Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-56
Az országgyűlés képviselőházának 56 kent, látjuk a piacokon is, — hogy hogyan, az mellékes — a föld ára viszont mélyen lesülylyedt, és azon veszi észre magát az a gazda, aki egyharmadáig terhelte meg a birtokát, hogy a birtok egyáltalán nem az övé. Bocsánatot kérek, lehet, hogy olyan gondolatot vetek fel, amelyet másutt megcsináltak, nálunk úgy látszik még szokatlan. Itt nemcsak kamatleszállításról van szó, mondjuk meg őszintén, operációra van szükség, az adósságok nagy részének elengedését kell feltétlenül valamiképpen keresztülvinni. (Helyeslés balfelől.) Nem tudom a megoldást máskép elképzelni, csak úgy, hogy az a birtokos, aki a birtoka harmadrészét megterhelte, azt mondhassa a hitelezőnek, vidd ezt a harmadot, amelyet megterheltem, a tied, de egyharmadért nem viheted el az egész birtokot. Nem tudom, milyen formában lehet ezt megcsinálni. Az a baj nálunk, hogy azok, akik tudnák, hogyan lehetne megcsinálni, neon csinálják meg. Pedig egyetlen megoldásnak tartom. Németország részben megcsinálta, 10 százalékra csökkentette le az adósságokat. (Klein Antal: Tegnap Krüger Aladár tartott előadást!) Nem voltam ott, saját elgondolásom. Azt tartom, hogy az infláció ellen való egyetlen védekezés az adósságok rendezése. (Egy hang balfelől: Az eszme terjedi) Mert az inflációt nem lehet szabályozni, míg ezt a másik kérdést, a kamatrendezést, az adó s ságleszállítást már százalékra meg tudjuk állapítani. (Gaal Gaston: Ügy látszik, Amerika tudta szabályozni az inflációt! Amerika meg tudta csinálni! — Zaj.) Erről a kérdésről azért emlékeztem meg, mert úgy tudom — tegnap nem voltam abban a szerencsés helyzetben, hogy a keresztény kisgazda-, földmíves- és polgári párt értekezletén részt vehessek -.. — (Györki Imre: Hát ez meg micsoda?) Ez a hivatalos cím, csak elszoktak már kicsit tőle. (Derültség. — Gaal Gaston: Nem jól mondta, mert keresztény-keresztyén 0 Keresztény-keresztyén. (Gaal Gaston: Á saját pártjának nem tudja a nevét! — Derültség.) Úgy tudom, elfogadták az agrárblokk bizonyos indítványait, amelyekhez annakidején az ellenzék is hozzájárult. (Jánossy Gábor: Valamennyit elfogadtuk! — Pakots József: Uj ötéves terv!) Ezt naak azért jegyzem meg, hogy dokumentál jam, hogy elfogadták. En azonban most már tetteket várok, mert annyit fogadtunk el itt ebben a házban,. (Egy hang balfelől: Pénzt is elfogadtak!) hogy már szeretném látni, hogy végre-valahára kirukkolnának valamivel, bizonyos törvényjavaslatokkal jönnének a Ház elé, mert attól tartok, a segítség későn érkezik. (Egy hang jobb felől: Meglesz!) Ez a «meglesz» fülemben cseng már tizenhat év óta. (Elénk derültség. — Györki Imre: Még néhány hví% csengeni fog!) Hogy magáról a földreformról pár szót szóljak, valljuk be egészen őszintén, nem úgy sikerült, ahogy akartuk. (Pakots József: Sehogy sem sikerült!) A gyereket addig fürösztptték, amíg sem anyja, sem apja nem ismert már rá. Annyit szappanoztuk, annyit fürösztöttük, hogy nem ismertünk rá magára a földreformra. Állapítsuk mes:, hogy tényleg nero sikerült. (Ügy van! balfelől. — Lázár Miklós: Ez az igazság!) Állapítsuk meg azt is, hogy pénz nélkül nem is sikerülhetett, mert pénzügyi megalapozás nélkül földreformot elképzelni sem lehet. (Szakács Andor: Sajnos, lett volna rá mód!) Szakács t. barátom, akivel együtt ettük az ellenzék keserű kenyerét, a kisgazdapártban annak idején... (Szakács Andor: Rövid ideig!) Négy évig. (Pakots József: Nagyon keserű volt, úgy KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. ülése 1932 február 26-án, pénteken. 