Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-56
Az országgyűlés képviselőházának 56. megyünk. Igenis, határozottan az utolsó percben vagyunk, és őszintén megmondom, hogy nem pártokról van szó, hanem itt az országról van szó. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Akármelyik oldalról jön az az indítvány, tessék elfogadni. Már előbb kijelentettem, hogy azt a nagyon helyes indítványt elfogadom. Nézzük csak azt, hogy mi van az ország hasznára. Nagyon helyesen mutattak rá többen, hogy ma valóban nemzeti összefogásra van szüksége az országnak és őszintén és nyíltan megmondom: a nemzeti egység gondolata nem zá-' rulhat^ le az Esterházy ucca 30. számú ház kapujánál. Egészen nyiltan megmondom. (Taps a baloldalon és a balközépen.) Minden tisztességes, becsületes embernek a veszélyben levő ország megmentésére kell sietnie! Azután büntessék meg, vagy vonják kritika alá azokat, akik a tüzet előidézték, de a tűzoltásnál legyünk ott valamennyien, egy becsületes, tisztességes, megvalósítható programm alapján. (Helyeslés a baloldalon. — Jánossy Gábor: Egyetértünk!) Azt hiszem, ha Károlyi Gyula miniszterelnök úr, amikor felgyógyul és idejön a Házba, miután már megtárgyalta az illetékes faktorokkal pártkülönbség nélkül a dolgot, s egy programmot, megvalósítható munkaprogrammot hoz, — nem a pár századdal későbbre kitolódó, hanem azt a munkaprogrammot, amelyet meg lehet és meg kell valósítani azonnal az ország érdekében — lehetetlennek tartom, hogy ebben a Házban akármelyik párton is olyan pártvezér vagy olyan párttagok legyenek, akik ha meggyőződnek egyes üdvös törvényjavaslatok helyességéről, amelyekkel mindenesetre sebeket gyógyítunk, fájdalmat enyhítünk, ezeket ellenezzék. Ha a miniszterelnök úr meg tud egyezni a pártvezérekkel, a parlament vezető embereivel a kormányprogrammban, egy munkaprogrammban, ha ideáll az ország színe elé és nyiltan rámutat az összes bajokra, a maguk meztelenségében, s nyiltan megmondja, hogy mi baj van itt az országban, hogyan áll az ország szénásszekere és azt mondja erre: most pedig ezen munkaprogramra alapján minden hazáját hűen szerető, tisztességes, puritán embert csatlakozásra szólítok fel ennek a munkaprogrammnak a megvalósítására, én azt hiszem, hogy ez a felszólítás neon lenne a pusztában elhangzó szó. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a jobboldalon. — Klein Antal: Augusztus óta várjuk, egy teljes féleve!) Tegnap Schandl Károly t. képviselőtársam szóvátette, hogy ő követelte a 33-as bizottságban, hogy a valutasíbereket meg kell fogni. Hát bocsánatot kérek, lehet, hogy követelték, de amikor a szavazásra került a sor, amikor a miniszterelnöktől eredt az a terv, hogy eskü alatt kell bevallani kinek-kinek mije van, akkor az egész 33-as bizottságban tudomásom szerint mindössze négyen szavaztak a mellett, hogy eskü alatt kell bevallani. Ha tehát én egy rendelettervezetet, amelyben az van, hogy eskü alatt tartozol bevallani, hogy mid van a külföldön, leszavaztatok, vagy ha azt többen leszavazzák, ez felfogásom szerint felhívás keringőre, hogy ezt nem kell komolyan venni, hiszen látod, nem is kell eskü alatt bevallani. Ha már felvetették ezt a kérdést — hallottam, hogy talán a Nemzeti Banknak, vagy talán az igazságügyminiszter úrnak volt valami kifogása bizonyos tárgyi alapon — tartozzék mindenki elfogadni. Az osztó igazság az, hogy ha ebben az országban igazságosan történik az adókivetés (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Ha?) és ha jövedelmét mindenki tisztességesen bevallaná, akkor nem ülése 1932 február 26-án, pénteken. 