Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-69

480 Az országgyűlés képviselőházának exisztenciájáért minden gazdasági alany és minden termelési tényező? Nem

1 veszik észre, hogy ama végzetes bankszünnapok óta 300 millió pengővel csökkent a pénzintézetek betétállománya? Nem veszik észre, hogy a;mult év februárjával szemben ez év februárjában 40*8 millió pengőről 23t3 millió pengőre csök, kent a magyar kivitel? Nem veszik észre, hogy az. állam vasutakon a személyforgalom, helyesebben a fizető uts.sok száma legalább 20%-kai esett és ugyanennyivel csökkent az árúforgalom is? Nem veszik észre, hogy a r zálogkölcsönüzletek forgalma milyen szédületesen megnövekedett és milyen mértékben kell itt a mindenéből kiforgatott és az önök adói miatt, az önök adoßzadizmusa miatt utolsó rongyaitól is lassanként megfosztott embereknek menniök a zálogházba azért, hogy zálogba adott tárgyaikból fizessék a szükségadót, fizessék a felemelt kereseti adót ós fizeissék az adókat, amelyeket nyakukba zúdítottak." Nem veszik észre, hogy milyen szörnyű és katasztrofális hanyatlás van a vas-, az acélos a széntermelésben? Nem veszik észre, hogy a cukorfogyasztás ebben az országban 405.000 métermázsáról visszaesett 313.000-ra? Hogy egyedül a fővárosban az elmúlt esztendő^ januárjával és februárjával szemben az idén 2 millió literrel csökkent a tejfogyasztás? Mindezek a hanyatlásnak az elnyom or ódás dekompoziciónak, a felbomlásnak, tünetei és ezekkel a tünetekkel szemben kellett volna expozét tartani és ezeknek megszüntetésére kellett volna felhatalmazást kérni, de nem légüres térben, nem minden konkrét cél megjelölése nélkül, hanem azzal, hogy ezt és ezt akarom tenni, ehhez és ehhez kérem a nemzet hozzájárulását, ilyen és ilyen intézkedések megtételével igyekszemi a leromlott- és kétségbeeséssel küzdő exisztenciák segítségére sietni. Mindebből azonban egyetlen hangot nem hallottunk. Nagyon sok szó esett itt az utóbbi időben arról, vájjon a polgári "exisztenciák megmentésének mivel tartozik a kormányzat és különböző megvilágításban hallottunk erre vonatkozólag recepteket. A szomorú és a való igazság az, hogy a kiadott iparengedélyek számával majdnem megegyezik a visszaadott iparengedélyek száma, hogy a megtörtént cégbejegyzések számánál nagyobb az év első hónapjában a cégtörléseknek száma és mindezek fölött igaz az, hogy későn jött és nem hatásos segítség az a kamatlábmérséklés sem, amelyet olyan nagy diadallal telekürtöltek az országban a lapokon keresztül, mert a gazdasági életben ma már semmiféle észrevehető javulást, semmiféle észrevehető könnyebbitést nem idézett elő. A jövedelmek néhány hónap leforgása alatt kétségbeejtően csökkentek. (Zaj.-Halljuk! Halljuk!) Ugyanakkor a terhek állandóan és folytonosan növekedtek, úgy hogy ma már a munkásság, a közhivatalnok, a magánalkalmazottak egyetlen elkeseredett massza, «amely a kormányzattal szemben a legteljesebb és legmélyebb bizalmatlanságnak, tovább megyek: a legmélyebb elkeseredésnek és gyűlöletnek álláspontján van. (Ügy van! Ügy min! a szélsőbaloldalon.) Ezt lehet kedélyes tereferével ís elütni, e felett lehet ennek a márványteremnek védőfalai mögé behúzódva napirendre térni, de odakinn ezek a kérdések egészen másképpen égi sokkal dübörgőbb erővel jelentkeznek. Ezzel a dübörgő energiával &zemben a kivételes felhatalmazás sem fog 69. ülése 1932 április 19-én, kedden. sokat