49 látszik! Édesebbre vágyott!) Nem olyan keserű, azt mondja Klein barátom. (Pakots József: ö még csak most kezdte, nem tudja!) Mondom, a földreform nem úgy sikerült, ahogy kellett volna. Ezt nem én állapítom meg, ezt Szakács t. képviselőtársam, kedves barátom mondotta meg tegnap, hogy amikor párthatározatból kifolyólag annak idején meginterpelláltam Nagyatádi Szabó Istvánt és rámutattam a viszszásságokra, akkor rámutattam arra, — mint nagyon helyesen jegyezte ő meg tegnap — hogy a földeket lehetőleg a világ végén adták és lehetőleg a legrosszabbakat, — mert a jót csak akkor adták, ha az véletlenül messze volt, ha közel n volt, egyáltalában nem adták oda, hanem lehetőleg rosszat adtak 8—10 kilométerre — és a bíróságok a dolgot elhúzták, a kiküldött bíró 3—4—5—6 hónapig is tárgyalt. En magam szóvátettem itt, hogy a házhelydolgot nem tudjuk keresztülvinni, hogy a kisemberek eladták terményeiket, stb. és befizették az előzetes költségeket s az egész devalválódott, úgy, hogy^ a végén úgyszólván már két tojásra sem volt elég. S mi történt? Nagyatádi felállott és kijelentette: nem bírom tovább. Ha más ítéletet erről a földreformról nem mondok és nem mondunk, ebben a pár szóban, hogy «nem bírom tovább», benne van az, hogy maga az egésznek elgondolója és megalkotója kijelentette, hogy ezt nem tart.ia megfelelőnek és jónak. De most tovább megyek. Azok közé tartozom, akik nem barátai az örökös osztogatásnak. Különösen a mai időben belátja mindenki, hogy igazán meg kell vizsgáltatni azt. aki földreformot akar csinálni ebben a pillanatban, vagy a közeli időben. Amikor pár évvel ezelőtt azt láttam, hogy az Omge. egy bizottságot létesített, amely bizottságnak azt tűzte ki a feladatául, hogy szedje össze a panaszokat, hogy hol nem sikerült a földreform, akkor egy kicsit felháborodtam. Mert azt megértési, ha mi, akik a földreformot szorgalmaztuk, akik úgyszólván keresztül hajszoltuk, kierőszakoltuk, hogy földreform legyen ebben az országban, mi mondjuk azt, hogy összeszedjük a panaszokat és panaszbizottságot létesítünk, mert orvosolni akarjuk a bajokat. De ők ezzel akarták kimutatni, hogy rossz a földreform! A jó urak az Omge.-ben megfeledkeztek arról, hogy erre csak egy orvossá^ van. Ha rossz volt, ha gyenge volt, ha szűkkeblű volt az egész elgondolás, akkor jön a jobb, a bővített, új kiadás, mert csak ez lebet a válasz erre. Én tehát óva intem azokat, akiknek naay részük van abban, hogy a földreform nem sikerült úgy, ahogy sikerülnie kellett volna, hogv legalább tartózkodjanak minden felesleges kritikától. Ha én elmegyek egy cipészhez és egy pár cipőt csináltatok magamnak . . . (Egy hang balfelől: Miért nem csizmát?) A csizma, úgylátszik, már kiment a divatból. (Derültség ) Mondom, ha egy pár cipőt csináltatok magamnak és az szűk, rossz, ha feltöri a lábamat, úgy hogy viselhetetlen és akkor a cipész jön hozzám azt mondani: úgy-e rossz a cipő, ugy-e rossz? — akkor én ezt nevetségesnek tartom. Ezt üzenem én az Omge. kiváló vezetőségének. (Györki Imre: És az egyséífespárt vezetőségének?) Annak nem üzenek ebben a pillanatban semmit. (Derültség. — Gr. Hunyady Ferenc: Rubinek csinálta Szabó Istvánnal együtt a földreformot és ő járta ki azután, hogy mentesítsenek birtokokat! — Szabóky Jenő: Minden párt elfogadta a földreformot!) Szakács, t. barátom, tegnapi felszólalásában megemlítette, hogy mi Nagyatádi Szabó Istvánnal előzetes tárgyalást folytattunk és e tárgyalás alapján történt az én felszólalásom 7