Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-68
Az országgyűlés képviselőházának az exportlehetőségeket meg kell nyitni és meg kell ^könnyíteni. Miután ma az állatexport a mezőgazdaságnak egyik legfőbb és legsúlyosabb tétele, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) megemlítek itt két esetet, amely t. képviselőtársaimat talán érdekelni fogja. (Halljuk! Halljuk!) A napokban két nagy exportőrrel, két magyar kereskedővel utaztam együtt, akik a következő két esetet mesélték el nekem, mint megtörténtet. December 20-ika és január 2-ika között hozta meg az olasz kormány azt a rendeletét, hogy az olasz mészárosok csak 16%-ban vághatnak idegen marhát. Ebben az időpontban Olaszországban 600 darab magyar származású élo marha volt kint és ezek. ,a. kereskedők kétségbe voltak esve, hogy mi történik ezekkel a marhákkal, beleesnek ott mindenféle betegségbe és elvesztik a pénzüket. Tanakodtak, hogy mit csináljanak, és elhatározták, hogy sürgönyöznek egyenesen Mussolininak Rómába és pedig ilyen tartalommal: Kétszáz darab marha eladhatatlan, húsát kimérni nem lehet, kérjük az engedélyt az eladásra és a hús kimérésére. Megkapták a sürgönyre >a választ Mussolini miniszterelnöktől a prefektura útján, aki megengedte nekik annak a 200 darabnak az eladását, a hús kimérését. (Gr. Hunyady Ferenc:. Negyvennyolc órán belül intézkedtek!) Most nézzük meg, hogy itt az országban hogyan bánnak az ilyen exportügyekkel. (Turchányi Egon: Ott gyorsabban intézkedtek, mint itt a pacsai vásárnál-) Az olasz kormány a külföldi marhák bevitelét és értékesítését saját belföldi marhái érdekében megnehezítette és éppen ebből a célból elrendelte, hogy a postumiai határállomáson maiéin próba alá vessék a vágómarhát, aminek semmi praktikus értelme nincs, csak megnehezítés, mert az, hogy az állatok kéthárom napig ott veszteglnek, egy csomó pénzbe kerül. Ugyancsak ez a marhaexportőr felkereste egy reggel korán, kilenc órakor a miniszterelnök urat, itt Pesten, a miniszterelnökségen. A miniszterelnök bent volt a hivatalában, reggel n kilenc órakor. Titkárjának elmondotta, hogy ő különben is választója a miniszterelnök úrnak, legyen szíves, fogadja őt, mert egy nagyon fontos dologban szeretne vele értekezni. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) A titkár úr bement és vissza is jött azzal, hogy sajnos, nem fogadhatja. Ekkor ez az exportőr megmagyarázta a titkár úrnak, hogy miről van szó, milyen nagy érdekek forognak kockán, mire a titkár úr azt mondotta: a miniszterelnök úr nagyon sajnálja, de most nem fogadhatja, tessék elmenni a külügyiminisztériumba. Tíz óra 40 pere volt, amikor a külügyminisztériumba érkezett és azt a bizonyos urat kereste, akihez tartozott ennek az ügynek az elrendezése. Kérdezi a portást, hogy ez a bizonyos úr bent van-e, hol van 1 ? Hát az még nem jött he. Mikor jön be? Attól függ, néha 11-kor, néha Ml2-kor. Meddig marad? Néha l-ig, néha 2-ig, így megy ez minálunk. Onnan elküldték a földmívelésiigyi minisztériumba, ott a lifthez egyszerre ért oda azzal az úrral, aki ezt a dolgot intézi. Epp akkor érkezett, délfelé. Tiszta véletlen, hogy a liftben összetalálkozott vele és hogy tárgyalhatott erről a fontos, állatexportunkat érdeklő ügyről. Így kezelni ilyen fontos mezőgazdasági és országos érdekeket nem lehet. Tizenhárom vármegyének túlsók hivatalnoka van és nincsenek a helyükön, nem állnak rendelkezésre a feleknek. (Ügy van! Ügy van! — Kun Béla: Jellemző a rendszerre!) Különben is ez az exportintézet 8. ülése 1932 április 18-án, hétfőn. 