Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-58

76 Az országgyűlés képviselőházának 58 illetve a magyar állam a lehetetlen gazdasági viszonyok miatt nem képes a hadikölcsön valorizációjára gondolni, amikor nem képes ezt megoldani, mi vezethette és micsoda elgondolás volt szemei előtt, .amikor indokolatlanul magára vállalta a biztosítókkal szemben az 5%-os valorizációt? . Szóval egy üzleti vállalkozás terheit^ ódiumát s az ebből háramló súlyos kritikát indokolatlanul magára vállalta a kormány. Miért? Mi érdeke volt a magyar kormánynak ezt magára vállalni? Hiszen mindenki a magyar államra neheztel, a magyar államot teszi felelőssé a maga kis járandóságáért, mindazokért a szerződésekért, amelyeket a biztosító intézetekkel kötött. Ennek pontosan fordítva kellene lennie, a magyar államnak kellene megtalálnia a módot és a lehetőséget arra, hogy a maga előnytelen helyzetét áthárítsa másra, hogy az állam presztízse megmaradjon. Amikor ez itt nem történik meg, amikor érthetetlen módon ilyen súlyos erkölcsi obligót vállalt a biztosító intézetekkel szemben a magyar állam, akkor megint azt kell kérdeznem, micsoda érdekek érvényesültek itt, kinek állott érdekében, hogy ezt a terhet ismét áthárítsa az államra? (Téglássy Béla: Olvasta a névsort! — Zaj.) Ha csak ez volna a névsor, t. képviselőtársam! De ki kell jelentenem képviselőtársamnak, hogy 107 parlamenti tag van a biztosítók között. Átadom a képviselő úrnak, itt össze van állítva a névsor, a felsőház és az alsóház tagjai közül 107-en vannak benne a biztosító intézetekben. (Ulain Ferenc: Államosítani!) A magyar kormány elhatározta, hogy megalakítja a gazdák biztosító^ szövetkezetét; ennek célja az volt, hogy árszabályozóként hasson a biztosítottak érdekében. Ez volt ennek a feladata és azért adta a kormány a pénzt, hogy kartellen kivül kell maradnia és így kell szabályoznia az árakat. Tetszik tudni, mi történt? Már régen benne van a kartellben. Egyelőre még titokban, de már régen benne van és állja azokat az egyezményeket, illetve diktátumokat, amelyekéi a biztosító kartell elrendelt, azzal a különbséggel, hogy mint altruista intézet, a vezérigazgatója 10.000 pengő fizetést kap havonként. (Zaj. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kicsoda?) Tessék, itt ki lehet böngészni. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Meghosszabbítjuk!) Andaházi-Kasnya Béla: Amikor az altruista intézeteknél maga az állam ezt a dolgot így akarja szabályozni, kisül, hogy egyrészt az altruista intézet nem szolgálja az árszabályozást, másrészt belemegy a kartellbe, harmadszor pedig olyan megengedhetetlen, immorális hasznot, illetve fizetéseket húznak a vezetői, amelyek nem egyeztethetők össze az altruista fogalmakkal. Ezek után — beszédidőm lejárt — csak arra kérem a jelen nem levő és láthatatlan pénzügyminiszter urat: hasson oda, hogy a biztosító intézetek egyrészt ezt az üzleti politikát megszüntessék, másrészt, amikor itt tulajdonképpen le kell szállítani a díjtételeket azzal az 50%-kai, amelyet eddig indokolatlanul élveztek, ne engedjen áremelésről vagy a díjtételek emeléséről beszélni. Ezért tisztelettel kérem az igen t. pénzügyminiszter urat: a legrövidebb időn belül hasson oda, hogy ezek az anomáliák reparáltassanak, mert tagadhatatlan, hogy tovább már így nem maradhatnak. (Taps a baloldalon.) ülése 1932 március 31-én, csütörtökön. Elnök: Kun Béla képviselő