Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-68
466 Az országgyűlés képviselőházának Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és ezért azt mondom, hogy a pillanat követelése nem egy ilyen felhatalmazási törvény, hanem egy választójogi reform, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amely ezt a politikai struktúrát, eredményezheti. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Egy hang a jobboldalon: Akkor mindjárt lesz kenyér. — Farkas István: Hát így lesz kenyér? Hol van a kenyér? — (Zaj.) Nem óhajtok a t. Ház türelmével visszaélni. Néhány adatot szolgáltattam mai felszólalásomban arra vonatkozólag, hogy a politikai hatalom birtoklása kenyeret jelent. Beszédem fótemáj.a az volt, hogy azoknak igenis jut itt nemcsak kenyér, hanem kalács is, akiknek a politikai jogokból is kijutott. (Taps a szélsőbaloldalon. — Györki Imre: Kalátes is, boletta is! — Büchler József: Kalács is, kalász is!) akkor, amikor a politikailag jogtalan és elnyomott tömegeknek valóban már csak a koldusbot jut. (Ügy van! Ügy van! -a szélsőbáloldalon!) Ezt bizonyítottam és ezt lehetne a bizonyítékok ezreivel is bizonyítani. A pillanat követelése tehát a politikai reform, egy olyan politikai reform, amely megnyugvást hozhat. A pillanat követelése a demokratikus törvényhozás, a demokrácia, amely más atmoszférát teremt, mint amilyen ma van. (Propper Sándor: Ötven év óta szédelegnek ezzel a jelszóval!) Válságok viharzanak mindenütt, de itt a legerősebben. Nem kell, hogy részletesen kifejtsem, hogy milyen következményekkel járnak az ilyen mélységű válságok a történelemben. Elegendő rámutatni egy-két ilyen válságos periódusra és az utána következő fordulatokra és konzekvenciákra. Valahány válságos esztendőt, vagy az esztendők hosszabb periódusát a történelem feljegyezte, utána mindig politikai felfordulások következtek, mint természetszerű következményei az ilyen válságoknak. így volt az 1847-es:, az 1873-as krízis után, így volt az 1901-es krízis után, így volt a háború után és azok az idők, amelyek háború után következnek el, a legutóbbi évtized tele van olyan gyúanyaggal, .amelyet jó lesz a kormányzatnak figyelembevennie, amelyet jó lesz tudomásulvennie. T. Ház! A választójog, amelyet mi követelünk, házmérő is. Erdekében áll a iválasztój'Og a társadalom minden osztályának. Ez nem osztályérdek,; nem a munkásosztály érdeke, nem a proletariátusé csupán. A helyzet az, hogy a diktatúrák soha e em tudják, mikor buknak meg. Ahol választójog van, ahol demokrácia van, ez a politikai rendszer azzal az előnnyel is jár, hogy a kormányzat mindig helyesen tudja megítélni az ország hangulatát, mindig módjában van olyan intézkedéseket megtenni, amely intézkedésekre éppen a válság, a nagy baj és a nagy nyomorúság érdekében szükség van és amely intézkedések alkalmasak arra, hogy tompítsák azokat az élességeket, azokat a kirobbanásokat, amelyek nem a szocialista izgatás szüleményei, hanem amelyek a válság nyomoruságaiból erednek, mint annak elutasíthatatlan és elkerülhetetlen következménye. