Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-56

Az országgyűlés képviselőházának 56 során és megállapíthatjuk, hogy azoknak a reményeknek, amelyet a magyar nép a földbirtokreform végrehajtásához fűzött, sajnos, egy töredéke sem valósulhatott meg. Vannak ugyan, akik védelmére kelnek ennek a földbirtokreformnak, a kérdés azonban ezzel a védelemmel szemben is mindig az, hogy lehetővé tette-e ez a földbirtokreform, hogy a magyar nép, amelynek számára e világon nincs sehol sem hely, tehát itt kell élnie és halnia: ezeresztendős vágyakozás után megvetheti a magyar földben a lábát? Bekövetkezett-e a föld birtokreform végrehajtása során az a történelmi jóvátétel, amely a föld arányos és igazságos megosztásával megszünteti a mélyre szántott szociális igazságtalanságot 1 A földbirtokreform végrehajtásával a népé lett-e ez az ország, vagy továbbra is azoké, akik származásuk révén a történelmi múltban a magyar nép kárára megkonstruált történelmi jog alapján bírják ennek az országnak földjétKérdések ezek, amelyekre a földbirtokreform végrehajtása s annak eredménye nem tud igenlő feleletet adni, és pedig azért, mert a földbirtokreform végrehajtása során osztályérdek elhalványította a széles néprétegek érdekeit. Ez pedig — nem most állapítjuk meg először — veszedelmes az ország jól felfogott érdeke szempontjából, veszedelmes a jövő fejlődése szempontjából, mert útját állja a nép boldogulásának és fejlődésének. A háború előtt is fojtogatta a nagybirtok ennek az országnak dolgozó népét. Az ország megcsonkításával a birtokmegoszlás még aránytalanabbá vált és ennek következtében még fokozódott a nyomorúság. Mikor a földbirtokreform végrehajtása alkalmával Tóth János, a földbirtokreform végrehajtására alakult bíróság elnöke, elfoglalta elnöki székét, azt mondotta (olvassa): «Hazánkban a birtokmegoszlás egészségtelen gazdasági tekintetben, de az; állam érdeke, a nemzet védelme és az általános emberi haladás szempontjából is. Millió földmívesnek nincsen háza, sem földje, az úgynevezett törpebirtokok az ország földjének elenyésző kis százalékát, míg a nagybirtokok az ország földjének egyharmadát teszik. A nemzeti termelés egyik fő tényezője az emberi munka s amikor a munkás a munkából és ehhez képest a haza földjéből kíván részt, ezzel a munka nemzeti értékének megbecsülését is kívánja.» Nem akarok most rámutatni azokra a jelenségekre, amelyek e kijelentések után a földbirtokreform végrehajtása során bekövetkeztek, nem kívánom most előhozni mindazokat a visszásságokat, amelyekről a földbirtokreform végrehajtása során oly sok szó esett ebben a Képviselőházban, de nem tudok elmenni a kérdés mellett, hogy rá ne mutassak arra a körülményre, hogy akik a földbirtokreform gondolatát, különösen a háború idején és a háború után, a forradalmak ideje alatt, a közvéleményben táplálták és vitték, menynyire másként gondolkoztak a földbirtokreform végrehajtásáról, mint ahogyan azt valójában végrehajtották. Mert most tényként megállapíthatjuk, hogy néhány százezer holdat feldaraboltak, igaz kisbirtokkal, de azok a viszonyok, amelyek közé ezek a kisbirtokosok kívül kerültek, már előre meghúzták a halálharangot felettük; de megmaradt a nagybirtokok hallatlan nagy arányszáma, sőt a holtkézi birtokok és a latifundiumoknak is sokkal nagyobb az arányszáma, mint a háború előtti Magyarországon. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. ülése 1932 február 26-án, pénteken. 41 A forradalmak idején nagy ankétot tartottak a földmívelésügyi minisztériumban, ahol a földbirtokreform kérdésével foglalkoztak. Ha az ember előveszi a gyorsírói jegyzetek alapján kiadott füzetet, amely ennek az ankétnak anyagát tartalmazza, elképedve látja, milyen más volt az elgondolásuk azoknak, akik szakszerű ismeretek birtokában törekedtek egy egészséges, becsületes földbirtokreformot keresztülvinni Magyarországon, mennyire meghamisították ezt a gondolatot a végrehajtás sorám Rubinek Gyula például, akit nem lehetett vádolni, hogy forradalmár, szocialista és felforgató lett volna, a következőket mondotta ezen az ankéton (olvassa): «Szabadjon a:z igen t. miniszter úrnak figyelmébe ajánlanom azt a tényt» — Búza Barna volt az akkori földmívelésügyi miniszter — amit éppen ő olvan jól tud- mint én magam, hogy a legközelebbi napokban egy egész világ dőlt össze és f így talán a nézetek között sem áll fenn már a jelenben az a válasizfal, amely a múltban egy világot jelentett. Az előbb felhozott adatokból arra a konzekvenciára jutottam, hogy ezer katasztrális hold volna az a maximum a birtoknál, ami meg nem váltható, ami egy intelligens családnak gyermekei neveltetését, megélhetését és a közügyekkel való foglalkozását még megengedi, de az ő munkásságát teljesen leköti, ugy hogy ezer katasztrális hold mellett nem engedheti meg magának az illető, hogy Budapesten lakjék ési hogy ott kaszinói életet éljen, hanem igenis, lent legyen a nép között, ott vezető legyen, a többtermelés apostola legyen. Az a kérdés, — mondja tovább Rubinek Gyula — hogy milyen sorrendben történjék a megváltás? Erre nézve nagy általánosságban kell nyilatkoznom, mert hiszen ez nem lehet irányadó minden egyes vonatkozásban. Általános szempontból tehát az első, ami megvál| tásra kerülne, az egyházi és az alapítványi vagyon. Azt hiszem, ebben valamennyien egyetértünk. Ha ez megváltatik és szétosztatik, ettől én a kultúrnívónak hanyatlását nem féltem.» (Lázár Miklós: Ki mondotta ezt?) Rubinek Gyula. (Tovább olvassa): «A hitbizományi birtokokat összekapcsolnám a szabadbirtokokkal, mert hiszen nem lesz többé különbség hitbizomány és szabadbirtokok között. Ezért az, amit mondok, a t hitbizományra is vonatkozik, mert az megszűnik. En éppen az ezer katasztrális holdon felüli vagyon elvonásánál, amennyiben annak fenntartását más indokok nem indokolják, egészen 50%-ig menő vagyonadóalapot tartanék elfogadhatónak, úgy azonban, hogy ebben az esetben is a közép- és nagybirtok a község határának 30%nál nagyobb területet ne foglalhasson el.» Lukovich^ Aladár ugyancsak ilyen értelemben beszélt és az ezer holdnál nagyobb terület igénybevételét helyesnek tartotta. Vargha József felszólalása után Nagy Emil képviselőtársunk szólalt fel, aki ezt mondotta (olvassa): «Nem bocsátkozom vitába az előttem elhangzott igen értékes felszólalások azon részével. amely egy nagy társadalmi átalakulás problémáit fejtegette. Nekünk teljességgel gyakorlati politikát kell csinálnunk. Ebben a percben belekerültem abba a furcsa szituációba, hogy a gyakorlati kivitel terén tetemesen radikálisabb állásponton állok, mint az előttem szólottak.» Darányi Ignácot senki sem vádolhatta túlságos destruktív gondolatokkal és mégis ezt mondotta (olvassa)-. «Örömmel konstatá6