Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-71
94 Az országgyűlés képviselőházának 71 és ebből januárban 305.000 pengő értékű tűzifán kívül 1,135.000 pengő értékben oly épületes szerszámfát, amelyet Ausztriából is beszerezhettünk volna, februárban a 495.000 pengő értékű tűzifán kívül 776.000 pengő értékben ugyancsak olyan fát, amelyet megint Ausztriából beszerezhettünk volna. Mi közünk nekünk Komániához, amely tőlünk abszolúte semmit sem vásárol? Mezőgazdasági cikkeket egyáltalában nem vesz tőlünk, sőt azokon a piacokon, amelyekre mezőgazdaságunk rá van szorulva, Románia a mi legnagyobb konkurrensünk. Ezt a Romániát gazdagítsuk mi mégl (Ulain Ferenc: Legalább minisztereket vennének tőlünk.) Két hónap alatt 864.000 peng-ő értékű tűzifát szállított és az Ausztriával való külkereskedelmünk rovására 1,891.000 pengő értékű olyan fát hoztunk be Romániából, amelyet igenis Ausztriából |K ellett ívoliia behoznunk? Ha Ausztriából hozzuk be mindezeket az árúkat — mert nemcsak Romániából, hanem Jugoszláviából és Csehszlovákiából w is hozzuk be ezeket —, akkor, sokkal kedvezőbb feltételeink lennének Ausztriával szemben. (Fáy István: Miért nem veszik át a mi állatjainkat? Erről méltóztassék beszélni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Sauerborn Károly: Hiszen éppen arról beszélek. Majd át fogják venni, ha mi is átveszszük az ő portékáikat. Több mint 50 százalékos passzivitásban van Ausztr-ia velünk szemben és kijelentették nekünk, hogy ha így viselkedünk, júniusban, amikor lejár a kereskedelmi szerződésünk, egyáltalában szóba sem fognak állni velünk. (Vitéz Kenyeres János: Ok viselkednek helytelenül! — Zaj.) Elnök; Kenyeres képviselő urat folytonos közbeszólásaiért rendreutasítom. (Vitéz Kenyeres János: Ne tessék alátámasztani az osztrák álláspontot!) Csendet kérek, Kenyeres képviselő úr. (Fáy István közbeszól.) Csendet kérek, Fáy képviselő úr! Sauerborn Károly: Majd azoktól fognak venni állatot és mezőgazdasági terményeket, akik tőlük veszik az ipari terményeket és tőlük veszik a fát. (Egy hang balfelől: Tiszta dolog!) Kétszer kettő négy az osztrákok előtt is, nemcsak mi előttünk- (Fáy István: Tessék tárgyilagosnak lenni!) Nem vagyok elég tárgyilagos? A számok beszélnek. Kétszer kettő az négy. (Csikvándy Ernő: Védelmezi Ausztriát! — Ulain Ferenc: Magunkat védelmezzük!) — Vitéz Kenyeres János: Ezzel Ausztriát védelmezik! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Méltóztassanak a szónokot figyelemmel meghallgatni. Szauerborn Károly: Erre önök azt mondják, hogy: ipari kivitel és megkötött szerződések. A kivitel értékét külkereskedelmi mérlegünk világítja meg a legjobban, ami pedig a szerződést illeti — aminek nagyszerű mivoltát az elért eredmény szintén ékesen bizonyítja különösen németországi és olaszországi relációban — ezt épp úgy kell kezelni, ahogyan bennünket kezelnek a velünk szerződéses viszonyban levő államok. (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Azt mondják, hogy Romániával s a töb i biekkel szemben szerződések köteleznek bennünket. Ahogy az a szerződés a másikat kötelezi vagy nem kötelezi, épp úgy bennünket is kötelez. t vagy nem kötelez. Egyáltalában passzív államoktól nem volna szabad a lehetőség határain belül semmit sem vásárolnunk. