Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-61

198 Az országgyűlés képviselőházának még volt pénz! — Gr. Hunyady Ferenc: Az előbbi kormányzat volt, az igaz!) Kötelessé­gem megjegyezni, hogy nem is a földmívelés­ügyi miniszter úron múlik ez a kérdés. (Ügy van! balfelől.) De bátor vagyok egy modus vivendit ajánlani a miniszter úr figyelmébe, akinek a kisgazdák érdekeit kell ebben az eset­ben megvédenie. Van egy modus, amelyet a miniszter úr már annakidején felhozott. Azt mondja (olvassa): Az Ipari Jelzálogintézet csak akkor vállalkozhatok arra, hogy a köve­telést kiegyenlíti, a Fiedler-gyárral szemben vállalja ezt, ha felhatalmazást kap arra, hogy ezen gesztiójából származó esetleges vesztesé­get elszámolhassa azon garancia terhére, ame­lyet a kereskedelmi tárca vállalt az Ipari Jel­zálogintézettel szemben a Fiedler János rész­vénytársaság részére folyósított 1,600.000 pen­gős ipari jelzálogkölcsönért annak 30%-a ere­jéig.» Amikor a földmívelésügyi miniszter úr válaszát, mint mondom, hálás örömmel veszem tudomásul, még csak azt vagyok bátor kérni, méltóztassék egész súlyának latbavetésével lé­péseket tenni abban az irányban, hogy a keres­kedelmi kormányzat eme 1,600.000 pengőn túl még egy 36.000 pengős garanciát is szíves le­gyen vállalni ezeknek a kisgazdáknak érdeké­ben. Akkor nem fog abba a nehéz helyzetbe kerülni az Ipari Jelzálogintézet, hogy esetleg a többi hitelezők rovására elégítse ki a kis­gazdákat. Ezt vagyok bátor tisztelettel kérni és en­nek reményében az interpellációra adott vá­laszt hálás köszönettel tudomásul veszem. (He­lyeslés.) Elnök: Kérdem a földmívelésügyi minisz­ter urat, vájjon ezt a válaszát a pénzügyi és kereskedelemügyi miniszter urak nevében is, vagy csak a saját nevében adtai Vitéz Purgly Emil földmívelésügyi mi­niszter: Csak saját nevemben! Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a földmívelésügyi miniszter úr válaszát tudo­másul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Egyébként az inter­pelláció kiadatik a pénzügyi és kereskedelem­ügyi miniszter uraknak. Következik Eckhardt Tibor képviselő úr kétrendbeli interpellációja. Minthogy a kép­viselő úr nincs jelen, az interpellációk töröl­tetnek. Következik Lázár Miklós képviselő úr in­terpellációja a földmívelésügyi miniszter úr­hoz. (Felkiáltások a jobboldalon: Nincs itt!) Lázár képviselő úr nincs jelen, interpellációja töröltetik. Következik báró Kray István képviselő úr interpellációja az összkormányhoz. A képvi­selő úr halasztást kért. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni. Következik Gallasz Ágost Rudolf képvi­selő úr interpellációja a pénzügyminiszter úr­hoz. A képviselő úr halasztást kért. Méltóz­tatnak ezt tudomásul venni. Következik báró Inkey Pál képviselő úr interpellációja a miniszterelnök és pénzügymi­niszter urakhoz. Kérem az interpelláció fel­olvasását. Frey Vilmos jegyző (olvassa): «Interpellá­ció a m. kir. miniszterelnök és a m. kir. pénz­ügyminiszter úrhoz. 1. Hajlandó-e a miniszterelnök úr gondos­kodni arról, hogy az 5300/1931. M. E. rendelet 8. §-a, mely az adómorált nagyon sérti, hatá­lyon kívül helyeztessék 1 ? 2, Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr a va­61. ülése 1932 április 6-án, szerdán. gyón- és jövedelmi adó alapjának pontos meg állapítása céljából >az adóalap kipuhatolása módjának revízió alá vétele és a valósággal ellentétes adóvallomások után kivetendő bír­ságok újbóli megállapítása céljából az ország­gyűlés elé törvényjavaslatot terjeszteni? 3. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr a jö­vedelmi adó alóli mentességek eseteit revízió alá venni és az ügy újbóli törvényes rendezé­sét magáévá tenni? 4. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr egy általános adóreform érdekében az előmunká­latokat megkezdeni?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat il­leti a szó. Br. Inkey Pál: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Sajnálattal kell megállapítanom, hogy úgy látszik gyakorlattá válik e képviselő­házban, hogy hatálytalanná válik a képviselő interpellációs joga, amely abból áll, hogy olyan kérdéseket, .amelyeket lelkiismerete dik­tál és amelyeket a közérdeknek megfelelően óhajt feltenni a miniszterekhez, válasz nélkül maradnak, a pusztába kiáltó szóvá válnak azért, mert a miniszter urak nem tartják ér­demesnek, hogy az illető interpellálót meghall­gassák a hozzájuk intézett kérdésben. Ennek dacára abban a reményben, hogy amit mon­dandó leszek, olyan téma és olyan kérdés, amely válasz nélkül nem maradhat, interpellá­ciómat a következőkben vagyok bátor indo­kolni. A jelenlegi súlyos gazdasági helyzetben a kormányzat fő célja, amint azt a miniszterel­nök úr is több ízben kifejtette és minden hazá­ját szerető ember lelkében érzi, hogy az állam­háztartás egyensúlya helyreálljon. Ennek alap­feltétele az, hogy mindenki becsületesen telje­sítse az ország iránti kötelességét és átérezze azt, hogy a közérdek előtt a magánérdeknek meg kell hajolnia; a közérdeket becsületesen kell szolgálni. (Ügy van! Ügy van!) és minden olyan cselekmény, amely az egyéni érdeket a közérdek megsértésével szolgálja, becstelen­ség. (Élénk helyeslés és taps.) Ez az átérzés az adómorál. Az adómorál az, amit minden pénzügy mi­niszter az államigazdaság alapjának elismer és az adómorál az, amelyről több ízben miniszteri székből hallottuk azt a kifogást, hogy nincs meg kellő mértékben. En, mint olyan valaki, aki 12 év óta egy adófelszólamlási bizottság elnöke vagyok és akinek kezén ezer és ezer adó­vallomás ment keresztül, sajnálattal állapítha­tom meg, hogy a pénzügyminisztereknek ebbeli panasza igazolt. A vagyon- és jövedelemadó kivetésének ki­indulási pontja az adóvallomás beadása. Az adóvallomás az, amelyben az adózó fél, amikor aláírja adóvallomását, kijelenti, hogy a felso­rolt adatokat legjobb meggyőződése szerint lel­kiismeretesen jegyezte be és hogy azok a való­ságnak megfelelnek. Az adómorál tehát meg­követeli, hogy ez az adóbevallás igaz is legyen. Ennek az ellenkezője, vagyis, ha az illető va­lótlant állít anyagi előnyök szerzése céljából: adócsalás. Az 5300/1931. M. E. rendelet 8. §-a a követ­kezőképpen hangzik (olvassa): «Az az adózó, aki az 1932. évi jövedelem- és vagyonadó fize­tése céljából az előírt határidőn belül benyúj­tandó adóbevallásban az addig be nem vallott jövedelmeket helyesen vallja be, feltéve, hogy vele szemben akár a bevallás elmulasztása, akár a jövedelem;, illetőleg a vagyon helytelen bevallása miatt eljárás folyamatban nincs, a bevallás elmulasztása büntetésének követkéz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom