Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-69

Az országgyűlés képviselőházának 69. ülése 1932 április 19-én, kedden. 495 Méltóztassanak megengedni, hogy ennek megállapítása végett egy kicsit szemlét tartsak az elmúlt tíz hónap kormányzati eseményei felett. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Előre kell boosátanom, hogy ami a kormánynak a parla­mentben való elhelyezkedését illeti, ennél kelle­mesebb elhelyezkedést egy kormányra nézve nem tudok. (Ügy van! Ugy van! a baloldalon.) A parlament úgy fogta fel Károlyi Gyula sze­mélyét és kormányát, mint a bekövetkezett hét szűk esztendőnek megfelelő reprezentánsát, (Rassay Károly: Szimbólumát!) amely ennek a hét szűk esztendőnek konzekvenciáit meg­felelően le fogja vonni és a parlament a maga temperamentumát tulajdonképpen csak arra tartogatja, — és ez minderi kormánynak kelle­mes lehet — hogy az, előző kormányt üsse, és hogy még azokért a balsikerekért és mulasztá­sokért, amelyek kétségtelenül a mostani kor­mányzás alatt következtek be, Bethlen István rezsimjét tegye felelőssé. (Rassay Károly: Tel­jes joggal!) Ennél kellemesebb kormányzati atmoszféra nem is képzelhető el. Állítom tehát azt, hogy mindazt, amit ő elérni szándékolt, ennél a parlamentnél, elérte volna. Ha azonban abból indulunk ki, amit a miniszterelnök úr mint célt tűzött ki maga elé, és amit a maga kiváló tudásával Teleszky János is több ízben aláhúzott és amit Korányi pénzügyminiszter úr a napokban tartott budget-expozéjában mint dogmát hirdetett, t. i., hogy az államháztartás egyensúlyának helyreállítása nélkül termelő munka ebben az országban nem képzelhető, ha ezt elfogadjuk, akkor azt kell mondanom: csak tekintsünk a budget két oldalára. Ha nézzük külön a kiadási oldalt, akkor fzt látjuk, hogv itt bizonyos eredni híveket a kormányzat elért, de mindjárt hozzá kell tennem azt, hogy bár ez a budget, ez az előirányzat így papirosforma szerint ki van balanszírozva, és szépen egyen­súlyban vannak a bevételek és a kiadások, biz­tos tudatában azonban annak, hogy a bevételek oldalán jelentős csökkenések fognak bekövet­kezni, biztos tudatában annak, hogy a kiadások oldalán is emelkedések fognak bekövetkezni — különösen az államvasutaknak és az állami vas­műveknek (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) a magyar budgetet teljesen illuzoriussá tevő szerepére akarok utalni, ebből tehát egyensúlyi helyzet nem fog adódni. Attól, hogy ez a bud­get így a papíron ki van balanszírozva, egyet­len magyar probléma^ megoldása nem várható, de nem várható magának a budgetnek rendbe­hozása sem, mert úgy, ahogy ez az előirányzat prezentálódik előttünk a beruházási tételeknek a budgetből való teljes kivetésével, a dologi ki­adások minimumra való redukálásával (Rassay Károly: A regősök meghagyásával!) és a sze­mélyi kiadások aránylag jelentős megnövekedé­sével., ez azt jelenti, hogv tulajdonképpen do­logi kiadások és beruházások nélkül van egy tisztviselői apparátus, amelynek feladata, hogy az országból beinkasszálja^ azokat a pén­zeket- amelyek fizetésének fedezésére szüksége­sek. Ez mint célkitűzés, mondhatom rendkívül szerény és hogy ennek az inkasszónak megerő­sítésére a kormány még külön kivételes hatal­mat is kapjon, ezt nem tudom magamévá tenni. (Helyeslés a, baloldalon.) A kormány azonban, mint látjuk, principiis obstat, állja azt az elvet, hogy előbb az állam­háztartás ügyeinek rendbehozása történjék pa­pi ron, Legyen szabad figyelmeztetnem arra^ az eredményre, ahová eljutott. Mi sem illusztrálja jobban ezt az eredményt, mint a'Z, hogy ime, a pénzügyminiszter úr bejelentette, hogy a na­pokban 50 millió ára kincstári jegyet fog el­helyezni a gazdasági érdekeltségnél, amely ezt, természetesen kénytelen a Jegybankhoz^ tovább adni. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Néhány hó­nap előtt alkalmam volt ezt a kérdést a pénz­ügyi bizottságban szóvátenni. Vitába szálltam a pénzügyminiszter úrnak azzal a tételével. hogy ő az orthodoxia, híve a közgazdaság és a pénzügyi tudomány terén, — azóta úgy látszik, ebből a vallásfelekezetből engedett. (Derültség. Mozgás.) Es felvetettem azt a kérdést, hogy ha az orthodoxia azt jelentig hogy ő ott áll a Jegybank kapujában és nem' engedi oda be a termelői" érdekeltséget, a legkülönbözőbb terme­lői osztályokat onnan elutasítja, ezt nem tudom egészen megérteni, de >a hatalmát erre megfele­lőnek tartom; azt kérdeztem azonban a pénz­ügyminisztertől, hogy mi lesz majd akkor, ha a Jegybankot úgy áprilisban, májusban, ön­maga ellen, a pénzügyminiszter úr ellen kell megvédeni 1 Igazolják az események, .amelyek azóta bekövetkeztek, hogy ime, önmaga ellen nem tudja megvédeni. Én nem hibáztatom, mert ha egy kormányzatnak a között kell vá­lasztania, hogy elsején a, tisztviselőit tudja-e fizetni, vagy nem, ezt én elsősorban _szociális szempontból és nem infláció szempontjából né­zem- (Nagy zaj. — Ulain Ferenc: Viselik a felelősséget! — Andaházi-Kasnya Béla: Kreu­ger-politika! — Magyar Pál: Nem lett volna szabad oda juttatni, hogy ez bekövetkezzék!) Es ha idejutottunk, akkor meg tudom érteni azt, hogy ennek a feltétlenül szükséges kiadás­nak fedezése céljából a bankóprést is igénybe vegyék. (Éber Antal: Minden infláció így kez­dődik! — Ulain Ferenc: Ennek nem szabad megtörténnie! A vádlottak padjára kellene^ül­tetni a minisztereket, akik ezt megcsinálják!) Legyünk azonban tisztában azzal, hogy ez­zel az 50 millióval a mi idei budgetünk problé­mái nincsenek megoldva, ott még további 30— 40—50 millió kell, — bár ma senki nem tud beletekinteni ezekbe a számításokba, — sőt előreláthatóan a jövő évben is deficites költség­vetéssel kell küzdeni. Minthogy pedig a kor­mány felállította azt a tételt, hogy addig gaz­daságpolitikát, céltudatos termelőpolitikát nem lehet csinálni, míg az államháztartás egyen­súlyban, rendben nincs, meg kell állapítanom azt, hogy tehát gazdaságpolitikára a folyó esz­tendőben, de nyilván a jövő év folyamán sem számíthatunk. Nem akarom beszédem keretét túlságosan kiszélesíteni, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) hiszen még egy csomó kérdés van, amelyet a budget tárgyalására kívánok hagyni, nevezete­sen a kapitalizmus, a kapitalisztikus termelés sokat vitatott problémáját. Meg kell állapíta­nom, hogy a kapitalizmust e pillanatban min­denki neveli és mindenki jobban tudja a kapi­talisztikus termelés reguláját, mint maga a ka­pitalisztikus termelési rend, tehát bátor leszek budget-beszédemben erre is rátérni, — itt csak röviden utalni kívánok arra, hogy ez a budget, melyet a pénzügyminiszter úr beterjesztett és amelynek kiegészítésére, megváltoztatására, re­víziójára a kormány kivételes hatalmat akar igénybevenni, milyen jövedelmen alapul. T. Ház! Nem 4500 millió pengő jövedelmen, mint ahogy a pénzügyminiszter úr mondotta: a 4500 milliós jövedelem szerintem másfél-két év előtti állapotnak felel meg. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) En ma meglehetősen lelkiisme­retes számítások alapján, — amennyire általá­han egy ilyen problémával az exakt számítás lehetősége elképzelhető — ezt a jövedelmet 3600 millióra teszem. Ennek a 3600 milliónak kell TV

Next

/
Oldalképek
Tartalom