Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-56

Az országgyűlés képviselőházának 56. riák a jog gyakorlásából kivétessenek. Ez annyit jelent, hogy a földmívelésügyi minisz­ternek a bizottság adott véleményes jelentést arról, hogy ha az elővásárlási jogot nem is tudja gyakorolni, akkor is megtagadhassa hozzájárulását az adásvételi jogügylet létre­hozásához. Ebbe a bizottságba két felsőházi és két képviselőházi tag, valamint az országos kamarák, mint törvényes érdekképviselet ré­széről két tag delegáltatott, önmagától elesik tehát az az elgondolás,^ hogy ez a bizottság akár protekció tekintetében, akár más vonat­kozásokban is olyan behatások alatt állhatott volna, mint amelyeket egyes felszólalók ez ügyekre vonatkozólag felemlítettek. Ez a bi­zottság lelkiismeretesen vizsgálta meg az elébe került adásvételi jogügyleteket és becsületes, lelkiismereti meggyőződésével tette meg véle­ményezését a földmívelésügyi miniszternek, aki sohasem határozott ettől eltérően, hanem «nnek a bizottságnak véleményét fogadta el. így jött létre az a tény, hogy három év alatt, ameddig ez a törvény életben volt, csu­' pán hat esetben, 8600 katasztrális holdnál véte­tett igénybe a jog, illetőleg tagadtatott meg az elővásárlási jog gyakorlása nélkül a jog­ügylet jóváhagyása. Ez minden egyes esetben, amit magam is kivizsgáltam, olyankor tör­tént, amikor a vevőnek sem morális, sem eti­kai, sem jsemmi más vonatkozásban nem volt jogosultsága ahhoz, hogy ebből a drága ma­gyar földből talpalatnyi is jusson a kezébe. Mél­tóztassék meggyőződve lenni, hogy amit mon­dok, azt a betekintett akták alapján becsülete­sen állíthatom: ezeknek az elutasított vevőknek tekintélyes része csalás és más bűnök elköve­tése miatt büntetett előéletű is volt. Ami a jog­ügylet megtagadásával kapcsolatban azt a tényt illeti, hogy a megtagadás az elővásárlási áog gyakorlása nélkül is megtörténhetik, erre vonatkozólag elismerem azt, hogy sokkal kívá­natosabb, sokkal jobb volna, ha a tárca kere­tében mindig volna annyi pénzügyi megalapo­zás, hogy ezeket az elővásárlásokat gyakorolni lehessen; s később leszek is bátor rátérni, hogy ez nekem egyik főkívánságom. (Helyeslés.) Egyik képviselő úrnak azt méltóztatott mondani, hogy üzérkedés ma nem lehetséges. Ez, t. Képviselőház, ellenkezőleg áll, mert ha valamikor lehet a földdel üzérkedni, akkor ma lehet, amikor annak ára alacsony, (Ügy van! Ügy van!) amikor a megszorult emberek pil­lanatnyi zavarát könnyen ki lehet használni, és amikor leginkább kell vigyázni arra, hogy a magyar föld kinek a kezébe jut. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Azok az érvek és azok az elgondolások, amelyek avval kapcsolódtak Össze, hogy ennek & f törvényjavaslatnak meg nem szavazása ese­tén a földmívelésügyi minisztérium földbirtok­politikai osztálya leépíthető vagy éppen meg­szüntethető, az én elgondolásommal teljesen ellenkeznek, mert hiszen ha valamikor szükség volt arra, hogy egy földbirtokpolitikai osztály kellő körültekintéssel, kellő megértéssel, a nem­zeti érdekek és a magyar föld és nép iránti szeretettel irányítsa a földbirtokpolitikát, akkor erre ma van leginkább szükség, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és egészen biztosan merem ál­lítani, hogy ez a szükség nem is fog olyan hamarosan megszűnni.^A magyar földnek olyan kezekbe kell kerülnie és maradnia, ahol a ma­gyar rög szeretetet, a magyar munkáskéz és a magyar elgondolás pedig biztos megalapozott­ságot fog találni. (Taps jobb felől.) Nekem min­dig az volt az elvem és az is lesz, hogy a ma­gyar földet elsősorban is a magyar földmívelő­ülése 1932 február 26-án, pénteken. 