Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

Az országgyűlés képviselőházának 71. vei ezt a szigorú bírálatot gyakoroljuk, hanem a tényleges viszonyoknak, ezeknek az áldatlan, mindnyájunk romlását előidéző viszonyoknak objektív taglalása. (Úgy van! Ügy van a baloldalon.) Most rátérek egy más kérdésre. {Halljuk! Halljuk! balfelöl.) En, aki valóban merkantil választók küldöttje vagyok a parlamentben, mégis azt mondom, hogy a magyar föld szanálása az, ami kiinduló pontul szolgálhat ez ország gazdasági helyzetének megjavulására nézve. (Úgy van! Ügy van!) Ezt becsületesen be kell vallani, mert a boltos nem árul akkor, ha a földmívelőnek nincsen terménye és a terményének nincs ára. (Igaz! Ügy van!) Nem gazdasági elmélet ez, hanem azok, akik vidéki városokat képviselnek, számot adhatnak azokról a szenvedésekről, amelyekbe azért jutott az ottani közép- és kiskereskedő, mert nincsen pénzük vásárolni azoknak, akik a földet müvelik. Most engedjék meg, hogy belekapcsolódjam a mélyen t. pénzügyminiszter úrnak egy megállapításába. A pénzügyminiszter úr az ország gazdasági helyzetére azt mondotta... — (Kun Béla: Szép szakszerű beszéd és nem hallgatják!) Nem baj, elég, ha ti hallgatjátok és megbecsültök vele, a többi nem érdekel. ÍJánossy Gábor: Csupa fül vagyok! — Kun Béla: De csak egymaga fül! — Ulain Ferenc: Ide kell hozni a fülét, Gábor bácsi! — Zaj!) Ismét egy nagytekintélyű forráshoz folyamodom, hogy a magam igazságát és annak objektivitását igazolhassam. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) A pénzügy miniszter úr fejtegetéseivel kapcsolatban legyen szabad bemutatnom a t. Képviselőháznak egy forrásmunkát, amely Németországban jelent meg és amelynek címe: «Die Nachfolgestaaten Österreich, Ungarn und Tschechoslovakei». A munka e három ország gazdasági viszonyaival foglalkozik szakszerű, objektív megállapítsokkal. Köztük egy olyan megállapítás is foglaltatik, amelyre a pénzügyminiszter úr Magyarország vagyoni konszolidációja szempontjából, mint egy fontos tételre hivatkozott. A pénzügyminiszter úr azt mondotta, nincs itt semmi baj, átmeneti az egész állapot, ma nem fizethetünk, de nemzeti becsületünk azt parancsolja, hogy fenntartsuk azt az ígéretünket, hogy a transzfermoratórium megszüntetése után fizetni fogunk. (Jánossy Gábor: Ha tudunk! — Dinynyés Lajos: Hova lesz az a pénz, amit most bevesznek?) Igen szép és tiszteletreméltó kijelentés ez, mindnyájan alá is írjuk, (Ulain Ferenc: Dehogy is írjuk!) mert a magyarnak régi nagy tulajdonsága, (Jánossy Gábor: Ügy van.) hogy ha adósságot csinál, érzi, hogy azt meg is kell fizetnie. A miniszter úrnak nagyjelentőségű kijelentése az, hogy Magyarországon a földbirtok 60%-a tehermentes állomány, ami oly nagy vagyonkomplexus, hogy ha a külföldiek idenéznek, megnyugvást kell kapniok. Való, így is áll ez a dolog Ebből a külföldi forrásmunkából idézve, elmondom a t. képviselőháznak, (Halljuk! Halljuk! balfelölő.) ihogy külföldön, mikor szembeállítják Magyarországot Ausztriával és Csehszlovákiával, azt mondják, ez az ország a legéletképesebb ország, (Gr. Eszterházy Móric: Tïgy van!) ez az ország nem temethető el és ebben az országban nincs értelme a pesszimizmusnak, ha megváltoznának... (Ulain Ferenc: A rendszer, a felfogások! — Felkiáltások bal felől: A rendszer!) Es most jön a bizonyíték, (Ulain Ferenc: Ki bizonyít!) Majd leszek ülése 1932 április 21-én, csütörtökön. 