Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-56

42 Az országgyűlés képviselőházának lom, miszerint eddig ezen. az egész értekezle­ten, ámbár különböző, sőt ellentétes nézetek is nyilvánultak, semmi disszonáns hangot nem hallottunk. En a Gazdaszövetség nevében kijelentem, miszerint azon liberális birtok­politikát, amely megvalósíttatni szándékolta­tik, mi melegen támogatjuk és az igen t. mi­niszter urat közérdekű törekvéseiben segíteni kötelességünknek tartjuk.» Azért olvastam fel ezt a néhány nyilat­kozatot, hogy rávilágítsak, mennyire eltávo­lodott a földbirtokreform végrehajtása során ettől a gondolattól. Mostmár megállapíthatjuk az eredménye­ken keresztül a földbirtokreformnak tökéletes csődjét. Köztudomású tény, hogy a községtől távoleső, nagyon sok esetben rossz, szikes te­rületeket vettek igénybe a földbirtokreform céljaira, magas vételárakért, amelyeknek ma már egyharmadáért vásárolhatnak szabad­forgalomban földet. Schandl Károly képviselőtársam arról az oldalról mondotta, hogy az^ 1920 : XXXVI. te. végrehajtása Európa legmérsékeltebb földbir­tokreformját jelenti. De amint az események igazolják, nemcsak a legmérsékeltebb, hanem a legreakeiósabb földbirtokreformot jelentette ez egész Közép-Európában. Mert míg egész Euró­pában mélyen szántó, radikális földbirtokrefor­mot hajtottak végre s legtöbb helyen a földbir­tokot 500—750 katasztrális holdban maximálták, addig nálunk olyan mérsékelten hajtották végre ezt a földbirtokreformot, hogy például herceg Esterházynak megmaradt 221000 katasztrális holdja, megmaradtak a hitbizományok, meg­maradtak a latifundiumok, majdnem teljes érintetlenségükben. T. Ház! Amikor mi a földbirtoknak egész­séges megoszlását reklamáljuk, minduntalan történelmi jogokra hivatkoznak; történelmi jo­gokra, amelyek alapjai a magyar nagybirtok­rendszer kialakulásának. En sokat foglalkoztam azzal a kérdéssel, hogy megállapítsam, vájjon mi az a történelmi jog, amelyben a nagybirtok gyökerezik? Könnyű volt ennek megállapítása. Ha néhány történelmi adat nyomán utánanyo­mozunk ennek, kiderül, hogy a magyar nagybir­tokok kialakulása többé-kevésbbé hazaárulás terméke, hogy többé-kevésbbé a császári ház­nak hasznos szolgálatok jutalmazásaként kap­ták a nagybirtokokat a mai nagybirtokosokaink elődei. A mai napon átnéztem egy kézikönyvet, amely a Rákóczi-felkelés után bekövetkezett ese­ményeket tárgyalja. Ekkor keletkezett a Káro­lyi-féle nagybirtok, amikor^ is Rákóczit és tár­sait hazaárulóknak nyilvánították, földjüket el­kobozták, azokat pedig, akik a császári háznak tettek hasznos szolgalatokat az így elkobzott földekből megjutalmazták. Ezt a történelmi jogot tehát nem lehet alapul venni a magyar nép életérdeke ellen akkor, amikor komoly, mélyreható és demokratikus földbirtokpolitikát követel az ország népének érdeke. Ismétlem, egész Európában mélyreható, de­mokratikus földbirtokreformot hajtottak végre. Megszűnt szerte Európában a nagybirtokrend­szer, nálunk azonban megmaradt teljes érintet­lenségében és a földbirtokreform végrehajtásá­ból most már megállapíthatjuk, különös, de így van, hogy azok jártak jól, akiknek a föld­birtokaiból a földreform céljaira igénybe vet­tek földet. Miért? Azért, mert a gyufakölcsön révén megkapták 2 lz részét túlságosan felérté­kelt földjük r értékének, 1 U értékét pedig meg­kapják kötvényekben. Es ki fizeti meg ezek­nek az igénybevett földeknek az árát! Az egész ország dolgozó népe, akik kénytele­. ülése 1932 február 