46Í feliratot intézett a földmívelésügyi minisztériumhoz ugyanebben az ügyben és két hétig tartott, amíg a különböző fórumokon át odajutott. (Gr. Hunyady Ferenc: Ezzel szemben az olasz miniszterelnök 24 óra alatt személyesen intézkedett!) Azt mondták az exportőrök, hogy abszolúte nem ritkaság, hogy Olaszországban az a bizonyos államtitkár, vagy tanácsos este 8-ra vagy 9-re rendeli oda az exportőröket és tárgyal velük. Ez minálunk nem fordulhat elő, mert 1-kor lehúzzák a rolót és slussz. A devizarendelet megszüntetését okvetlenül sürgetnünk és követelnünk kell, mert a mezőgazdaság kárára a nagyipar és trösztök és kartelek látják -ennek hasznát. A magyar bőrgyárak devizát kapnak, (Kun Béla: Elszámolási kötelezettség nélkül!) hogy külföldről bőrt importáljanak Magyarországba és a magyar bőr árát a minimumra lenyomják. (Farkas István: Lehúzták rólunk a bőrt!) Az iparcikkek árának leszállítása érdekében nem látunk semmit sem a kormány részéről. Drága a szén, drága az építkezőanyag. (Gr. Hunyady Ferenc: Az árelemzőbizottságot a kormány megalkotta, intézkedés — simon! — Ulain Ferenc: Agrárpárt! Még agrárblokk is van a pártban ! — Zaj. —. Elnök csenget.) Most a bankkamatlábat leszállították 1%-kal, de 10%-os kamattal sem lehet dolgozni a mezőgazdaságban, az tíz év alatt megemészti a vagyont, ezt nem lehet kibírni, így haszonnal dolgozni nem lehet és ha a -mezőgazdaságot csak így tudják dotálni, akkor ne követeljenek tőle 100, meg 30%-kai felemelt adókat, mert tisztára nevetséges még gondolni is arra, hogy ezek a pénzek be fognak folyni, miből folyjanak be? Éber Antal t. képviselőtársam múltkori beszéde nagyon érdekes és nagyon tanulságos volt. Azt hallottuk, hogy a közüzemeknél óriási visszaélések vannak, az irracionális kezelések folytán óriási pénzek kallódnak el. Felesleges nagy állásokat töltenek be amúgy ïis magas nyugdíjas állásban lévő tisztviselőkkel. Ezeket a pénzeket meg lehetne takarítani. Azonfelül a közüzemek működése által sok kisiparostól elveszik a kenyeret, akik adót fizetnének. Kimutatta Éber Antal t. képviselőtársam, hogy 4000 pengő adót fizet a közüzeim, míg ha ez a munka kisemberek kezén volna, 250.000 pengő adó folynék be. (Gr. Hunyady Ferenc: így teszik tönkre az adófizető készséget! — Ulain Ferenc: Fő, Ihogy megmarad az egységespárt!) Ne tűrje a t. kormány tovább a kartelek és a bankok kiuzsorázó hatalmát, törje le már végre. A devizarendelet hasznát tisztán ők élvezik a ^mezőgazdaság kárára. (Gr. Hunyady Ferenc: És Fenyő Miksa éppen ott ül a szónok előtt!— Derültség.) Ne állítsanak fel lovas testőrséget, amikor egy héttel azelőtt bankzárlatot rendelnek el. Midőn a parlamentet olyan nagy fénnyel megnyitották, én, mint új képviselő szégyenkezve álltaim! ott, amikor ezt a nagy pompát, nagy fényt láttam: szégyeltem magamat az idegen diplomaták előtt, hogy mit hencegünk itt, mikor koldusok vagyunk. (Zaj.) A pénzügyminiszter úr pedig ne verje nagydobra a külföld előtt, hogy mi fizetni tudunk, mert nem tudunk, szegények vagyunk, pénzünk nincs és neim is fogunk tudni fizetni. A pénzügyminiszter úrnak és a kormánynak különben is az volt az intenciója ezzel a kormányrendelettel, hogy a budgetet kiegyensúlyozottnak mutassa be. En azonban ezt tisztán csak papírmanipulációnak tartom, papíron ki lesz egyensúlyozva, a természetben és végeredményben pedig marau minden a régiben. Az
