Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-57

Az országgyűlés képviselőházának 57. ülése 1932. évi március hó 1-én, kedden, Almásy László elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Az igazságügyminiszter beterjeszti az országgyűlés tagjainak összeférhetlenségéről szóló törvényjavaslatot. — Gróf Károlyi Gyula miniszterelnök felszólalása a nemzeti összefogás gondolatáról és a kormány programmjáról. — A Képviselőház üléseit 1932. évi március hó 30-ig elnapoló kormányzói kézirat kihirdetése. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány résééről jelen vannak : gróf Károlyi Gyula, Zsitvay Tibor, vitéz Purgly Emil. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 2 perckor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Ház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Héjj Imre jegyző úr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Petrovics György jegyző úr, a javasatok ellen felszólalókat pedig Brandt Vilmos jegyző úr. Az igazságügyminiszter úr kíván szólani. (Halljuk! Halljuk!) Zsitvay Tibor igazságügyminiszter : T. Ház í Van szerencsém az országgyűlés tagjainak öszszeférhetlenségéről szóló (Éljenzés a baloldalon.) törvényjavaslatot beterjeszteni. (Éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tisztelettel kérem a t. Házat, méltóztassék azt kinyomatni, szétosztatni s előzetes tárgyalás végett az igazságügyi és közjogi bizottságnak kiadni. (Élénk éljenzés és taps.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr által benyújtott törvényjavaslatot a Ház kinyomatja, szétosztatja s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett az igazságügyi bizottságnak adja ki. A miniszterelnök úr kíván szólani. Gr. Károlyi Gyula miniszterelnök: T. Képviselőház! (Felkiáltások: Halljuk! Haljuk! Éljenzés és taps a jobboldalon. — Györki Imre: Mi az? Lemond? Azt éljenzik?.) Az elmúlt napokban ismételten hangoztatták a túloldalról a nemzeti összefogás kívánalmát. Ez bizonyos mértékig felszólításképpen hangzott el a kormánnyal szemben. Sajnálom, hogy betegségem meggátolt abban, hogy ezekre a felszólalásokra itt a Házban már előbb reflektálhattam volna. Éppen ezért felhasználom a mai alkalmat, amikor megint újra részt veszek a Ház ülésén, (Éljenzés a jobboldalon.) hogy e kérdésben a kormány felfogását és álláspontját megismertessem. T. Képviselőház! Az erők összefogása, amaz erők összefogása, amelyek tulajdonképpen egy célt, egy nemzeti gondolatot óhajtanak szolgálni, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. amelyeknek kitűzött céljaik és törekvéseik végeredményben azonosak, természetesen helyes és kívánatos. Ezt bőven részletezni és fejtegetni — azt hiszem — felesleges. Felesleges tehát arra is rámutatnom, hogy a kormány mindig nemcsak helyesléssel, de a legnagyobb örömmel is fogja konstatálhatni azt, ha minél szélesebb nemzeti összefogás teszi lehetővé és könnyíti meg a kormánynak ama valóban nehéz és súlyos felelősséggel járó kötelezettségeit, amelyeket magára vállalt, mert minél nagyobb rétegeit látja és érzi maga mögött az országnak, az ország közvéleményének és a törvényhozás tagjainak, természetesen annál könnyebbé válik a feladata s az a körülmény, ihogy a felelősségben szélesebb rétegek osztoznak, szintén csak megkönnyítheti a kormány feladatát. Hogy azonban ez az összefogás létrejöjjön, ahhoz szükséges az, hogy ne csak a végcélokban értsünk egyet, hanem a kormány metódusait, Programm ját, ténykedését is helyeslőleg, bizalommal vegyék tudomásul. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Nincs programm! Hol van a programm?) Ha összefogást akarunk, akkor együttműködés is kell, együttműködni pedig csak egyöntetű eljárással lehet. Nagyon gyakran, sőt mondhatnám, unosuntalan, azt vetik a kormány szemére és az öszszefogásnak is mintegy posztulátumaképpen azt hangoztatják, hogy adjon a kormány olyan programmât, amelynek alapján ez az összefogás lehetséges. Nekem több alkalommal volt már módomban a kormány intencióiról, a kormány programmjáról nyilatkozni. Sajnálom, hogy e nyilatkozataimban lefektetett irányelveket a t. túloldal nem méltóztatott programúinak minősíteni, holott határozott meggyőződésem, hogy konkrétebb programmot, konkrétebb munkatervet nem lehetne felállítani és konkrétebb célok elérésére sem lehetne törekedni, mint azt a kormány e félesztendő alatt, amióta a helyén áll, igyekezett megvalósítani. (Buchinger Manó: Választójogi reform kell és házfeloszlatás! — Zaj a bal és a szélsőbaloldalon. — Váry Abert: Kenyér kell! — Buchinger Manó: Választójogi reform kell, minden egyéb üres szó! — Kun Béla: A választási atrocitások még ma sincsenek megtorolva és nincs gazdasági programm ! — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) 9