Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

108 Az országgyűlés képviselőházának 71. ülése 1932 április 21-én, csütörtökön. balfelöl.) a szőlővel kapcsolatban természetesen ni agát a bort r is értem. Hogy mibe kerül a szőlő megmunkálása, azt minden gazdaember tudja. Az is köztudomású, hogy Magyarországon több mint 4 millió hektoliter olyan bor van, amelyet idáig kiszállítani nem sikerült, pedig a magyar bor — nem is beszélve a tokajhegyalja vagy a somlyói 'borról, vagy más úgynevezett fajborokról, amelyeknek külföldön mindig megvolt a piacuk — általában keresett cikk volt a külföldön. Az az érdekes, hogy a homoki bor volt különösen keresett, mert a mi homokon termő, gyönge minőségű, de kitűnő zamatú borainkat^ szállították ki külföldre, hogy azokat házasítás céljaira felhasználják. Tudniillik a külföldi borok erős fajta borok voltak, azonban nem volt meg a zamatjuk és kiválóan sikerült azokat az alföldi homoki borokkal összekeverni. Mindig keresték a külföldön és keresik ma is ezt a bort. Nem tudom tehát megérteni, hogyan van mégis, hogy bár külföldön szükség van magyar borra és keresik azt, hiszen a pezsgőhöz' is használják a magyar borokat, mégsem tudunk belőle kiszállítani. Igen érdekes tapasztalatokat szereztem én, aki ezzel a kérdéssel foglalkozom, kötelességből, (Ügy van! balfelöl.) mert az én kerületemben is csekély 240.000 hektoliter eladatlan homoki vinkó van. Amikor a kormányzathoz fordultunk és kértünk valami segítséget, a következő dolog történt. (Lázár Miklós: Sohasem kaptunk semmit!) De igen. (Lázár Miklós: Borfogyasztási adóemelést!) Nemcsak borfogyasztási adóemelést kaptunk az államtitkár úr őnagyméltóságától, (Felkiáltások balfelől: Itt van!) hanem kaptunk egy jó tanácsot is. Nagyszerű tanácsot kaptunk, mégpedig azt, t. képviselőtársaim, hogy a homoki borszőlőket — vágjuk ki és ültessük be akácfával. (Sándor István: Nagyon egyszerű megoldás! — Lázár Miklós: A bürokráciát vágjuk ki!) Ez volt az egyik tanács. (Lázár Miklós: A kürokráciát váigjuk M! — Zaj.) Azt mondották, hogy a szőlőket ki kell vágni és a szőlőterületet be kell ültetni^ akácfával. (Zaj a jobboldalon.) Ne méltóztassék jharagudni, hogy zavarom az urakat, de egyelőre én vagyok feliratkozva és én vagyok soron, hogy beszéljek. (Hulljuk! Halljuk!) Azután kaptunk még egy igen megszívlelendő másik tanácsot is. Ezt egy borérdekeltségi gyűlésen hallottam, ahol mind szakemberek voltak jelen, — a borkartell, hogy úgy mondjam — akik azt a megszívlelendő ajánlatot tették, amikor elpanaszoltam nekik azt, hogy milyen gyengék^ a borok, milyen rettenetesen nehéz az értékesítés, hogy az ilyenfajta borokat ki kell önteni. (Egy hang balfelől: Ki tanácsolta? — Sauerborn Károly: A szeszkartell!) Ebben igaza van igen t képviselőtársamnak, mert ennél a kijelentésnél a kulisszák mögött tényleg a szesizkartell volt. Volt egy ilyen jelentős segítőtársunk a volt földmívelésügyi miniszter úr személyében. (Felkiáltások a baloldalon: Éljen Ivády!) ö, aki teljes egészében átérezte ezt a nyomorúságot, amely az eladatlan borok következtében mutatkozott azokon a vidékeken, ahol azért mégis csak fokozottabban kellett adózni, mert hiszen tudvalevő dolog, hogy a szőlők után sokkal nagyobb adót kell fizetni, mint a gabonatermő földek után, aki mondom, teljesen átérezte a bajokat... (Sauerborn Károly: Ez volt a baja, ezért kellett lemondania! Mennie kellett, mert nem szolgálta a szeszkartellt! — Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ezért