon messze, Biharba és Szabolcsiba*, hanem itt maradok ezen a helyen és saját személyemmel kapcso­latban... (Egy hang a jobboldalon: Csendőr­verés f) Nem csendőr általi meg veretesről aka­rok szólani, mert azt szeretném látni, hanem egy olyan hallatlan törvény tipr ás volt, ame­lyet nem sikerült megtör oltatnom, dacára an­nak, hogy Öt jegyző és öt bíró eUen tettem az ügyészségnél büntetőfeljelentést, közokiratha,­misítás bűntette miatt. (Kabók Lajos: Jól néz ki ez a köizigazeaias! — Györki Imre: Hol van ^ az igazságügyminiszter!) Ez hónapokkal ezelőtt történt s azóta nem történt semmi, pe­dig konkrét feljelentést tettem. (Zaj. — Hall­juk! Halljuk! — Felkiáltások a jobboldalon: Ne súgjanak!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Mozgás.) Dinich Ödön: Ha majd helyet méltóztat­nak foglalni, .akkor beszélek, zavar engem, ha állandóan itt sétálnak. (Derültség. Felkiáltások a baloldalon: Ne zavarják a szónokot! Nem hagyják beszélni! Ne sétáljanak!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Ne méltóztassanak az elnök helyett intézkedni. (Györki Imre: Ha az elnök nem intézkedik, valakinek csak kell intézkedni! — Farkas Ist­ván: Valakinek csak kell rendet teremteni! — Zaj.) Csendet kérek minden oldalon, képviselő urak!— Jánossy Gábor: Halljuk a szónokot!) Dinich Ödön: Annak elmondása, amibe belekezdtem, olyan hosszú időt venne igénybe, hogy igazán nem akarom a türelmüket pró­bára tenni. (Elénk helyeslés jobbfelől. — Fel­kiáltások a jobboldalon: Ne súgjanak! — Egy hang a jobboldalon: Gyenge obstrukció!) Csak azt akarom még szóvátenni, hogy bennünket, magyar képviselőházat, a mi jogos szégye­nünkre és felháborodásunkra valahogy sem­mibe sem vesz a kormány. {Zajos ellenmondá­sok jobbfelől. — Kun Béla: És a népet is sem­mibe veszik!) Itt nem pártokról ivan szó, itt a magyar parlamentről van szó. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A magyar parlamen­tet nem veszi semmibe a kormányzat akkor, amikor fejünkre ülteti a 33-as bizottságot. Taps balfelől. — Kun Béla: Szörnyszülött 33-as bizottság! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Györki Imre: Mi van a kormánnyal, hol van?) Dinich Ödön: A 33-as bizottság köztudo­más! szerint nemcsak parlamenti emberekből áll s annak Összetétele egyébként is olyan, hogy semmi bizodalmunk sem lehet benne s ezért nem kérünk sem a 33-as bizottságból, sem a 6-os bizottságból. (Kun Béla: Mindent a par­lament előtt tárgyaljunk le!) — Nem hittem volna, hogy a kormány annyira lebecsülje a map^ar parlamentet, hogy szükségesnek tart­son egy 33-as bizottságot emelni a fejünk fölé. (Ügy van! Ügy van a baloldalon.) Ez a dikta­túrának a tökéletes bejelentése. (Ügy van! a ütése 1932 április 21-én, csütörtökön. ili baloldalon.) Nekünk megvan a módunk arra, hogy itt a képviselőházban és a felsőházban bármilyen intézkedést megtárgyaljunk és a tár­gyalásnak megtaláljuk a törvényes formáját. (Ügv van! Ügy van! a baloldalon.) Ha úgy látja a t. Kormányzat, hogy neki nincs szük ? sége a Képviselőházra, vállalja maga a felelősi­séget, s akkor küldjenek el bennünket. (Ügy van! a baloldalon. — Kun Béla: Inkább nyilt diktatúra- mint ez! — Dinnyés Lajos: Tiszta vizet a pohárba! — Kun Béla: Ez nem más, mint kendőzött diktatúra!) Elnök: Csendet kérek. Kun Béla képviselő urat rendreutasítom s ismételten kérem, ma­radjon csendben. Dinich Ödön: Küldjenek el bennünket. Vagy legyen parlament, vagy ne legyen. Azt hiszem, valamennyi itt ülő t. képviselőtársam egyetért velem, amikor azt mondom, hogy küldjenek el bennünket bármily pillanatban, álljuk a harcot. (Schmidt Miklós: Ezt már kétszer mondta!) Mit mond képviselőtársam? (Schmidt Miklós: Ezt már kétszer mondta!) Elnök: Csendet kérek. A képiviselő urakat kérem, hogy ne személyeskedjenek. Dinich Ödön: Először tanuljon meg hango­san, folyékonyan beszélni, akkor beszéljen. (Taps a baloldalon. — Jánossy Gábor: Nem ezt várja az ország ettől a gyülekezettől! — Györki Imre: 33-as bizottságot, diktatúrát vár!) T. képviselőtársam, válaszolok önnek. Valóban nem ezt várja ettől a gyülekezettől ez az or­szág, ettől a gyülekezettől az ország már nem vár semmit. Az ország egyet vár, hogy a tit­kos választójogot iktassák törvénybe. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Akkor pedig menjünk széjjel az országban és ítéljen a nép. Nem fogadom el a javaslatot. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon — Fáy István: Kon­centráció!) Elnök: Fáy képviselő urat kérem, marad­jon csendben. (Kabók Lajos: Mi fáj a Fáy­nak?) Kabók képviselő urat is kérem, marad­jon csendben. Szólásra következik! Herczeg Béla jegyző: Sándor István! (Zaj.) Elnök: Sándor István képviselő urat illeti a szó. Sándor István: Igen t. Ház! Nagyon ne­héz ebben a Házban a jelen pillanatban köz­jogi kérdésekről beszélni. Először nehéz azért, mert Ulain Ferenc igen t. képviselőtársam olyan hatalmas meggyőző erővel, az elkövetni szándékolt hibának olyan igaz és éles beállí­tásával beszélt a dologról, hogy az után az is­métlés unalmasnak látszik. Másodszor nehéz, mert hiányzik ebből a teremből jelenleg az az atmoszféra, amely mellett ennek a törvénynek közjogi súlyosságát átérezni, azzal behatóan foglalkozni lehetne. Mégis azt gondolom, köte­lesség, hogy szóljunk erről a törvényjavaslat­ról, mert ennek lehetnek gyakorlatilag helyte­len következései s talán ha erre rávilágítunk, akkor nem hoznak máskor ilyen törvényt. De ha a közjogi állásponttal szemben precedenst teremtünk, illetőleg a multévi pre­cedenst megismételjük, akkor a magyar al­kotmányon akkora és annyi rés támadhat, hogy azt a rést talán hosszú idők kemény munkája, jog- és törvénytisztelete sem fogja tudni betölteni. Ez a törvénytervezet, vala­mint elődje is, amelyet most meghosszabbí­tani kíván az igen t. kormány és a bizott­ság, tulajdonképpen talán azért nem tűnt fel először közjogilag olyan veszedelmesnek, mert a szükségrendeletek kibocsátási jogára vo­natkozó felhatalmazásnak látszott. De a szűk-

Next

/
Oldalképek
Tartalom