Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-69

498 Az országgyűlés képviselőházának volna nekünk tárgyalásainkban. Felesleges, hogy ennek hatását tovább fejtegessem. Amikor a kamat leszállításáról beszélek, legyen szabad megjegyeznem, hogy azok a számok, amelyeket mondottam, nem fix számok és ezek nem befejezett javaslatok; azoknak a tárgyalásoknak vonalát akartam ezzel megjelölni, amelyek a külföldi hitelezőkkel mielőbb kell, hogy bekövetkezzenek. Amikor ezzel a kérdéssel foglalkozom, legyen szabad még néhány percig kitérnem arra a javaslatra, amelyet tegnap Eckhardt Tibor képviselőtársamtól hallottunk, aki felvetette azt az eszmét, — bár hozzá kell tennem objektíve, hogy nem tette teljesen magáévá, csak megfontolásra ajánlotta — hogy a mi problémáink megoldásának a legalkalmasabb módja nem az-e, hogy a magyar pénz értékét 30%-kai leszállítjuk, a pengőt 30%-kai leejtjük. Nem fejtette ki tulajdonképpen, hogy ezt a leejtést hogyan képzeli el, vájjon arra gondol-e, hogy a Jegybank a maga jegyzéseiben egyszerűen fogadja el a külföldi jegyzések konzekvenciáit, ami körülbelül — nem tudom, Éber t. képviselőtársam jobban fogja tudni — 25—30%-os margeot jelent, vagy egyszerűen úgy gondolta a dolgot, amiről a külföldi szakirodalomban igen érdekes dolgokat olvashattunk, hogy a pénzlábat szállítsuk le, vagyis egymillió aranykorona ezentúl, hogy példával exemplifikáljam, nem 3800 pengőt, hanem 5000 pengőt jelentsen. De bárhogyan is gondolta, én azokat az üdvös hatásokat, amelyeket ő ettől a magyar budgetben, de különösen a mezőgazdaságban vár, helyeselni, elfogadni nem tudom. Hivatkozott az angliai példára, hivatkozott az afrikai unió példájára. Anglia nem szánta el magát arra, hogy leengedje a font sterling kurzusát 25, vagy 30%-kai, a gazdasági, a pénzügyi viszonyok fejleményei szorították rá Angliát, hogy eltérjen az aranystandardtól s a kereslet és kínálat törvényei szerint engedje kialakulni a font értékét. Igaz, hogy Angliában nem is tudják megérteni, hogy miért ragaszkodunk mi az arany-standardhoz. Az egyik legelőkelőbb angol lap «Magyarország fizetésképtelensége» címen — mert ök nem ragaszkodnak ehhez a szép szóhoz, hogy: «transzfermoratórium», (Derültség.) egészen nyíltan megmondják, hogy mi fizetésképtelenek vagyunk — megírja, hogy mindent elvesztettünk, de — azt mondja — egyhez ragaszkodunk: az arany-standardhoz. Azt mondja, úgy, mint az a gavallér, aki egész vagyonát elvesztette, de egy objet d'art-hoz, egy műtárgyhoz, amely a műit dicsőségét jelzi, még mindig ragaszkodik. Ök tehát nem nagyon tudják megérteni ezt a mi ragaszkodásunkat az arany-standardhoz, hiszen vannak igen kiváló angol pénzügyi szakemberek, akik tanácsolják is, hogy térjünk el ettől. Bevallom, hogy ezzel az arany-standardfikcióhoz való mesterséges ragaszkodással : bizonyos eredményeket értünk el, azonban akár a pengőpénzláb leeresztése, akár a pengő értékének valami szándékos, 30%-os leengedése, nem fogja ugyanazokat az eredményeket hozni, mint Angliában. Mert Angiliában mi történt? Angliában a font áresése valóban alkalmas volt arra, hogy bizonyos egészséges állapotokat teremtsen. Ott a munkabérek rendkívül magasak voltak, tehát a font áresése a munkabérek leszállítását jelentette. Nálunk a pengő értékének leszállítása nem jelentené ezt, mert a mi munkabéreink nem magasak, tehát nem lehet mondani, hogy 6 9. ülése 1932 április 19-én, kedden. a pengő értékének 25 vagy 30%-os leszállítása a munkabérek ugyanilyen leszállítását eredményezné. