Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-69
504 Az országgyűlés képviselőházának ciára az emberek!) Sajnos, ott tartunk, hogy amint említettem, a legtöbb foglalkozási ág, a legtöbb társadalmi réteg minden különbség nélkül nyomorúságba taszíttatott. Sajnos, ott tartunk, hogy már a hitet és reményt is lefoglalta a végrehajtó. Ott tartunk, hogyha az utcán járunk, csak aggódó arcokkal találkozunk, akik szembe jőve, aggódva és megdöbbenve kérdezik, mi lesz velünk, (mi lesz belőlünk? Ott tartunk, hogy ez a város, amely mindenkor a humor és élc-csinálás városa volt, már nem élcel, már nem humorizál, már eljutott odáig, hogy aki szívből tud nevetni, az csak eszelős lehet; itt már senkinek sincs kedve szívből nevetni. (Meskó Zoltán: Ne nevess! — Derültség.) Tisztelettel három kérdést óhajtanék a kormányhoz intézni. Megismétlem azt a kérdésemet, amelyet no vembe* havában, amikor a 6-os bizottság jelentését tárgyaltuk, voltam bátor a kormányhoz intézni és amely a következőkép hangzott. Az 1931/32. évre megszavazott költségvetés 873'3 milliót tüntetett fel és a népszövetség pénzügyi bizottsága jelentésének 12. oldala szintén ugyanezt az összeget tüntette fel, ezzel szemben ugyanezen jelentés 27-ik oldalának 1/b. melléklete 955 millióról szól. Tisztelettel kérdezem, mi ez a 77 millió pengő különbözet, hol van, hova lett, mire számoltatott el és honnan ered (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Elég nyilvánosan tárgyalták ezt! —Halljuk! Halljuk! half elől.) Második kérdésem, amely összefügg Fenyő Miksa t. képviselőtársam felszólalásával: meddig óhajtja a kormány mostani devizapolitikáját folytatni? (Meskó Zoltán: Ameddig a készlet tart!) Meddig óhajt megkülönböztetéssel egy deviza-arisztokráciát fenntartani, mikor szünteü meg egyes érdekeltségeknek devizauzsoráját, amelyet a kereskedelemmel és iparnail szemben gyakorolnak? (Ügy van! Ügy van! balfelől.) S még egy harmadik kérdésem volna, t. Képviselőház, nemcsak a kormányhoz, hanem a ím agyar országgyűléshez is. Egy mentelmi ügy kapcsán olyan ügyeket tárgyaltunk, amelyek egy képviselő mentelmi joga felfüggesztését tárgyazták, ugyanakkor azonban megállapítást nyert az is, hogy a legsúlyosabb cselekmények minisztertanácsi határozattal vannak alátámasztva. (Kun Béla: Lehet ez, szabad ez?) Bátor vagyok feltenni a Képviselőházhoz azt a kérdést, vájjon csak egy ember ügyét tárgyaljuk-e ós egy embert lökjünk oda bűnbakul; nem kellene-e az egész ügykomplexust úgy letárgyalni, (Zaj é$ mozgás.) hogy mindazok, akik minisztertanácson is valami olyan ©selekményhez, amely bűnösnek találtatott, hozzájárultak, feleljenek a maguk cselekedetéért és nem kellene-e ezzel kapcsol-atbain elfogadni <azt az indítványt, amely már megtétetett az előző kormány vád alá (helyezéséről. (Gr. Hunyady Ferenc: Ebben van valami.) A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Andaházi-Kasnya Béla! Andaházi-Kasnya Béla: Igen t. Képviselőház! Rendkívül nehéz feladatra vállalkozom, amikor ehhez a törvényjavaslathoz hozzászólok. Különösen Fenyő Miksa képviselőtársunk szakszerű hozzászólása után, aki éles bonckés alá vette ezt a javaslatot egyrészt alkotmányjogi, másrészt politikai, de különösen közgazdasági szempontból. Amikor tehát ő mondhatnám' steril szerszámokkal boncolgatott* i#en 69. ülése 1932 április 19-én, kedden. nehéz nekem az •ecsetet kézbevenni. (Meskó