Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-58

&& Az országgyűlés képviselőházának 5B A korinányelnök úr azzal szokta biztatni a Házat és azzal szokta a szociáldemokratáknak a választójog sürgetésére vonatkozó javaslatait elütni, hogy: ezekben az időkben a súlyos gazdasági válság problémáit kell megoldani. Ezzel iszokott minket megnyugtatni és azért küldte négyheti szünetre a Háziat a miniszterelnök úr, (Friedrich István: Gondolkodási időre!) hogy állítólag a költségvetést kívánja kidolgozni, egy olyan költségvetést, amely hivatva van arra, hogy megoldja azokat a fontos kérdéseket, amelyek ezidőszerint megoldásra várnak. (Mojzes János: Gazdasági javaslatok, összeférhetlenség!) Mi szociáldemokraták, ezzel szemben azon az állásponton vagyunk, hogy minden kérdést, még a költségvetés tárgyalását is megelőzően a választójog titkosságáról szóló javaslatot kell idehozni. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon. — Dinynyés Lajos: Választást!) Javasoljuk ezt abból a meggondolásból, hogy erre a parlamentre az ország népe nem bízhatja sorsát, javát, boldogulását; ez a parlament ezeknek az életkérdéseknek a megoldására nem alkalmas, nem hivatott. Es amikor a kormányelnök úr azt szokta mondani, hogy a választójogi reform elsőbbségét nem fogadhatja el, mert a gazdasági kérdések azok, amelyek megoldásra várnak, akkor én, anélkül, hogy sértegetni akarnék, nem mondhatok mást, mint hogy a mai viszonyok között ez frázis, nem fedi a valóságot és^ a szükségleteket. Ma már közfelfogás az országban az, hogy a választójogi reformnál sürgősebb feladata az országnak nincsen. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezt bizonyítani tudom többek között azzal, hogy a tegnapi napon Budapest törvényhatósága is egyhangúlag állást r foglalt a választójog reformja mellett. (Elénk éljenzés és taps a balés szélsőbaloldalon. — Friedrich István: Még a Bethlen-párt is egyhangúlag velünk szavazott!) Egyhangú határozatot hoztak, nem azért, mintha a törvényhatóságban nem volnának, nem ülnének olyan pártok és olyan képviselők is, amelyeknek és akiknek nem szívügyük a választójog, de mert nem mernek, nincs már morális bátorságuk arra, hogy a választójog reformja ellen állást foglaljanak. Az egyetlen testület, amelynek még van bátorsága ahhoz, hogy a választójogi reform sürgőssége ellen állást foglaljon, az ennek az országnak a kormánya. Ez azonban ebben az esetben határozottan egyenlő a vakmerőséggel, az ország érdekeinek szabotálásával, az ország közvéleményének provokálásával. Világtörténelmi korszakok fordulójánál szoktak akkora válságok lenni, amilyen ez a mostani r válság, amely megrázkódtatja az egész világot és megrázkódtatja ezt az országot is. Mi volna ilyenkor a teendőjük az igazi népképviselőknek? Az, hogy emlékezzenek annak a híres angol államférfiúnak, lord Beaconsfieldnek arra a megállapítására, amely arról szól, hogy minden országon belül két nemzet áll egymással szemben: a gazdagok és a szegények nemzete. Ez elég nagy baj arra az országra, amely ilyen viszonyok között szenved. De ha van idő, amikor ezt a tényt számításba kellene venni, akkor Magyarországon most élünk azokban az időkben, amikor meg kellene érteni, hogy ennek a két nemzetnek nem szabad egy országon belül egymással szembekerülnie azzal a barbarizmussal és vaksággal, amely barbarizmus és vakság kikerülhetetlen, ha ennek az országnak kormányzati ülése 193% március 31-én, csütörtökön. rendszere meg nem változik. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az imént hallottuk Szeder Ferenc képviselőtársunknak panaszait, súlyos panaszait. Ezekben arról van szó, hogy az ország falusi szegényei fuldokolnak; hogy ezek a szegények nem bírják tovább a sorsukat. Ezek a falusi szegények azonban ma még reménykednek. Reménykednek abban, hogy szervezkedhetnek és szervezkedés útján sorsukat megjavíthatják. Ezt a szervezkedést brutális eszközökkel akadályozza a kormányzat. Ezek a falusi szegények ma még remélik, hogy egy választójogi reform után akad törvényhozás, amely ebben az országban az ő kívánságaikat és követeléseiket legális úton fogja érvényesíteni. (Mozgás a baloldalon.) Erdeke ennek az országnak és érdeke azoknak az uraknak, akik, úgylátszik, még nem tudják ezt az érdeküket felismerni, hogy ne öljék ki az ország népének szívéből a hitet az evolúciós lehetőségek iránt, ne kergessék kétségbeesésbe, ne kergessék olyan területre, amely területre hogy kergetik, az urak is meg fogják bánni. (Malasits Géza: Ne higyjék, hogy örökké szuronyokon lehet ülni!) Mi szociáldemokraták, ezek alapján a választójog reformjáról szóló törvényjavaslatot követeljük. Ezeken a tárgyi okokon kívül, amelyeket felsoroltam, súlyos, morális szempontok is szólnak indítványunk elfogadása mellett. Ez a parlament a Bethlen-féle választások eredménye és szülöttje (Zaj. — Ulain Ferenc: Meg is Játszik rajta!) Az ország ezeket a Bethleni választásokat nem legalizálhatja. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezek a választások erkölcsi szégyenfoltot jelentenek az ország testén (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) és ennek a foltnak letisztítása, ennek a szégyennek a lemosása igenis az ország becsületének kérdése. T. Ház! Tárgyi szempontok és morális szempontok is szólnak amellett, hogy a Ház ne zárkózzék el a szociáldemokrata indítvány elől és vegye figyelembe, amíg nem késő, hogy a gyógyulásnak, a megoldásnak csak a parlamenti reform lehet az eszköze és módszere. Ezért kérem, hogy fogadják el az elnök napirendi javaslatával szemben a következő indítványt. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Javaslom, hogy a Ház holnap, pénteken tartsa ülését és annak napirendjére tűzze ki Farkas István és társainak az általános, titkos választójog megalkotásáról szóló indítványának megokolását. (Elénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Takáck Géza jegyző: Zsindely Ferenc! Zsindely Ferenc: T. Képviselőház! (Zaj a szélsőbaloldalon. — Ka bók Lajos: Kell a választójog, vagy nem kell?) A választójog kell, de az időpont helytelen. (Mojzes János: Nemrégen a magyar nép volt éretlen! Most az idő éretlen!) Nemcsak előttem szóló Buchinger igen t. képviselőtársam ismerte el, de valamennyien ismerjük és az ország egész közvéleménye tisztában van azokkal a súlyos gazdasági időkkel, amelyek reánk szakadtak (Ulain Ferenc: Csak az orvoslás nem sürgős, úgylátszik!) és a dolgozó, minden egyes osztályában legnagyobb gazdasági válsággal küzdő közvélemény szent meggyőződésem szerint elsősorban ennek a gazdasági válságnak orvoslását kívánja. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Mojzes János: Hol vannak a gazdasági javaslatok?) Aki felelőssége tudatában mást állít, félreismeri az ország közvéleményét. Az ország a