Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-71
106 Az országgyűlés képviselőházának 71 visszajövet azt mondotta, hogy ahhoz, hogy külföldi kölcsönt kapjunk és Magyarországot talpra állítani sikerüljön, az szükséges, hogy mögötte álljon az egész ország. Igaz-e, hogy így volt, vagy nem? Azt mondotta, hogy az egész ország bizalma kell. Magától értetődik,, hogy én' aki szintén azon vagyok, hogy az ország valamilyen formában rendbe jöjjön, siettem oda a zászló alá, mert hiszen a zászló akkor azt mutatta, hogy kapunk külföldi pénzt, rendbe jön az ország. Kaptunk is külföldi pénzt, de nagy köszönet nem volt benne, azt méltóztatik tudni. (Fáy István: 1928-ban is itt méltóztatott lenni! — Andaházi-Kasnya Béla: Tévedhetett!) Nem tévedtem. Nagyon jól tudom, hogy t. közbeszóló képviselőtársam mit akar ezzel mondani, csak méltóztassék magát világosabban kifejezni. Nekem t. képviselőtársaim lehetnek politikai ellenfeleim lehetnek barátaim, mint ahogy vannak barátaim a túloldalon ülők közül igen sokan, és nagyon örülök, hogy barátaimnak nevezhetem az illető képviselőtársaimat, azonban ezt ilyen közbeszólás formájában nem sikerül önnek, t. képviselőtársam kihasználni. (Fáy István: Csak a tényeket szögezem le!) Ha a tényeket méltóztatik leszögezni, akkor tessék leszögezni azt a tényt is. hogy annakidején Bethlen István, aki az egységespárt vezére, szintén volt ellenzéki, szintén kormánypárti lett, azután megint ellenzéki és megint kormánypárti, (östör József: Talán megint ellenzéki lesz!) Azt hiszem, el fog következni az idő, amikor a jelenlegi kormánnyal szemben egyszerre ellenzéki álláspontra fog helyezkedni, sőt ha nem csalódom, látok már olyan mozgolódást, amely ismét Bethlen István személye körül csoportosul, és amelynek célja az» hogy Károlyit, a jelenlegi miniszterelnököt valamilyen formában a bársonyszékből kiemelje. (Szilágyi Lajos: Hogy félnek Bethlen Istvántól!) Ilyen körülmények között mi azt mondjuk, hogy akkor inkább maradjon Károlyi. (Zaj.) Méltóztassanak megengedni, én nem kaszinózni jöttem ide. (Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget. — Szilágyi Lajos: így félni!) Talán fejeznők be ezt a kaszinózást! Én szívesen állok rendelkezésére az igen t. képviselő úrnak, vagy akárkinek kinn a folyosón. Ebben a minőségemben azonban, méltóztassék megengedni, nem szeretek csupán csak viccelődni, csupán csak_ elménckedni, erre nincs semmi szükség. (Zaj.) Miután meg méltóztatnak engedni, visszatérek beszédem eredeti fonalához. Ha jól emlékszem, ott hagytam el, hogy a gazdatársadalom érezte meg elsőnek azt a fordulatot, amely megterhelte, igen-igen megterhelte őket. Azt is mondottam, — akkor jött a közbeszólás, — hogy onnan, azokról a padokról a gazdaképviselők maguk voltak azok, akik panaszként hozták fel azt, hogy a kormányzat nem törődik eléggé a gazdával (Úgy van! balfelől.) és azt a tételt állították fel, amelyet azóta már t. képviselőtársaim valamennyien magukévá tehettek, csak — ismétlem — nem hangoztatnak, mert nem hangoztathatják, hogy mindennek alapja, amint Gál képviselőtársam is mondotta, tényleg a föld. elsősorban a gazdatársadalmat kell rendbehozni, mert a gazdatársadalom van a legnagyobb bajban. (Ulain Ferenc: Tessék! Csinálják!) És évről-évre, annak ellenére, hogy ott ülnek azon az oldalon, annak ellenére, hogy közel vannak a hatalomhoz, a kormányzathoz, nem tudták elérni, hogy meghallgatásra találjanak. Szinte már — úgy látszik — kellemetlen a kormányzatnak, hogy