Zoltán: Nehogy sötét képet fess!) Mindenekelőtt rá kell mutatnom arra, hogy az 1931 : XXVI. te. meghosszabbításáról szóló előttünk fekvő törvényjavaslatot a magam részéről 'aggályosnak tartom, bár m igen t. előadó úr igen nagy elokvenciáról és^ ekvilibrisztikai művészetről tett tanúbizonyságot, amikor ezt a javaslatot ímegvédte. Őszintén meg kell azonban vallanom, hogy azok az érvek, amelyeket a javaslat alátámasztására méltóztatott felhozni, sajnos, nem voltak elég erősek arra, hogy meggyőzzenek engem. Aggályosnak tartom a javaslatot elsősor: ban alkotmányjogi szempontból azért, mert utóvégre is ez az ország a kétkamarás rendszer alapján áll, amelybe mondhatnám harmadik kamarának iktatták be a 33-as bizottságot, amit egészen indokolhatatlannak tartok azért, mert hiszen a kormánynak tulajdonképpen megvolt és megvan a megfelelő felhatalmazása, hogy időről időre rendelkezéseket adjon ki a régen érvényben levő felhatalmazás ^alapján, őszintén megvallom, én ezt a kérdést más szempontból kell, hogy tekintsem. En ugyanis kényelmesnek tartom a 33-as bizottságnak felállítását, mert ez tulajdonképpen nem jelent imást, mint azt, hogy az egyik oldalon a kormány kiadhat rendeleteket, a másik oldalon pedig a felelősséget átháríthatja a 33-as bizottságra'. (Dinnyés Lajos: Amely nem felelős semmiért!) Végeredményben nekem sokkal szimpatikusabb, ha egy felelős kormánnyal állok szemben, amelyet időről időre, vagy esetről esetre felelőssé lehet tenni, felelősségre lehet vonni. Ez sokkal nagyobb biztosíték, mint a 33-as bizottság, amely de facto tulajdonképpen semmit sem jelent, jogilag felelőssé nem tenetŐ egy esetleges elhibázott tanácsadásért. (Kun Béla: Ha felelősségre vonják, mindjárt sóhivatallá válik a 33-as bizottság!) Aggályosnak tartom ezt politikai szempontból is, mert politikai szempontból sem látom helyénvalónak, hogy >a kormánynak ez a nagy mentesítés megadassák; de legaggályosabbnak közgazdasági, illetőleg gazdaságpolitikai szempontból tartom, amit éppen a múlt támaszt alá. Hajlandó vagyok koncedálni, hogy akadhat itt olyan helyzet, olyan pillanat, amikor a plenáris tárgyalás tényleg nem lehet alkalmas valamely gyors cselekedet elkövetésére; elvben tehát nem zárkózom el a forma miatt a lényegtől. Elvben hajlandó vagyok elfogadni azt a tézist, hogy lehet szüksége im Falle des Notes, olyan helyzetben, amikor esetleges gyors rendelkezés miatt szükséges, hogy legyen olyan szerv;, amely tényleg tanácsadóként működik a kormány mellett. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy amilyen szépen felépítettük ezt egy esztendővel 'ezelőtt elvben, olyan borzasztóan festett a valóságban, a gyakorlatban. '(Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ennek a bizottságnak összeállítása, sajnos, távolról sem fedte ennek a nemzetnek az akaratát. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ennek összeállítása távolról sem fedte annak akonglomerátumnak az arányszámát, úgy, hogy nagy eltolódások keletkeztek és az érdekképviseletek olyan (helyet nyertek ott, ami semmi körülmények között sem engedhető meg. A Felsőház delegáltjait nem lehet kifogásolni, mert hiszen a Felsőház kinevezett tagjai érdekképviseleti alapon hozattak össze; de hogy ugyanakkor a Képviselőházból is mondhatnám érdekképviseleti alapon üljenek egyesek ugyanabban, a bizottságban, ez olyan abszurdum, amelyet megengedhetőnek nem tartok.