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Fenyő Miksa: Kérnék még 10 percet. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbításhoz hozzájárult. Fenyő Miksa: Angliában a munkanélkülisegély nyomta rendkívüli módon a budge t-t. A font sterling értékének leszállítása a munkanélküli segély leszállítását jelentette. Az angol állam fontban volt eladósodva, tehát fontterhei csökkentek, viszont külföldi követeléseinél, amelyek szintén fontban vannak, üdvösen nyilvánult meg, hogy ezek a fontkövetelések tulajdonképpen be voltak fagyva, s a font áresése, ez a 25—30%-os áresés volt az a prémium, amely ezeket felolvasztotta, és megindult a fontadósságok visszaáramlása, sőt az arany áramlása Anglia felé, ami ott aztán kedvezőbb helyzetet teremtett. De én azt hizem, nem szükséges, hogy mr ezzel a nagyon bonyolult és hatásaiban ki nem számítható kérdéssel foglalkozzunk, mert én azt hiszem, hogy az a megoldás, amelyet az előbb bátor voltam a t. Ház figyelmébe ajánlani, és amelyet nem én találtam fel, — és meg vagyok róla győződve, hogy a kormányzat ezzel igen alaposan foglalkozik — . tehát külföldi 'kamatterheink lényeges leszállítása, ennek konzekvenciájaképpen a belföldi kamatok leszállítása és —- hozzáteszem — a Jegybank kamatlábának leszállítása, — ahol örömmel konstatálhatom, hogy ott is engedtek az orthodox álláspontból, hiszen az, ami két héttel ezelőtt elképzelhetetlen volt, és amiről bebizonyították, . hogy a betétek kimennek a bankokból, t hogy Genfből ágyúkat küldenek, stb., stb., két hét . múlva lehetségessé vált — szóval, hogy ez a kamatrendezés tulajdonképpen a mi legfontosabb problémáinkat megoldja^ A másik igen fontos probléma, amely megoldásra vár, a földbirtokreforim kérdése. Én egy új földbirtokreformtól, az országnak egy új átrétegeződésétől várok ebben az országban egy új termelési és új szociális politikát. (Helyeslés a baloldalon.) Erre ma sokkal kedvezőbb a helyzet, mint volt annakidején, 1922-ben vagy 1923-ban, amikor az első földreformot megcsináltuk. Akkor a föld ára magas volt, mert a terményárak felfelé mentek, adóssága nem volt a mezőgazdának, és akkor minden | mezőgazda, aiknek a földreform bizonyos érdekeit támadta, ezt bolsevisztikus tünetnek ; érezte. Ma azonban ennek teljesen megfordítottja áll. Állítom, hogy ma, a földbirtok mai eladósodottsága mellett minden erőszakos rendszabály nélkül meg lehet találni azt, hogy a nagyobb földbirtok a tehermentesítés fejében birtokának megfelelő részét földbirtokreform céljaira leadja. (Éber Anal: Azért hoztuk meg a földbirto'kforgalom korlátozásáról szóló törvényt.) Természetesen nem szabad ezt azzal a szűkkeblűséggel csinálni, mint annak idején : csinálták. Sehring, Németország legkitűnőbb agrártudósa, összeállította az utolsó 10 esztendő agrárreformjait és megállapította, hogy a magyar agrárreform a maga 1:1 hold átlagával messze elmarad az^ azután következett 5 holdas agrárreformoktól és megállapítja, hogy ezen a területen körülbelül 5 hektár az, amelyre szükség van, amely nem resztéül szolgál a parasztnak, hanem munkaalkalmat ad arra. hogy magát és családját eltarthassa.