Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-69

Az országgyűlés képviselőházának 69. millió pengőt, abból 30 milliót adott a Nemzeti Bank. Kicsoda? Mi valamennyien, mert à mi pénzünk értéke hanyatlik, a mi pénzünk értéke vizeztetik fel ezáltal. (Friedrich István: A legvégzetesebb lépés! — Felkiáltások a baloldalon: Az infláció kezdete!) A bankok adnak 10 millió pengőt és a Nemzeti Bank ad 30 milliót. (Jánossy Gábor: Még nerif vettük igénybe!) T. képviselőtársam, én tudom, mit mondok és még többet is fogok mindjárt mondani. Én tudomással birok arról, hogy a kormány szándékai nem állnak meg a bankoknál, hanem szemet vetettek minden bárhol felhajtható mobil pénzkészletre, így szemet vetettek a Társadalombiztosító Intézet öregségi tartalékaira is. Itt igen sok szó esett az elmúlt időkben arról, hogy eg;y ország, amely háromszor vette el állampolgárainak pénzét, devalvációval, hadikölcsönnel, lepeesételéssel, miegymással, most megint valamilyen új módszerrel — nem is új módszerrel — kísérletezik. Figyelmeztetni kívánom a t. Házat, óvakodjék bármiféle erőszakos intézkedéstől azokkal a tartalékokkal szemben, amely tartalékok a kényszertakarékosságnak, a szociális gondolatból fakadt öregségi védelemnek öregeknek rokkantaknak, ellátandó özvegyeknek majdani megsegítésére hivatott tőkék, (Magyar Pál: Elég szomorú, hogy szocialista képviselőnek ikell ezeket a szempontokat idehozni!) és attól, hogy ahol van, ott a legcsekélyebb zsén nélkül s a megszorult embernek fűhöz-fához való kapkodásával igyekezzenek a kezüket erre rátenni. A Magánalkalmazottak Biztosító Intézete, amelyben százezer magánalkalmazott Öregségi tartalékait őrzik, amely Magánalkalmazottak Biztosító Intézetében egy lefolytatott választás után az úgynevezett demokratikus blokk — amelyben a szociáldemokratáké a vezetés s amelynek elnökségében magam is helyet foglalok, a Mabi önkormányzati működése alatt éppen, hogy az önkormányzatnak, a demokráciának gondolatát mindenkivel szemben és minden támadással szemben igazoljuk — a leggondosabb, legiminuciózusabb, legtakarékosabb gazdálkodással megvédte azokat az összegyűjtött milliókat, mintegy 25 millió pengőt, amelynek rendeltetése a legnemesebb és legmagasabb rendű, amit el lehet képzelni, az, hogy ebből 65 esztendős öreg, munkából kirokkant hivatalnokokat, ; kereskedelmi alkalmazottakat aggkori nyugdíjban, azoknak özvegyeit özvegyi ellátásban, azoknak árváit árvasegélyben lehessen részesíteni. Mi vigyáztunk és vigyázunk erre a pénzre, mint a szemünk fényére. Igyekeztünk ezt értékállóan elhelyezni (Farkas István: Majd devalválja az állam!) és igyekeztünk azokat a tartalékokat, amelyeket keservesen, a szájuktól elvont garasokkal izzadtak ki azok a tízezrek, megmenteni és átmenteni. Kérdem, szabad-e és lehet-e erre rátenyerelni^ (Friedrich István: Van ilyen szándék?) Szabad-e és lehet-e ezekkel a tartalékokkal szemben arra az álláspontra helyezkedni, hogy most itt van 10 millió pengő, hoci, kapok érte kincstárjegyeket. (Magyar Pál: Abszurdum! -~ Friedrieh István: Mi ez? — Zaj a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Még nem történt meg. — Propper Sándor: Ön megszavazza, Jánossy képviselő úr! — Magyar Pál: Amikor már megtörtént, akkor már késő!) Az öregség esetére szóló biztosításra vonatkozó törvény 133. $-a szerint a papirok 70%-a gyámpénztári biztonságú papirokba fektethető. Nagy kérdés az, vájjon gyámpénztári ülése 1932 április 19-én, kedden. 