55 társadalomnak kell juttatni (Általános helyes­lés.) oly módon, hogy az pénzügyileg is meg­alapozva neki boldogulást és boldogságot hoz­zon. (Helyeslés és taps. — Andaházi Kasnya Béla: Nézzék meg, közben ki vesz földet! Tes­sék megnézni a statisztikát! Nem a kisemberek, hanem a bankigazgatók! — Berki Gyula: Zsi­dók veszik a földet! Gazdag zsidók! — Andaházi Kasnya Béla: Maguk tapsolnak és ők vásá­rolnak!) Mint előbb már említettem is, a föld­mívelésügyi minisztérium hatásköréből azon­ban ki van véve egy kategória, amelyet úgy nevezünk, hogy kedvezményezett kategória. A 200 holdon aluliaknál nem lehet megtagadni a jogügylet tudomásul vételét, ha az elővásár­lási jog nem gyakoroltatik, és ebbe a kedvez­ményes kategóriába tartoznak a földmívesek, a gazdálkodók, a hadiözvegyek, hadirokkantak, a köztisztviselők és más ilyen kategóriák. E miatt nem értem Eber Antal t. képviselő úr felszólalásában azt a részt, amelyben egy ilyen megtagadásról beszélt, amely megtagadás sze­rinte az illető romlását okozta. (Gaal Gaston: Nem megtagadták, csak soká tartott az el­járás és közben árverezték!) Erre rögtön rá­térek. Ilyen esetben, amikor a földmívelésügyi életből is tudom — mindenesetre rendkívül fontos az, hogy mentől sürgősebben menjen az ügy. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Erre nézve is a törvény előírja, hogy a közigazga­tási bizottság gazdasági albizottságának 15 nap alatt véleményes jelentést kell adnia. Amennyi­ben a közigazgatási bizottság albizottsága nem ülésezne, a főispán, mint az albizottság el­nöke, tartozik a véleményes jelentést benyúj­tani, (Mikecz István: Meg is teszi!) a föld­mívelésügyi minisztérium pedig 45 nap alatt kell, hogy intézkedjék, tehát összesen 60 nap alatt kell, hogy döntés történjék. Ez az idő a maximumot jelenti és nem azt, hogy nem kell mindenkinek iparkodnia azon, miszerint ilyen kérdésben az említett határidőn belül is a megoldást meg tudja találni. A sürgősség az ilyen kérdésekben természetesen fontos azért, hogy a jogbiztonság minél gyorsabban helyre­állhasson. A törvény intézkedik arról is, hogy a meg­tagadás elővásárlási jog gyakorlása nélkül csak akkor történhessen meg, ha az az elide­genítőnek anyagi romlását nem idézi elő. A törvény és annak végrehajtói tehát előrelátó­lag gondoskodtak arról,, hogy olyan esetben, amikor^ az elidegenítőnek anyagi romlásáról van szó. akkor ezzel a törvénnyel élni lehe­sen~ Gaal Gaston igen t. képviselő úr azt mon­dotta, hogy az érdekképviseletek az ebben a törvényjavaslatban foglalt elvvel szemben egy­hangúlag állást foglaltak. En emlékezem arra, nogy 1928-ban ez a kérdés az érdekképvisele­teknél szóba került, s én akkor, mint az Omge.­nek egyik alelnöke, éppen a törvényjavaslat mellett foglaltam állást, és még számosan vol­tak, akik velem együtt ugyanezt a nézetet vallva, azon voltak, hogy a törvényjavaslat napvilágot lásson, mert beláttuk és tudjuk azt, hogy itt nagy nemzeti érdekekről van szó, és a magasabb földbirtokpolátika követeli azt, miszerint különösen az ország szegényebb vidé­kein lehetőség és mód adassék arra, hogy a miniszter egyes esetekben, a bizottság vélemé­nyezése alapján, az elővásárlási jog gyakor­lása nélkül is megtagadhassa a jogügylet jóváhagyását. A földbirtokpolitikának a jövőben minden­esetre ki kell terjeszkedni arra, hogy a föld-

Next

/
Oldalképek
Tartalom