Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-69

Az országgyűlés képviselőházának 69. nak kapni. Ne áltassuk őket, valljuk be ezek után, hogy azon likvidáció révén, amely itt folyik, nem fognak kapni semmit. De ugyanakkor mit láttunk? Ugyanakkor azt láttuk, hogy amikor az első megrohanás megtörtént — tudvalevőleg a Pénzintézeti Központ már figyelemmel kísérte a dolgot — a második megróhanásnál, amikor a tulajdonképpeni run bekövetkezett, olyan egyének vettek ki meg nem engedhető módon előnyöket, a többiek megkerülésével, akik a helyzetet ismerték. Mert hiszen valóságos közelharc dúlt, a kisember, hordár, szakácsnő, cseléd, mindaz, aki a maga ezer, száz vagy ötven pengőjét betette, igyekezett a bukás hírére megmenteni filléreit. Mi történt itt? Ugyanakkor megtörtént, hogy a teljhatalmú vezérigazgató Paupera Ferenc álneveken százezer pengőket vett ki, Zala Lajos ügyvezetőigazgató 130.000 pengőt, Ruzits Károly Paupera helyett 73.000 pengőt vett ki és vont el a csődtől, Révay Béla, Révay Pál igazgató fivére 90.000 pengőt, dr. Friedmann Ignác, a bank jogtanácsosa 190.000 pengőt, mint valutaletétet, Bródy László volt igazgatósági tag 100.000 pengőt és Ernyey Károly, a Pesti Hazai vezérigazgatója 74.000 pengőt vett ki. Igen t. képviselőtársaim, amikor azt látjuk, hogy ezek a tekintélyes urak az ő tekintélyük súlyával meg tudták menteni a maguk tőkéjét, akik természetesen, lévén pénzügyi szakemberek, hamarabb informálódhattak erről a pánikról, amely itt felütötte a fejét, ezzel szemben az a szegény kis nincstelen ember, aki csak akkor eszmélt a bajra, amikor már nem tudott bemenni és amikor már nem tudta elérni annak a lehetőségét, hogy 20, vagy 30 pengőjét megkaphassa, amidőn a pénzügyminiszter úr arról beszél, hogy itt tőkeellenes hangulat van, akkor ne tessék azt hinni, hogy ez valójában tőkeellenes hangulat. Ez hangulat azok ellen, akik meg nem engedhető, immorális eszközökkel a többiek rovására olyan előnyökben részesülnek, amelyek nem volnának megengedhetők. (Kuii Béla: Ügy van!) De mi történik, igen t- képviselőtársaim? Az ügyészség a vizsgálat folyamán megállapítja, hogy a bankmérlegek tulajdonképpen végig hamisak voltak. Megállapítja azt is, hogy egész oldalak le vannak mosva vegyiszerrel. (Meskó Zoltán: Tiszta dolog! — Derültség/) Megállapítja végül, hogy kell lenni eredeti jegyzeteknek, amiket valahol össze kell szedni. Mi történik? Az történik, hogy az egyik igazgatót berendelik, hogy tessék elhozni a bank valódi státusát, valódi mérlegét. Erre az igazgató megígéri, hogy másnap pontosan bent lesz, a rendőrségre be fogja vinni. Mi történik? Másnap beállít az illető igazgató iszonyú nagy kétségbeeséssel, hogy rettenetes, kénytelen bejelentést tenni, távollétében feltörték az asztalát, a szekrényét, elvitték az iratait. Erre az illetőt az igen t. rendőrtisztviselő, aki az ilyen dolgokban már jártas, leülteti, közben a zártörés-szakértőt és a legügyesebb detektívet kiküldi a bankba, ahol megállapítják, hogy nemcsak érintetlen a bank trezorja és szekrénve, hanem saját kulccsal nyitották ki, és megállapítják, hogy a megelőző délután az igen t. igazgató úr az összes privát és titkos iratokat magáhozvéve, szürke taxin menekült el a bankból. (Egy hang jobb felől: Ennek is a. kormány az oka?) Erre egy órán belül a rendőrség előállítja a szürke taxit, megállapítják, hogy egy öreg úr fehér elefántcsont bottal bicegve szállt be és megbotlott egy kicsit, iratai beleestek a kocsiba, a soffőr