Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-61
198 Az országgyűlés képviselőházának még volt pénz! — Gr. Hunyady Ferenc: Az előbbi kormányzat volt, az igaz!) Kötelességem megjegyezni, hogy nem is a földmívelésügyi miniszter úron múlik ez a kérdés. (Ügy van! balfelől.) De bátor vagyok egy modus vivendit ajánlani a miniszter úr figyelmébe, akinek a kisgazdák érdekeit kell ebben az esetben megvédenie. Van egy modus, amelyet a miniszter úr már annakidején felhozott. Azt mondja (olvassa): Az Ipari Jelzálogintézet csak akkor vállalkozhatok arra, hogy a követelést kiegyenlíti, a Fiedler-gyárral szemben vállalja ezt, ha felhatalmazást kap arra, hogy ezen gesztiójából származó esetleges veszteséget elszámolhassa azon garancia terhére, amelyet a kereskedelmi tárca vállalt az Ipari Jelzálogintézettel szemben a Fiedler János részvénytársaság részére folyósított 1,600.000 pengős ipari jelzálogkölcsönért annak 30%-a erejéig.» Amikor a földmívelésügyi miniszter úr válaszát, mint mondom, hálás örömmel veszem tudomásul, még csak azt vagyok bátor kérni, méltóztassék egész súlyának latbavetésével lépéseket tenni abban az irányban, hogy a kereskedelmi kormányzat eme 1,600.000 pengőn túl még egy 36.000 pengős garanciát is szíves legyen vállalni ezeknek a kisgazdáknak érdekében. Akkor nem fog abba a nehéz helyzetbe kerülni az Ipari Jelzálogintézet, hogy esetleg a többi hitelezők rovására elégítse ki a kisgazdákat. Ezt vagyok bátor tisztelettel kérni és ennek reményében az interpellációra adott választ hálás köszönettel tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a földmívelésügyi miniszter urat, vájjon ezt a válaszát a pénzügyi és kereskedelemügyi miniszter urak nevében is, vagy csak a saját nevében adtai Vitéz Purgly Emil földmívelésügyi miniszter: Csak saját nevemben! Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a földmívelésügyi miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Egyébként az interpelláció kiadatik a pénzügyi és kereskedelemügyi miniszter uraknak. Következik Eckhardt Tibor képviselő úr kétrendbeli interpellációja. Minthogy a képviselő úr nincs jelen, az interpellációk töröltetnek. Következik Lázár Miklós képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. (Felkiáltások a jobboldalon: Nincs itt!) Lázár képviselő úr nincs jelen, interpellációja töröltetik. Következik báró Kray István képviselő úr interpellációja az összkormányhoz. A képviselő úr halasztást kért. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni. Következik Gallasz Ágost Rudolf képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. A képviselő úr halasztást kért. Méltóztatnak ezt tudomásul venni. Következik báró Inkey Pál képviselő úr interpellációja a miniszterelnök és pénzügyminiszter urakhoz. Kérem az interpelláció felolvasását. Frey Vilmos jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. miniszterelnök és a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz. 1. Hajlandó-e a miniszterelnök úr gondoskodni arról, hogy az 5300/1931. M. E. rendelet 8. §-a, mely az adómorált nagyon sérti, hatályon kívül helyeztessék 1 ? 2, Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr a va61. ülése 1932 április 6-án, szerdán. gyón- és jövedelmi adó alapjának pontos meg állapítása céljából >az adóalap kipuhatolása módjának revízió alá vétele és a valósággal ellentétes adóvallomások után kivetendő bírságok újbóli megállapítása céljából az országgyűlés elé törvényjavaslatot terjeszteni? 3. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr a jövedelmi adó alóli mentességek eseteit revízió alá venni és az ügy újbóli törvényes rendezését magáévá tenni? 4. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr egy általános adóreform érdekében az előmunkálatokat megkezdeni?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Br. Inkey Pál: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Sajnálattal kell megállapítanom, hogy úgy látszik gyakorlattá válik e képviselőházban, hogy hatálytalanná válik a képviselő interpellációs joga, amely abból áll, hogy olyan kérdéseket, .amelyeket lelkiismerete diktál és amelyeket a közérdeknek megfelelően óhajt feltenni a miniszterekhez, válasz nélkül maradnak, a pusztába kiáltó szóvá válnak azért, mert a miniszter urak nem tartják érdemesnek, hogy az illető interpellálót meghallgassák a hozzájuk intézett kérdésben. Ennek dacára abban a reményben, hogy amit mondandó leszek, olyan téma és olyan kérdés, amely válasz nélkül nem maradhat, interpellációmat a következőkben vagyok bátor indokolni. A jelenlegi súlyos gazdasági helyzetben a kormányzat fő célja, amint azt a miniszterelnök úr is több ízben kifejtette és minden hazáját szerető ember lelkében érzi, hogy az államháztartás egyensúlya helyreálljon. Ennek alapfeltétele az, hogy mindenki becsületesen teljesítse az ország iránti kötelességét és átérezze azt, hogy a közérdek előtt a magánérdeknek meg kell hajolnia; a közérdeket becsületesen kell szolgálni. (Ügy van! Ügy van!) és minden olyan cselekmény, amely az egyéni érdeket a közérdek megsértésével szolgálja, becstelenség. (Élénk helyeslés és taps.) Ez az átérzés az adómorál. Az adómorál az, amit minden pénzügy miniszter az államigazdaság alapjának elismer és az adómorál az, amelyről több ízben miniszteri székből hallottuk azt a kifogást, hogy nincs meg kellő mértékben. En, mint olyan valaki, aki 12 év óta egy adófelszólamlási bizottság elnöke vagyok és akinek kezén ezer és ezer adóvallomás ment keresztül, sajnálattal állapíthatom meg, hogy a pénzügyminisztereknek ebbeli panasza igazolt. A vagyon- és jövedelemadó kivetésének kiindulási pontja az adóvallomás beadása. Az adóvallomás az, amelyben az adózó fél, amikor aláírja adóvallomását, kijelenti, hogy a felsorolt adatokat legjobb meggyőződése szerint lelkiismeretesen jegyezte be és hogy azok a valóságnak megfelelnek. Az adómorál tehát megköveteli, hogy ez az adóbevallás igaz is legyen. Ennek az ellenkezője, vagyis, ha az illető valótlant állít anyagi előnyök szerzése céljából: adócsalás. Az 5300/1931. M. E. rendelet 8. §-a a következőképpen hangzik (olvassa): «Az az adózó, aki az 1932. évi jövedelem- és vagyonadó fizetése céljából az előírt határidőn belül benyújtandó adóbevallásban az addig be nem vallott jövedelmeket helyesen vallja be, feltéve, hogy vele szemben akár a bevallás elmulasztása, akár a jövedelem;, illetőleg a vagyon helytelen bevallása miatt eljárás folyamatban nincs, a bevallás elmulasztása büntetésének követkéz-