kellett mennie, ezt nem tudják letagadni, ez tényleg így van. (Sauerborn Károly: Aki a kartellek ellen mer valamit csinálni!) Ivády Béla maga jött azzal a tervvel, hogy 800.000 hektoliter bormennyiséget főzessünk ki borpárlattá. Voltak magánvállalkozók, akik viszont vállalkoztak «arra, hogy ezt a 800.000 hektóliterből felfőzött borpárlatot el fogják helyezni a külföldi piacokon. Hogy ennek ellenére mi történt, azt méltóztatik tudni t. képviselőtársam, mert hiszen szintén érdeklődik a borkérdés iránt, — Fenyő Miksa képviselőtársamra gondolok, hiszen szakember... (Fenyő Miksa: Azért, mert Tokajban megbuktaim! — Derültség.) Azért, mert t. kép vis előtár sam szintén a nagy szeszkartellel van kapcsolatban. De én teljesen barátságos formában mondtam. Később majd egy kéréssel fordulok t. képviselőtársamhoz. (Fenyő Miksa: Halljuk!) Az történt, hogy >w 800.000 hektoliterből megmaradt 240.000 hektoliter, amelyet felfőzhettek volna és itt sem a homoki borokra fektették a fősúlyt, amelyeket egyébként értékesíteni nem. lehetett volna, pedig itt ezeket kellett volna elsősorban kiválasztani, hanem az történt, hogy 240.000 hektoliterre redukálták ezt az előbb említett mennyiséget, a 240.000 hektoliterből is közel 140.000 hektolitert kapott meg ismét csak a szeszkartell, még pedig természetesen közvetve, mert a likőrgyárak kapták azt meg, amelyek azelőtt is foglalkoztak borpárlatkészítéssel. Azok a bortermő vidékek pedig, amelyek óriási szőlőterületekkel rendelkeznek, 500 vagy 1000 hektoliter felfőzésére kapván engedélyt, nem is mertek ezzel a kérdéssel foglalkozni. Az én vidékemen például egész bizonyosan katasztrófa lett volna belőle, mert ia 240.000 hektoliter borból, amely bornak minden egyes literjét szívesen odagurították volna félfőzés céljából, kaptunk a magas pénzügyi kincstártól 2000 hektoliter felfőzésére engedélyt. Az engedélyes azt mondta, hogy nem is meri kihirdetni, mert fél attól, hogy agyonverik, fél attól, hogy egyszerűen mindenki akinek eladni való bora van^ oda fog menni, fel akarja majd ajánlani és a nagy tumultus talán emberhalállal fog végződni. Voltak azután ilyen tételek: 2000, 500 meg 150 hektoliter, lamelyeket az illető vádékek nem vállaltak; ezek is visszakerültek a szeszkartellhez, ismét csak a szeszkartelli főzte fel ezeket és ezzel is gyarapította azt a kvantumot, amely anyagilag egyébként is az ő malmára hajtotta a vizet. Ellenben van egy másik érdekessége ennek a dololgnak. A megmaradt 100.000 hektoliterből felfőzött borpárlatot szintén csak a szeszkartell vásárolja meg, ennek következtében ő állapítja meg azokat az árakat, amelyeken a borpárlatot beváltja. Arra kérem most igen t. képviselőtársamat, — meg vagyok róla győződve, hogy képviselőtársaim százszázalékig azi igazság embere és bármilyen irányzat érdekében is kardoskodik, bizonyos' vagyok a felől, hogy minden körülmények között az igazság embere — tessék belátni és tessék beláttatni azzal a szeszkartellel, amely szeszkartell nem' tudom, miért olyan hatalmas, azt, hogy itt nem emberekről, nem kartellekről van szó, hanem magyar vidékek, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) magyar emberek megmentéséről vam szó, és ezt belátva, legyenek segítségünkre. Igaz, hogy ez falrahányt borsó, mert én meg vagyok róla győződve... (östör József: Mit kell csinálni!) Mit kell csinálni? Aizt, hogy a szeszkartell ne legyen ellensége a bor értékesítésének, (östör József: Hát hogyan ne legyen ellensége!) Ez olyan szakkérdés, amelyet a