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) A Nemzeti Bankülése 1932 április 21-én, csütörtökön. nak módjában van minden olyan állammal szemben, amellyel szemben passzívak vagyunk, megkötni a kereskedelmet. Miért ad kereskedelmi ügyletekre hiteligénylési engedélyt ugyanakkor» amikor már előre tudja, hogy valutaigénylési engedélyt nem adhat azért, mert passzivitásban vagyunk r velük szemben, szóval mi tartozunk az ő valutájukkal. Akkor honnan van a Nemzeti Banknak valutája? Sem leije, sem lírája, sem cseh koronája nincs, ezzel szemben osztrák schillingje, éppen azért, mert külkereskedelmi mérlegünk Ausztriával Szemben aktív, van milliószámra és ezt nem használják fel. Ausztriába való kivitelünket illetőleg egy másik szomorú eset is van, amelyre bővebben nem akarok kitérni, mert már Klein igen t. képviselőtársam is kitért rá, tudniillik a for szírozott búzakivitel a nyáron és az ősszel. Az osztrákok maguk mondották nevetve, hogy azzal a búzával, amit mi 6 pengőjével forszírozó ttan kivittünk, hizlalták fel állataikat és ezzel nekünk konfcurrenciát okoztak saját országukban. (Dinnyés Lajos: Ehhez mit szólnak?) Mi adtuk ezt a fegyvert az ellenség kezébe, hogy evvel a fegyverrel verjen meg bennünket. Szerencsére, speciell ami a marihahizlalást illeti, az olcsó búza ellenére még mindig abban a helyzetben vagyunk Ausztriával szemben, hogy ők olyan 'kvalitású extrém-árut nem tudnak előállítani, mint mi, mert nemcsak búza kell ehhez, hanem más termények és egyéb körülménye.k is kellenek, amelyekkel viszont mi rendelkezünk. Ez azonban éppen a mai viszonyok között, amikor ez az olcsó búza állott rendelkezésükre és bizonyos minőségre azt a jószágot felhizlalták, abba a helyzetbe juttatta őket, hogy reánk de facto nem szorulnak, legalábbis jó ideig. De azután is, ha ily módon viselkedünk velük szemben, nincsenek — amint eddig sem voltak -j reánk szorulva, mert vannak itt körülötte lévő államok elegen, amelyek Ausztriától vásárolnak iparcikkeket és bizonyos, az őstermelés körébe tartozó cikkeket — csak a fára akarok rámutatni — és amelyekkel szívesebben fogják akkor majd üzleteiket lebonyolítani. Azt hiszem ezzel eléggé felhívtam a Ház figyelmét az Ausztriával való, mondhatom szomorú és rossz perspektívát nyitó külkereskedelmi viszonyokra. , Most azonban egy másik gyászos helyzetre akarok rátérni, egy valóságos csatavesztésre, amelyet per tangentem^ ugyancsak érintett Klein, igen t. képviselőtársam, ez pedig a németországi marhakivitel, amivel a múlt héten próbálkozott meg először egy kétségbeesett gazda, hiszen kétségbe van esve az a gazda, akinek eladó állata van, mert nem tud vele — hála ezeknek a nagyszerű kereskedelmi szerződéseknek — sehova sem menni. Mert <az a 100 darabos vagy 140 darabos kontingens, amit Ausztria biztosít számunkra, meg azután az a pár darabos kontingens, amit Olaszországba vihetünk, nagyon kevés, (Farkas István: Az még kevesebbet biztosít!) pedig Olaszországgal is van kereskedelmi szerződésünk, sőt vele baráti viszonyban vagyunk, de ez a kereskedelmi szerződést még jobban lábbal tiporja, mint Ausztria ' és Olaszországgal szemben óriási passzivitásban van kereskedelmi mérlegünk. Ennek ellenére .az olaszok mindent elkövetnek, bogy jószágunkat az ő piacaikról kitiltsák. Bélyegzést, tuberkulin oltást, húsvágási kényszert vezettek be és .15%-ig engedik csak be az idegen jószágot, azonkívül minden egyebet elkövetnek, csakhogy ne mehessen be.