51 lenne itt semmi baj ebben az országban. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon. — Szabóky Jenő: Adó diktátor is kellene!) De amikor azt hallom és látom, hogy egyesiek egy nyaralásnál kétszer annyit költenek el, mint amennyi jövedelmet bevallanak, (Felkiáltások: Honnan?) akkor adómorálról ne beszéljünk. (Gaal Gaston: Hát az ezer holdakat miből vették? Ha kíváncsiak rá a képviselő urak, miért nem mutatják ki, hogy az ezer holdak milyen vagyonból kerültek elő? Bevallották ezt idáig? — Vázsonyi János: Csak a kisembereken hajtják be kíméletlenül, a nagyokat futni hagyják. — Fatacsi Dénes: Hadd lássunk tisztán!) En azt mondom, hogy szigorú törvényt kellene hoznunk, amely szerint mindenki tartozik jövedelmét becsületesen bevallani, és akit rajtacsípnek, azt vagyonelkobzással és fegyházzal büntessék meg, hogy ne fordulhasson elő az, hogy azok, akiknek 500.000 pengős jövedelmük van, 85-öt valljanak be akkor, amikor a földbirtokosoknak — kicsinek és nagynak egyaránt — belátnak a veséjébe. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon. — Gaal Gaston: A veséjén túl.) Ezt ki tudják pontosan számítani és^ rendesen túllőnek a célon. Magam is gazdálkodtam, én is otthagytam, amíg ott lehetett hagyni a gazdaságot, hála Istennek, még idejében. Ha tovább ott maradtam volna, még jobban bekerültem volna a csávába. Tudvalevő, hogy az adót zölden vetik ki, — milyen szép búaavetés van! — azután oda sem néznek többet, 8 métermázsa után kivetik az adót és a föld csak 3—4 métermázsát terem. Ha tévednek, akkor csak a gazda kárára tévednek, a gazda javára sohasem. (Igás! Ügy van! a baloldalon és a középen.) Itt kezdődik és itt végződik az egész dolog. Tessék mindenkinek bevallani, hogy mije van, tessék a kulcsot megállapítani; ez esetben imég kisebb is lehetne a kulcs. (Patacsi Dénes: Tessék megkeresni, mert nem vallják be ÍJ T. Képviselőház! így vagyunk a hitelekkel. En azt tapasztalom, napról-napra kapjuk valamennyien a leveleket és ha kinnt járunk, látjuk, hogy nem bírják az adósságaikat fizetni, a kamatot sem bírják fizetni s már ott tartunk, hogy a bankok vezérigazgatói és pénztárnokai kimennek autókkal és kocsikkal, viszik a váltót. Ha ez a nép látni fogja, hogy tényleg a hóna alá nyúlnak, (Ügy van! Ügy van! a jobbés a baloldalon.) hogy ezt a kamatot tényleg 5—6%-ra gyorsan leszállítjuk, — inkább tegnap, mint holnap — akkor visszatér a bizalma. (Klein Antal: Szükséges, de nem lehet!) Nekem boldogult aktív katonatiszt koromban volt egy bajtársam, — amit most elmondok, az jellemző a magyar ember gondolkodására, — egy gentry fiú volt, kedves, szimpatikus, kicsit könnyelmű. A 12-es huszároknál voltunk, megkapja a gázsiját, leteszi a Ház asztalára... (Gaal Gaston: Ide nem merte volna letenni! — Derültség.) leteszi a saját asztalára és kezdi felosztani. Kiszámítja: ez megy a szabónak» ez megy a suszternek, ez a banknak, ez a takaréknak, azonban ennek és ennek nem jut, három tétel kimarad, — akkor nem kap senki. (Derültség.) így vagyunk t. képviselőtársaim a kisgazdákkal is. Ha tőle lehetetlent kívánnak, akkor semmit sem fog fizetni, akkor azt mondja: úgy sem bírom. Ha azonban lehetővé teszem egy moratóriummal, egy- vagy kétéves moratóriummal, hogy nem kell fizetnie a tőkét, akkor a leszállított kamatot igenis, be fogja szolgáltatni. (Gaal Gaston: Ne beszéljünk róla, csináljuk meg!) Mentől többen követeljük, annál hamarabb meglesz. 7*