26-án, pénteken. nek lesznek a gyufakölcsönt visszafizetni és akik kénytelenek lesznek majd visszafizetni a kötvényekben biztosított összeget is a fpldtoir-; tokosoknak. (Ügy van! Ügy van! a 6aí- és a szélsőbaloldalon.) Mikor az ember ezt látja, vi­lágos előtte, hogy ezt a földbirtokreformot az osztályérdek dominálta, hogy ezt az osztály­érdek szempontjából, a nép érdeke ellen haj­tották végre. Ez nyilatkozott meg különben mindenkor a földbirtokreform végrehajtása során. Ept> ezért azok, akik a földbirtokreform Istencsapását már elviselni kénytelenek, akiket felvettek az érdemesek sorába annakidején, most a legkétségbeesettebb vergődéssel várják, mi lesz a vége az így végrehajtott földreform­nak. Ezek az 52 évre megállapított, nagyon sú­lyos annuitásos terheket nem tudják megfizetni. Azt hiszem, tudják ezt a túloldalon ülő képvi­selőtársaim is. Sorra-rendre folynak a kimoz­dítási eljárások az egész országban. Az egyik községben voltam, ahol elmondta a jegyző, hogy ebben a pillanatban 800 ember ellen folynak a kimozdítási eljárások, mert nem tudják a részleteket fizetni. (Propper Sándor: Miből fizessenek! — Csikvándi Ernő: Hányat mozdítottak ki? Nem mozdítottak ki egyet sem!) Tudnék nemcsak egy-két esetet produ­kálni, hogy tényleg kimozdítottak embereket. (Csikvándi Ernő: Nagyon ritka eset!) Tudtuk mi a földbirtokreform végrehajtása során, hogy mi lesz ebből a reformból, mikor Klebelsberg belügyminiszter úr kiadta azt a rendeletét, amely szerint a földreform végrehajtását szor­galmazó törekvést izgatásnak minősítették és kihágási eljárást indítottak azok ellen, akik valóban szorgalmazták a törvényjavaslat vég­rehajtását. Nyilvánvaló volt, hogy mi lesz eb­ből a földreformból. Bizony, ennek a földre­formnak nem volt más célja, mint a szociális elégedetlenséget látszatintézkedéssel csökken­teni, mert úgy vélték, hogy így az egész föld­birtokreform nagy kérdését majd megoldják Pedig ez 'balga tévedés. Olvasom a falusi jegyzők lapját, a Községi Közlönyt. írnak benne egy cikket, amelynek a címe: «Földet a magyarságnak» és ebben ír­ják a következőket (olvassa): «Végeredmény­ben ezen reformról megállapíthatjuk, hogy nem érte el a célját, nem segített a kisemberen, nem változtatott az ő során, nem javította gazda­sági helyzetét. Az eredmény nagyon jelenték­telen. Nem nyert befejezést a reform, mert hi­szen nem tudta kielégíteni a földigénylők igényléseit és nem tudott a földosztás tekinte­tében agrárviszonyunkban oly helyzetet te­remteni, hogy a sok ezer nincstelen és föld­éhes a magyar rögön megélhetést találhatna. A földmegosztás arányai hazánkban mind mé­lyebb és mélyebb szakadékot vájtak a társada­lom talajába; asrárországunkban a földnélkü­liek száma mindinkább emelkedik, ezt a szapo­rodást még elősegíti az a körülmény, hogy na­gyon is lecsökkent, sőt teljesen megszűnt az amerikai kivándorlás. A mai csonka országunkban ezen okok folytán kereken 1,125.000-re szökött fel a föld­nélküliek nagy tábora. E nagyszámú agrár­proletáriusság számára a lefolytatott, joggal mondihatónak, «lezajlott» földreform 'mindössze egymillió katasztrális hold földet osztott ki. Ezen sokezer egyholdas «Jánosokkal» szemben állanak a több ezer holdasok végesvégtelen birtokterületei. Innen van az, hogy amíg egy­részt országunk földtermékei itthon el nem fo­gyasztható bőséget mutatnak fel, másrészt ott találjuk a nélkülözők, a nyomorgók milliós tö­megeit.» Tovább folytatja ez az újságcikk (ol-

Next

/
Oldalképek
Tartalom