segíteni. (Buehinger Manó: Ügy van!) A napokban bejárta a lapokat a hír, hogy az a kereskedő és iparos érdektestület, amely esztendőkön keresztül tanulmányi versenyeket rendezett a kereskedelmi iskolák végzett növendékei számára, az idén nem tudja ezt a versenyt megrendezni, mert egyetlenegy nyertesnek, egyetlenegy jelesrendű végzett növendéknek nem tud még gyakornoki állást sem biztosítani. Nem elképesztő dolog, nem szörnyűség ez? Hát taníttassuk gyermekeinket, hát íarassuk őket az iskolába, fizessük a súlyos tandíjat, ha van miből, hu még tudjuk, ha van még egy nélkülözhető falatunk és a vége az. hogy a sok iskolát végzett és keservesen sok pénzbe került fiatalember kikerül az életbe? Nem." Kikerül a munkátlanságba. Kikerül a kenyértelenségbe, kikerül egy bizonytalan életbe, és a kiművelt gondolkodó fiatalember, aki nem lát maga előtt célt és nem lát maga előtt irányt, ez a fiatal nemzedék egészen természetesen és egészen jogosan válik annak a rendnek ellenségévé, amely az ő számára sem munkát, sem kenyeret, sem elhelyezkedést nem tud, de nem is akar biztosítani. Szabadon jelenhetnek meg a munkauzsorának legvirágzóbb' példái, szabadon jelenhetnek meg napilapokban hirdetések, hogy éreitségizett fiatalember félnaponként egy pengőért felvétetik, d< jo kézírást megkívánnak tőle. Ez äz Újság 1932. április 10-iki számából van. Nincs semmi védelem, nincs béregyeztetés, amely útját állhatná annak, hogy olyan hallatlan orgiákat üljön a kizsákmányolás az ipar, a kereskedelem minden területén, a fizikai és szellemi munkássággal szemben egyaránt. Érettségi és elhelyezkedési képtelenség, vagy esetleg kegyesen egy fél napra,. egy íélnapi munkáért odalökött egy borravaló pengő: ez jellemzi az önök politikáját és az önök magatartását az egész most élő, most vergődő és küzködő generációval szemben. (Buchinger Manó: Meg is . fog fizetni érte!) ' Kérdem, miért kell tényleg ez a kivételes felhatalmazási javaslat, miért van szüksége, nem az országnak, hanem a kormánynak erre? Megmondom. Mert a kormány maga sem bízik abban, hogy reális az a költségvetés, amelyet benyújtott, amelyet most a bizottság tárgyal, maga sem hisz és maga s>cm bízik abban, hogy ebből a tönkretett és agyonnyomorgatott országból 800 millió pengőt ki lehessen préselni és mivel nem hisz ebben és nem is reméli ezt, szüksége van ugyanakkor, sőt még a költségvetés megszavazása előtt egy olyan kivételes felhatalmazásra,' amelynek alapján a minduntalan^ jelentkező réseket, a minduntalan jelentkező lékeket kivételes intézkedésekkel, amelyeknek megvitatásához, jóváhagyásához még ennek a parlamentnek isincs szava, betömheti. Szó esett már a multor Eckhardt t. képviselőtársam egyébként nagyon érdekes beszédében arról a veszedelmes kísérletről, amelyet a kincstárjegyek kiadása jelent. Ezzel összefüggésben egy igen fontos és súlyos problémáról kell szólanom és az egész Ház figyelmét ós támogatását kérnem, egy olyan konkrét tényről van szó, ahol a kivételes hatalom veszélyei, a kivételes hatalommal való visszaélés lehetőségei máris a legsúlyosabban mutatkoznak. Kincstárjegyeket adnak ki. Kik veszik ezt át? A bankok nem, a bankok nem akarják ezeket átvenni, nyilván nem is akarták átvenni, hasztalan erőltették és ezért kellett ahhoz az expedienshez folyamodni, hogyha a bankok nem, akkor a Nemzeti Bank, illetőleg 75 százalékos lombard, Ha a bankok adnak névleg 40