101 bátor utalni rá. A számok bizonyítanak. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Azt mondja ez a könyv, igaz, hogy több mint másfélmillió hold Magyarországon tehermentes. Az ember nem hinné, hogy közel 1,800.000 hold föld tehermentes és ,ha megkérdezik, hogy ez a tehermentes objektum mit jövedelmez, akkor itt állunk, összecsapjuk a kezünket és együttérezve a föld tulajdonosaival, kénytelenek vagyunk elismerni, hogy az a mai gazdasági rendszer mellett semmit sem jövedelmez. (Jánossy Gábor: Semmit?) Nem! Ráfizet a földtulajdonos, mert az a gazdálkodási mód, amely ezeken a birtokokon észlelhető, oly nagyúri gazdálkodási mód, amely nem egyeztethető össze azzal a nyugateurópai felfogással, amely a földhozamnak értékesítésénél mindent úgy akar kivenni belőle, amint azt a belterjes gazdálkodás előírja. (Zaj a jobboldalon. — Dinnyés Lajos: Halljuk! Miféle nyüzsgés van ott?) A mélyen t. pénzügyminiszter úr erre a nagy rezervára hivatkozik. En is, mi is mindnyájan tekintsünk boldogan erre a nagy vagyonállományra, tekintsünk rá, tegyük össze az eszünket, s tűzzük ki magunk elé, hogy ezt a termőföldet, ezt a nagy tehermentes területet hogyan lehet igazán jövedelmezővé tenni úgy, hogy mindnyájunknak jusson belőle. Hát itt megfelelnek, itt elmondják ezt és a pénzügyminiszter úr megtanulhatná belőle, csak el kell mennie a telekkönyvhöz és megnéznie, kiknek a kezén van ez a tehermentes földterület. Hasonlítsa össze ezt a magyar kisgazdatársadalom földterületével és akkor láthatja, hogy a magyar kisgazdatársadalom szörnyűségesen eladósodott, nem éri utói a közterheket sem és akkor látja, hogy eladósodás ott is van, de van tehermentes föld is, amelyet régi, ósdi felfogások és törvények védenek. (Dinnyés Lajos: Hitbizományi reform!) Azt mondja , az igazságügyminiszter úr, hogy a hitbizományi reform készen van, csak vagyoni, nem tudom miféle, kérdések akadályozzák meg annak megvalósulását. Engedelmet kérek, ha készen van, jöjjön ezzel ide a miniszter úr és meglátja, hogy jobban fogják üdvözölni, mint a kivételes hatalmat és inkább fognak neki tapsolni minden oldalról, ha azt látják, hogy a termőföld erejét adja vissza, mert így itt egy elcsenevészedett föld és rajta egy elcsenevészedő társadalom él. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A magyarság lelke a magyar föld, és meg kell mentenünk a földet. hogy megmenthessük a magyarságot. (Ügy van! Ügy van! Taps a baloldalon.) Azt kérdezik, hogyan? En mondok egyet, lássák meg, hogy lelkemben él a vágyakozás és a sóvárgás arra, hogy a nemzet felocsúdhassak ebből a letargiából és együtt tarthassunk a Bánk Bán Tiborcával, akinek, amikor eseng, azt mondja a Nagyúr: «munkálkodó légy, nem panaszkodó». A folytonos sirámokkal semmire nem megyünk. Munkálkodók legyünk (Jánossy Gábor: Ügy van!) és ha meg lehet mutatni az utat. ahol munkához juthatunk, akkor t. Képviselőház, ne késlekedjünk, mondjuk meg, hogy a fold termőerejét ebben a gigantikus és gólemszerű nagyságban visszaadni nem lehet. Arra van szükség, hogy a föld parcellákra felosztva olyan belterjes gazdasági élethez juthasson, amely^ exportképes terményeket ad, amely nem bolettás búzát, hanem tojást, aprójószágot és más egyebet termeszt, olyasmit, amely versenyképes "termény és kivihető a külföldre. Most elmondom t. Képviselőház, hogy —