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A demokratikus választójognak, a demokratikus szavaizásnak, a demokráciának egyik óriási előnye, hogy megmutatja azt, hogy mi van. Minden becsületes kormányzatnak arra kellene törekednie 1 , hogy ezt kimutassa. Ezt nem lehet rendőrspiclikkel, detektívekkel kikutatni, ezt csak egy politikai rendszer garantálja, csak a dieinokráícia rendszere tudja garantálni és biztosítani. A mi meggyőződésünk szerint telhiát parlament kell, igazi népparlament, demokra68. ülése 1932 április 18-án, hétfőn. tikus parlament keli és nem olyan kormányzat, amely a diktatúrával kacsintgat vagy diktatúrára spekulál. Megengedem, vannak ma Európaszerte diktatórikus áraimlatok, vannak ma diktatórikus kormányzatok, vannak kétségtelenül nagy, széles rétegek, amelyek reménységeiket a diktatúrára, annak erejére és győzelmére építik fel. Nem akarok foglalkozni más ország viszonyaival, nem akarok analógiákat vonni azok között az állapotok között és a magyar viszonyok között. Tanúi vagyunk egy óriási mérkőzésnek, amely a német birodaloméban a demokrácia barátai és a diktatúra hívei közt folyik és zajlik le. Tanúi vagyunk annak, hogy ott olyan demagógia, mint a Hitleré 1 , sajnos millió és müllió szavazót tud zászlaja alá toborozni. Nem kell azonban uagy politikai jóstehetség, nem kell külpolitikai éleslátás annak megállapításaihoz, hogy a hitlerizmus győzelme Németország külpolitikai katasztrófájának megismétlődését jelenti. Nem kell különös jóstehetség annak megállapításához, hogy a Eitlerizmus győzelme esetén ott olyan formulára kerül a sor, hogy vagy Hitler vagy hitel és ha lesz Hitler, akkor nem lesz hitel és ez — változtatva a változtanldlókast — mindem más hasonló viszonyok között élő országra is igazság. (Propper Sándor: A mi kormánypárti aink lestek Hitller győzelmét, nagyon szerették volna, drukkoltak vasárnap érte! A mi reakciósaink! — Zaj.) Befejezem felszólalásomat és állítoiml, hogy, igenis, Magyarország mai viszonyai között egy olyan kormányzatnak, amely valóban az orszáig érdekeit viseli a szívén, legszükségeseibb teendője az kellene, hogy legyen, íJiogy a nép által követelt demokratikus reformokat végre léptesse életbe. Óriási az, amit ez a kormányzat ennek az országnak népétől követeli. Mérhetetlen azok az ál'dozatok, amelyeket a magyar nép tömtegeinek vállaira raktak. Ennek a teherbírásnak is van határa. De ennek a teherbírásnak is mindenképpen ellentéte a másik oldalon a demokrácia és a demokratikus politikai reform. Ha igaz az, hogy az ország mai kormánya becsületesen akarja a nyugodt állapotokat, ha meg akarja békéltetni ezt a népet, ha meg akarja békéltetni az ország dolgozó tömegeit is, akkor nyugtassa meg őket azzal az egyedül lehetséges eszközzel, azon az egyetlen lehetséges úton, hogy végre azokat a jogokat megadja neki, amelyek ennek az országnak népét régen . megilletik. Eszek nélkül a jogok nélkül, ezeknek a jogoknak kiterjesztése nélkül és főként egy demokratikus parlamentnek megteremtése nélkül, a titkos szavazás törvénybeiktatása nélkül ilyen megnyugtatás és megnyugvás ebben az országban nem lehetséges. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha itt vannak bajok, ha itt vannak politikai harcok, ha itt vannak politikai zavarok, azokat nem lehet sem hatalmi szóval, sem rendőrséggel, sem csendőrséggel, sem kivételes állapotokkal és kivételes törvényekkel eltüntetni és eltaposni, hanem csak úgy, hogy megadják a népnek azt, ami a népé. Hogy itt ilyen politikai zavarok, politikai nyugtalankodások vannak, az nem érdeke az országnak a mai viszonyok között. Egészen természetes, hogy ezeknek a nyugtalankodásoknak, ezeknek a nyugtalanságoknak híre, hatása nem marad az ország határain belül, hanem kiterjed a külföldre, arról tudomást szereznek mindazok az európai körök, amelyeknek véleménye ugyancsak a mai viszonyok között a