48i biztonság'ú papír-e az a kincstári jegy, amelynek egyetlen fedezete a bekebelezés az illetékhátralékra és másik fedezete, hogy a kormányzat minden költségvetési év végén, elején vagy közepén, amikor éppen megszorul, amikor éppen bajban van, a deficit eltüntetéséreilyen kincstárjegyeket bocsát ki. Ha mármost nem sikerül ilyen kincstárjegyek ellenében akár a franciáktól, akár máshonnan külföldi kölesönt felvenni, akkor felvesz és kikény szerit belföldi kölcsönt. Kérdem, vájjon ki garantálja ezeknek a tőkéknek esetleges elveszésével, esetleges / értékcslölkkenéisével kapcsolatban azokat a milliókat, amelyekre mi vigyáztunk, amelyeket félretettünk, (Farkas István: Majd ők elherdálják!) amelyeket gondosain megőriztünk azért, mert ez az önkormányzatnak az önkormányzat gondolatából folyó becsületbeli kötelessége, amely becsületbeli kötelesség azonban, úgy látszik, nem terheli azokat, akik itt a hatalom kivételes eszközeivel egészen kivételes szándékokat párosítanak oly módon, hogy evvel azután a takarékosságnak, a kollektív szociális gondoskodásnak még megmaradt morzsáit isi szétdúlják és tönkreteszik a kapitalista rend s a takarékosság gondolatának még nagyobb, dicsőségére. (Magyar Pál: Szabályozva van, hogy mire szaibad ezeket a pénzeket felhasználni és a kincstárjegy nem tartozik közéjük! -— Jánossy Gábor: Ezek csak feltevések, de nem tények! — Friedrieh István: De amit mi felteszünk, az mindig bekövetkezik! — Zaj. — Farkas István: Nem lehet olyan rosszat feltenni, ami igaz ne lenne!) Amíit ön ebből a beszédből esetleg nem ért meg, azt ai pénzügyminisztérium illetékes tényezői, akikhez ez adresszálva van, igen jól és igen pontosan megértik és remélem megérti széles közvélemény is, amely itt e mögött az intézmény mögött felsorakozik és amely az intézmény vezetőitől érdekei megvédését várja; remélem, meg fogja érteni .a> parlament is, (Jánossy Gábor: Akkor én is megértem tehát!) amely még ebben az Összetételében is kell, hogy felette álljon holmi diktatórikus kormányzati szándékoknak (Buehinger Manó: Megérti és megszavazza!) és ezeket kell, hogy lehetetlenné tegye. (Jánossy Gábor: Csak bízza rám! — Buehinger Manó: Sajnos, hogy magára bízták!) Sok szó esett Eckhardt Tibor képviselőtársunk tegnapi beszédében a tőkének nemzeti ellenőrzés alá való vonásáról. Ez nagyon szép, őszintén szólva nekünk is igen tetszik. De kérdezem én: egy félfeudális országban egy alnarlament mellett lehett arról beszélni és arról komolyan gondolkozni. (Jánossy Gábor: Félfeudális? Álparlaimentl — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), hogy a tőkét nemzeti ellenőrzés alá vonjuk. (Felkiáltások a szélsőbaioldalon: Nem félfeudális, hanem egészen!) Itt van a konkrét példa. Én a tőkének most egy bizonyos csoportjáról, a kifejezetten és minősítetten szociális tőkéről beszéltem, amely szociális tokák az érdekeltek önkormányzati gesztiója alatt állanak, és nemcsak, bogy nem az történik, bogy egyéb tőkék ilyen ellenőrzés alá vonatnának, hanem megfordítva, kivonják ezeket a tőkéket ez alól az önkormányzati, demokratikus ellenőrzés alól, el akarják venni politikai okokból és azért, mert nagyon megszorultak, nagyon nagy szükségük van a pénzre, akárhonnan előveszik azt. Igtn t. Képviselőház! Hallottunk itt egyetmás az angol példáról is. Meg kell mondanom