urat illeti a szó. Kun Béla: Igen t. Képviselőház! Az ország őstermelő lakosságának bajai nemcsak egy megáradt folyam képét mutatják ma, hanem^ egy hánykódó tengerét, amelynek^ egy-egy erősebb hullámverése ide a Képviselőházig, a miniszterelnök bársonyszékéig is elér. Amikor részletbajokat feltárunk és kívánjuk, hogy a kormány a nemzet sorsát ne engedje .a hullámok szabad tornyosulásának és szeszélyének martalékául és prédájául, hanem tartsa erős kézben a nemzeti élet hajójának irányítását, újra és újra ezt a felszólítást intézzük a t. miniszterelnök úrhoz, azzal, hogyha pedig erre képtelen, vallja ezt be nyilt magyar szóval, adja át a helyét másnak, (Helyeslés a baloldalon.) iránytűje^ pedig mindenkor a parlament szabad akaratának nyilvánulása legyen és ezt az iránytűt ne a pártmonopólium ferde befolyása, hanem a nemzeti közérzület nyomása izgassa. Hogy általános gazdabajokról nem beszélhetek, az azért van, mert erre nem kaptam engedélyt a t. elnök úrtól felszólalásommal kapcsolatban, (Mozgás a baloldalon.) bár a parlament négyheti elnapolása után és a bajok sokasodása folytán időszerű volna, hogy általános gazdakívánságokról, követelésekről, a bajok orvoslása tekintetébén a t. kormánnyal is szembeszegezett kívánságokról beszéljek, hiszen miniszterelnöki ígéret is hangzott el a parlament elnapolásakor, hogy cselekedni fognak. (Mozgás.) Hát kérdem a t. miniszterelnök úrtól, mit cselekedtek négy hét óta az Őstermelő lakosság jobb sorsának előmozdítása tekintetében, (Ulain Ferenc: Az adóvégrehajtók cselekedtek!) az úgynevezett kedvezményes zöldhitelnek rendeleti úton való megalapozása és közhírré tételén kívül? Eredmény nincs, t. Képviselőház, ^sőt a zöldhitel is csak egy falrafestett rózsaszínű fátyol. Zöld és mégis rózsaszínű: remélj nemzet és bízzál a jobb jövőben. De azok, akik csakugyan rá volnának utalva, hogy hitelt vegyenek igénybe, tehát a földteherrendezési eljárás alatt lévők, nem részesülhetnek a zöldhitel kedvezményében, csakis azok, akiknek ingatlanuk és egyébkénti teljesítőképességük teljes garanciát nyújthat a kormánynak arra, hogy^ az igénybevett hitelt esetleg végrehajtás és árverési eljárás során is vissza tudják fizetni. A kormány még mindig a kigondoló cunctator szerepében tetszeleg magának (Ügy van! a baloldalon.) és kelleti magát, ajánlgatja magát a csalódott nemzet bizalmába azzal, hogy rajta kívül .senki más jobban csinálni nem tudná. Közben azonban egyre ijesztőbb arányokban sodródik a tönkremenés felé a magyar kis-, közép- és — tegyük hozzá — még a nagybirtokosoknak serege is, (Ügy van! Ügy van! a baloldalom) amely követeli azt, hogy a kamatterhek iszonyatos mérvétől szabadítsa meg a kormány a magyar mezőgazdaságot. (Elénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a baloldalon: A kormány maga az árdrágító! — Ulain Ferenc: Ígéretek helyett tetteket lássunk!) Mert ha éveken keresztül — hogy úgy mondjam — gazdasági és pénzügyi tatárjárás volt ebben az országban, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) a nagybankok áltah irányított és azoknak kasszájában lévő vidéki kisbankok kíméletlen kamat-, hogy úgy mondjam, uzsorapolitikája folytán, most már odáig jutottunk, hogy a csendes' halódás és végelgyengülés állapotában vergődik minden dolgozó magyar kis-, (Dinich Ödön: Hol a vetőmag, amit ígértek?) közép- és nagybirtokos is, t. miniszterelnök úr. (Dinnyés Lajos:. Hol van az,