folytonosan és nnos-untalan hangoztatják azt, hogy, igenis, a ülése 1932 április 21-én, csütörtökön. gazdatársadalmat^ kell rendbehozni anyagilag, mert ha a gazdatársadalom rendben van, akkor az egész ország anyagi ügyei is rendben vannak. De ez nemcsak a kisgazdákra vonatkozik t, képviselőtársaim, vonatkozik, talán fokozottabb mértékben a nagygazdákra is. Nagyon jól tudom ezt, hiszen nagyon gyakran figyelem és sokat kérdezősködöm, ma már talán szinte beleülhetnék — legalább elméletileg — egy gazdaságba és tudnám pontosan, hogy mivel foglalkozik egy nagygazdaság vagy egy kisgazdaság. Nagyon jól tudom, hogy egy nagygazdaság a legminimálisabb jövedelmet hajtja ma, bármit akar, bármit végez az a nagygazda, a kisgazda pedig, ha éjjel-nappal munkálkodik, ha éjjelnappal dolgozik a családjával együtt, ha minden percet megragad és minden értékesítési lehetőséget a kezébe vesz, akkor se tud elérni többet, mint maximálisan 5—6%-ot. De ez csak azokra a kisgazdaságokra vonatkozik, amelyek tehermentesek, amely kisgazdaságok közeli városokkal vannak közvetlen összeköttetésben, a többiekre vonatkozóan még siralmasabb a helyzet. A tehermentes gazdának is, mivel esupán ilyen kis jövedelmet tud produkálni a legnagyobb megerőltetés mellett is, rettegnie kell egy váratlan szerencsétlenségtől, mert az, is h ekö vétkezhetik. Bekövetkézhetik egy kis elszámítás is, vagy az, hogy az ő állatja, amelyet felnevelt, megdöglik, és akkor felborult az egész számítás; akkor már vége mindennek, akkor már kötelezettségeinek sem tud eleget tenni. Viszont mi történik akkor, ha a jég elveri a termését, mert ez igen gyakran előfordul 1 ? Azt hiszem, csak éppen az adóval nem fordul elő, pedig azt is elverhetné. (Ulain Ferenc: Veri, veri már azt is!) Mi történik iákkor, ha ilyen jégverés következik be? Az történik, hogyha tehermentes az a birtok, akkor megy megpróbálni kölcsönt szerezni. Miután pedig a kölcsönt és a kamatokat a bankok nem a földmívesek, nem à földbirtokosok számára állapították meg, az a kisgazda, akinek jövedelmét én 5%-ra teszem, a bárimely helyen felvett pénz után nem 5%-ot, hanem 15—20%-ot fizet. Magától értetődik tehát, hogy az a gazda, akár kisgazda, akár nagygazda, aki fel mer venni egy kölcsönt, a saját sírját ásta meg, az többé, hacsak valami szerencsés véletlen nem adódik, nem fog kitisztázódni az adósságokból. Ez teljesen kizárt dolog. Ehhez nem egy, hanem több termés kell. (Ostor József: A szerencsés véletlen!) iSzerencsés véletlen egy főnyeremény volna, csiak az tudna segíteni, más nem. Ha így áll a helyzet, kérdem: mit csináljon, kihez forduljon, kiben bízzék, kitől várjon segítséget a gazda, ha bajba jut? A bankokhoz ne forduljon, ezt nem ajánlja neki senki, kivéve: a bankár. A kormányzathoz kellene fordulnia voltaképpen, onnan kellene segítséget kapnia, de nagyon jól tudják a túloldalon ülő t. képviselőtársaim is azt, hogy ia kormányzat ezekkel a kicsiségekkel nem törődik, a kormányzat legfeljebb csak ígéreteket tett. Ha a jégverte vidékekről — és >az elmúlt esztendőkben az ország minden részén voltak erős jégverések — az emberek összeverődve küldöttségbe mentek a minisztériumokba, akkor még csak ígéretet is igen soványát kaptak. Nekem magamnak nem egyszer volt alkalmam elmenni, ilyen vidékek képviseletében, mert az én kerületemben sajnos, többször fordult elő ez a csapás és ezreket és ezreket tett teljesen tönkre. Ezeket az embereket elvittem az illetékes helyre, a minisztériumokba az illetékes osz-
