Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-55

28 Az országgyűlés képviselőházának 55, Azt kérdem pártkülönbség nélkül, ennek a Háznak minden tisztességesen érző és gondolkozó tagjától: miféle törvény ad jogot bárki fiának, különöskép a hatóságnak vagy a csendőrségnek arra, hogy bemenjen egy magánházba és kidobja a vendégeket? (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Miféle törvény alapján lehetséges az (Büchler József: A szurony törvénye alapján!), hogy egy bejelentett országos pártban, amely a maga vidéki szervezeteit, helyiségeit, hivatalosan bejelentette a főszolgabírónak, nap-nap mellett csendőrök jelennek meg, hogy kidobálják a párttagokat és brutalizálják, sőt testileg is bántalmazzák a párthoz tartozó tagokat. T. Ház! Itt van egy másik még felháborítóbb eset. Itt tudniillik a községi jegyző és a csendőrség közösen működtek közre abban (Zaj a szélsőbaloldalon.), hogy a községnek — Igrici községről van szó — legtiszteletreméltóbb gazdáját a legsúlyosabban megalázzák és bántalmazzák. A «Magyar Jövő» február 19-iki számában jelent meg, szintén teljes sajtójogi felelősség mellett, az alábbi eset. (Dinich Ödön: A miniszter urak kinn kaszinóznak. Falrahányt borsó! — Kun Béla: Ez a parlament!) Ez az eset a következő (olvassa): «Igriciben Miklósi József jegyző Takács Lajos kisgazdát, a független kisgazdapárt egyik lelkes tagját — és alelnökét — február 10-én este 6 órakor a községházára hivatta. (Gaal Gaston: Mi jogon?) A községi jegyzővel Takácsnak még régebben is voltak súrlódásai ellenzéki magatartása miatt. Ezúttal Miklósi jegyző» (Zaj a szélsőbaloldalon.) — méltóztassék csak Idehallgatni —-. «két csendőr kíséretében fogadta Takács Lajost és szemére hányta, hogy lázít, mert Gaal Gaston híve.» (Felkiáltások balfelől: Ez is lázítás?) A következőket mondotta a jegyző (olvassa): «Maga az a lázító? Gaal Gaston fogja a helyzetet megfordítani? Maga az a szervező, aki házról-házra jár? Ha meg mer mozdulni, én majd megtanítom. Köpködtek a szavak (Gaal Gaston: Majd engem tanítson meg az a jegyző! Majd elmegyek oda, engem tanítson meg!) s a szóváltást hat osendőrpofon fejezte be, de még térdén is kapott egy rúgást Takács Lajos kisgazda», pártunk alelnöke. (Kun Béla: Eugást kap a hatóságtól!— Gaal Gaston: Ez nem Európa, ez Ázsia! — Malasits Géza: Ne bántsa Ázsiát! — Kun Béla: A legnagyobb betyárkodás, amit végeznek! — Malasits Géza: Nem Ázsia, Magyarország! — Tovább olvassa): «Takács Lajos kisgazdát ezek után kituszkolták a községházáról és a megszégyenített és testileg is megsértett ember, Takács Lajos a tettlegesség nyomairól hivatalos látleletet is vétetett fel.» (Malasits Géza: Mehet vele a sóhivatalba! — Büchler József: Még jó, hogy akadt orvos, aki felvette a látleletet!) En ebben az esetben még a lapközleménynyel sem értem be, hanem azonnal információt kértem egy ott helyben lakó, tekintélyes, köztiszteletben álló földbirtokos ismerősömtől és barátomtól, hogy nézzen utána, mi történt, az információ, amelyet tőle kaptam, a következőképpen szól. (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): «A lapban foglalt közlemény szószerint megfelel a valóságnak és súlyosbítja ezt a cselekményt az, hogy a község legtekintélyesebb gazdája, ez a Takács Lajos. Nem holmi jöttment csavargó, nem izgató, nem mindenféle szélsőségre kapható elem, hanem a község legtekintélyesebb gazdája, aki végigharcolta a világháborút, vitézségi