Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-58
Az országgyűlés képviselőházának 58. ülése 1932 március 31-én, csütörtökön. 81 Béla t. képviselőtársam szavaiban bizonyos tévedés van. Elsősorban is nem felében váltakozik az engedélyek kiadása, hanem két hétig a Magyar Mezőgazdasági Kiviteli Intézet, egy hétig pedig az osztrák kormányzat az, amely az export-, illetőleg osztrák szempontból az importengedélyeket kiadja. (Mojzes János: Osztrák vigécek árusítják Budapesten!) Annak kontrollálása, hogy az osztrák kormányzat kinek adja ezeket az exportigazolványokat, sajnos, nincs módunkban. A magam részéről is hallottam, hogy magyar állampolgárok az osztrák héten, tehát az osztrák kormányzat, illetőleg exportintézet részéről kapott igazolványokkal olyféleképpen cselekednek, ami alkalmas arra, hogy a mi igazolványkiadásainkat ferde és kellemetlen színben tüntesse fel. Mindent elkövetek arra, hogy ez a lehetőség szerint elkerültessék, mert súlyt helyezek arra, hogy az exportigazolványok kiadása megfelelő sorban, becsületes, tisztességes módon történjék, és ha meg fogom tudni akadályozni, hogy üzérkedés történhessék az osztrák részről kiadott igazolványokkal, akkor ezért vállalni is fogom mindenben a felelősséget. (Ulain Ferenc: Ismerjük már a felelősségvállalását!) A másik kérdés, amelyet a t. képviselő úr hozzám intézett, a tengeriimport kérdése volt. Anélkül, hogy belemennék abba, hogy tengeri importálása bizonyos^ mértékben és mennyiségben milyen fokban érinti a magyar tengeritermelő vidékeket, meg kell állapítanom azt, hogy az állattenyésztő, állattartó és hizlalással foglalkozó gazdatársadalom exportlehetősége, értékesítési lehetősége kétségtelenül szoros öszszefüggésben van azzal, hogy milyen áron tudja beszerzni azt a takarmányt, amellyel a hizlalást eszközli. Nem szabad megengedni, miszerint olyan tengeriárak fejlődjenek ki, hogy az ipari hizlalás, általában véve a hizlalás olyan drága takarmánnyal történjék, amely lehetetlenné teszi az állatok értékesítését. Gondoskodtam arról, miszerint olyan kötelezettséggel, hogy aki ezt igénybe veszi, tartozik hízott marháját vagy sertését exportálni, (Mozgás a bal- és szélsőbaloldalon.) bizonyos mennyiségű importtengerit t kaphassanak. Természetesen mindaddig, amíg mód és lehetőség van arra, hogy valuta kiadása nélkül szereztessenek be ezek a tengerimennyiségek, addig ezt a módot kell keresni és ezen a módon kell a tengerinek az országba bejönnie. Az elintézés ily módjára a kilátás fennáll, és ezért ma még valutának e célból való kiadása nem látszik szükségesnek. (Ulain Ferenc:. Kapnak-e valutát, vagy nem, ez a kérdés! — Andaházi-Kasnya Béla: Az agrárius urak hallgathatják!) A harmadik kérdése volt t. képviselőtársamnak a Hódmezővásárhelyre szállított úgynevezett ínségbúzának a kérdése. Ebben a kérdésben vizsgálatot rendeltem el, és a vizsgálat eredményeképpen azt állapította meg, hogy ezzel a vágón búzával Hódmezővásárhelyen valamelyes visszaélés történt. {Nagy zaj a balés a szélsőbaloldalon. — Friedrich István: Mi lesz a büntetés, mi lesz a megtorlás? — Egy hang a jobboldalon: Ezt majd a bíróság mondja meg!) Megállapítást nyert, hogy ennél a vagonnál is, úgy, mint minden más vagonnál, a Futura, mielőtt a vagont innét a kitűzött állomásra irányította volna, felírva a vágón számát, mintát vett fel. ^Felelősség mellett állítom azt, hogy Hódmezővásárhelyen azt a búzát nem. ebből a vagonból vették, -mint amelyet a Futura leküldött. (Kun Béla: Hát szabad volna ilyennek megtörténnie? — Zaj.) Abban a búzában, amelyet nekem átadtak, még benne volt a szénsavas mész, a búzakoptató malom hulla,déka, a kőszénpor és más hasonló anyagok. (Andaházi-Kasnya Béla: Ki volt a szállító?,— Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget. — Jánossy Gábor: Hallgassák meg!) Hódmezővásárhely polgármesterét utasítottam arra, hogy vizsgálja ki az esetet, (Lázár Miklós: Hol az ügyészség, & rendőrség?) ímert minden körülmények között meg kell torolni és meg is fogják torolni ezt a visszaélést azon, aki ezt elkövette. (Ulain Ferenc: Ismerjük már ezt a módszert!) Méltóztassék megengedni, az én módszeremet még nem tetszik ismerni, mert ha én azt mondom, hogy meg fogom torolni, akkor én valóban meg fogom torolni. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. — Zaj. — Elnök csenget.) (Ulain Ferenc: Ismerjük ezt a módszert!) Bebizonyítottam most is az én módszeremet, amikor az igen t. túloldalon ülő képviselő úr által átadott mintára vonatkozólag én szorgos kivizsgálást rendeltem el, amelynek az eredményét már itt hozom, pedig még csak pár nap múlt el. Méltóztassék elhinni, hogy és nem a halogatás embere vagyok, és ahol nem látok tisztességet, ott a tisztességtelenséggel^ szemben kellő megtorlással fogok szembeszállni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Erről méltóztassanak meggyőződve lenni. Arra kérem iaz igen t. képviselő urakat, ne méltóztassanak olyan kérdéseket tényképpen beállítani, amelyek — amint a 1 vizsgálat is kimutatta — nem fedik a tényeket, mert ezek à legalkalmasabbak arra, hogy (gyanúsításokat vigyenek abba a közéletbe, amelynek tisztán kell állania. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök:^ Szeder Ferenc képviselő urat illeti a szó. (Friedrich István: Halljuk a programmot! —-, Nagy zaj.) . Csendet kérek, képviselő urak. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Mi van r a koncentrációval® — Malasits Géza: Szeretnők hallani az egyhónapi kotlás eredményét!) Malasits Géza képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Most Szeder Ferenc képviselő urat illeti a szó. Szeder Ferenc: T. Képviselőház! Mielőtt beszédemet megkezdeném, tisztelettel kérem beszédidőmnek egy negyed órával való meghosszabbítását. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Szeder Ferenc: T. Képviselőház! A szociáldemokratapárt működésével kapcsolatban nem egy alkalommal intéztem már interpellációt a belügyminiszter úrhoz, és legutóbb, amikor a független kisgazdapárt is ehhez a módszerhez folyamodott, én is megmondottam épúgy, mint a mellettünk ülő kisgazdapárt is, hogyha a szociáldemokratapárttal szemben a közigazgatási hatóságok azt a magatartást tanúsítják, amelyet tanúsítanak, akkor mi a párttagjainkat felszólítjuk az önvédelemre. Képtelenség ugyanis, hogy közigazgatási közegek, csendőrök, rendőrök, szolgabírák és azok a tényezők, akik a törvény végrehajtására állásuknál fogva kötelezettek, minduntalan áttörjék a törvény korlátait és kereteit (Kabók Lajos: Sárba tapossák a törvényeket!) és törvénytelenségre vetemednek azokkal szemben, akiket pedig a törvények betartására akarnak kötelezni és kényszeríteni. (Az elnöki széket Puky; Endre foglalja el;), 12*