kénytelen volt hátrább KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. ülése 19$2 április 19-én, kedden. , 509 menni, hogy a botot ki tudja venni. Könnyű volt megállaDÍtani a személyazonosságot. Megállapítják azt is, hogy ez az igen tisztelt igazgató úr, amikor idegesen beleült a kocsiba, azt mondotta: menjen, kérem, a Vilmos császár-út felé. Amikor a Vilmos császár-útra kiérnek, akkor kopog: kérem, most menj en a Rávay-utca felé. Amikor a Révay-utcába érnek, akkor azt mondja: menjen a Révay-utca 10. szám alá, amely tudvalevőleg átjáróház. (Meskó Zoltán: Ez az!) A soffőr óvatos duhaj lévén, mindenesetre megfigyelte, hogy nem tűnik-e el a fuvardíjjal s erre látta, hogy a IL emeleten egy igen szép fehér tábla van, ott egy igen jelentékeny ügyvéd lakik, akinek nevét nem akarom megnevezni (Meskó Zoltán: Ha már kiszaladt a száján, megmondhatja!) s az illető bement ahhoz az ügyvéd úrhoz. Megmondta a soffőr, hogy ide vitte az iratokat. Az ügyészség meg is jelenik ott, megtalálják az összes iratokat, megtalálnak mindent, megtalálják az összes valódi mérlegeket s ezekről megállapítják, hogy mind végesvégig éveken át csalás és hamisítás volt. S mi történik erre, uraim? A Büntetőtörvénykönyv előírja, hogy aki nyomozati, vagy bűnjelet eltüntet, vagy aki akadályozza a vizsgálatot, azt azonnal le kell tartóztatni és ellene az eljárást folyamatba kell tenni. S mi történik? Semmi! Hiszen egy nagy emberről van szó. Talán csak nem képzelik az urak, hogy ma Magyarországon baja történhetik egy bankigazgatónak, egy csalónak, egy svindlernek, akiről az ügyészség megállapítja, hogy milliókat sikkasztott, akinek közreműködésével ezer és ezer kisember fedezeti váltóit elmanipulálták, aki s akinek társai egytől egyig csalók voltak. Ez az úr szabadon sétál és az ügyészségnek nincs módja, hogy vele szemben eljárjon. Fel kell tennem a kérdést: miért? Ha igen t. képviselőtársaim a^zt hiszik, hogy ez éleszti a bizalmat a nagytőkével szemben, ha az urak azt hiszik, hogy ez alkalmas arra, hogy az igen ' t bankvezérekre különös becsüléssel és kiváltságosaknak kijáró tisztelettel tekintsünk, akkor nagyon tévednek. Innen ered az a bizonyos tőkeellenes hangulat, az a tőkeellenes gyűlölet, amelyet nem a kisemberek szítanak, hanem az ilyen félintézkedések, az ilyen, idejében meg nem torolt bűnesetek. ( Kérdezem, hol van a kormány ereje, amikor ezer és ezer kisember sorsáról, földjéről, verejtékkel megszerzett kis földjéről és váltóiról van szó? Hogyan lehetséges, hogy vezérigazgatók és igazgatósági tagok nem^ vonatnak felelősségre akkor, amikor nem _ kétséges, hogy egy közöttünk ülő képviselő úr isaz utolsó pillanatban átirattá folyószámlájáról a követelését s a^ Hungária-kőrúton telket vásárolt. De az ügyészség ezt sem engedte és a Pénzintézeti Központ beleszólt és ,erre visszairatja. (Meskó Zoltán: Ki az?) Hogyan lehetséges az, hogy amikor az egyik oldalon az állam ilyen horribilis pénzeket veszít, amikor elvész ia Faksz. pénze, amikor a Pénzintézeti Központ milliókat veszít, amikor a Nemzeti Bank óriási összegeket veszít, amikor az idejött jó magyarok földjük árát elveszítik, amikor ezer és ezer ember nehéz, kincset jelentő ezer pengőit elsikkasztják és — magyarán szólva — ellopják, akkor nem történik itt semmi, akkor 1928 óta hallgat ez a kérdés. Amikor (megkérdeztem az igen t. illetékes urakat, hogy miért nem folytatják lemezt az ügyet, akkor mosolyogtak és azt mondták: hja kérem, ez egy be nem fejezett ügy. így megvan 73