éremmel van kitüntetve, ma is teülése 1932 február 25-én, csütörtökön. hermentes a birtoka és példaadó gazdája az egész községnek. (Farkas István: Megérdemli akkor, hogy megverjék! — Felkiáltások a bal-és szélsőbaloldalon: Gyalázatos eljárás!) A testvére ennek a Takács Lajosnak *az ábrányi református pap, közismert költő és egyházi író, tekintélyes, tiszteletreméltó egyén és tiszteletreméltó egyén és tiszteletreméltó család, akivel a magyar közigazgatás ilyen aljasul, sajnálom ezt a kifejezést kell használnom... (Felkiáltások balfelől: Nagyon helyes! — Kun Béla: Bitangul!) Elnök: Kérem képviselő úr, méltóztassék parlamentáris kifejezéseket használni. (Kun Béla: Mint kivert kutyával bánnak a Gaal Gaston-párttal. — Gaal Gaston: Közönséges bitangok, semmi egyebek! — Zaj a baloldalon.) Eckhardt Tibor: Igen t. Ház! En próbáltam még azt is megkeresni, hogy miféle politikai rációja lehet az ilyen cselekedetnek. Talán tényleg tisztán csak az lehetett a célja, hogy itt csírájában elfojtsanak egy ellenzéki, (Kun Béla: Polgári ellenzéki!) bármilyen tisztességes polgári ellenzéki nemzeti megmozdulást. Még ezt sem lehet mondani, mert bekértem a községből a szavazási adatokat és ezekből az tűnik ki, hogy a helyzet a következő: Igrici községben van 5 egységespárti polgár, 71 szociáldemokrata és 85 független kisgazda(Felkiáltások balfelől: öt egységespártif) Ez a politikai tagozódása ennek a községnek. (Kun Béla: Az egész országban ez az arány!) Elképzelheti-e az a községi jegyző, aki ezt a cselekedetet megengedte magának, hogy most talán már az öt egységespárti fog megszaporodni ilyen eljárás után? Nem, az fog-e bekövetkezni, hogy az ilyen eljárással vérig keserített és a szélsőségek felé kergetett közönség most már nem áll meg egy polgári ellenzéki párt portáján, hanem igenis nem az öt egységespárti fog megszaporodni, hanem a 71 szociáldemokratapárti, sőt tovább megyek, itt sem fognak megállni, (Ügy van! a balés a szélsőbaloldalon. — Egy hang a baloldalon: Gyalázat!) hanem a legszélsőségesebb kommunista áramlatokba kergeti bele őket a közigazgatás ilyen eljárással? (Kun Béla: A túloldal fedezi ezt? — Jánossy Gábor: Dehogy fedezi! Hogy fedezné? — Egy hang a baloldalon: Akkor ne támogassák! — Kun Béla: Miért tűrik némán? — Büchler József: Hol van a kormány ilyenkor? Miért nem dugja be az orrát ilyenkor? — Zaj.) Kérdezem, lehet-e nemzeti politikának. minősíteni azt az eljárást, amelyet a hatóságok a magyar paraszttal szemben folytatnak? (Gaal Gaston: Gazság!) Miféle politikát szolgál ez^ a magatartás? Lehet-e, szabad-e ezt az eljárást tovább tűrni? Nyolc hónappal ezelőtt, amikor ez a Képviselőház először összeült, felállítottuk mi a magunk pártja részéről azt az erkölcsi létminimumot, amelyen alul a politikai szabadság, azt mondhatnám, az ország tisztessége szempontjából igényeinket lejjebb már nem szállíthatjuk, ez az erkölcsi minimum pedig az, hogy a hatóságok által elkövetett törvénytelenségeket és bűncselekményeket meg kell torolni. (Jánossy Gábor: Igaz! — Dinnyés Lajos: Semmi^ sem történt!) Egy példátlanul igazságtalan és erőszakos választás után mi nem helyezkedtünk arra az álláspontra, hogy akár új választást, még arra sem, hogy azonnali új választójogi törvényt követeltünk volná, mi nem mentünk passzivitásba, mi nem mentünk a külföldre panaszkodni, pedig, sajnos, ma már ez az egyetlen hatályos módja az ilyen atrocitásokkal szemben való védekezésnek. (Ügy