Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-68

Az országgyűlés képviselőházának 6 Mit tettek az angolok ebben a helyzetben? Lemondottak a presztizs pénzügyi politikáról. Méltóztassék elgondolni, mit jelentett az angol kormány és az angol nemzet számára az angol font 30%-os leejtése akkor, amikor sokan azt vallották Angliában, hogy a brit birodalom egysége teljesen egy az angol font aranyparitásával. Az lángolok leejtették a fontot 30%-kai, ugyanakkor azonban a kormány és a társadalom együttműködése biztosította azt, hogy az árakat nem engedték 30% -kai felmenni. Egy 8%-os áremelkedés mellett az angol font 30%-os csökkentése, ami egyet jelent az lángol költségvetés aranyban számított 30%-os redukciójával, néhány hónap alatt rendbehozta az államháztartást, mert a nagyközönség csak 8%-os megterhelést vállalt és iaz állam 30%-ot takarított meg. (Kun Béla: Csakhogy Angliában nem a kartellek kormányoznak a kormány felett, mint nálunk! Nálunk a kormány felett ia kartellek kormányoznak! — Ügy van balfelől. — Zaj.) Egy rendkívül érdekes körülményre hívom fel a t. Képviselőház figyelmét! (Halljuk! Halljuk!) Az elmúlt hetekben folytak le az angol dominiumokban a különféle költségvetési viták, amelyek rendkívül érdekesek abból a szempontból, hogy nem mindegyik dominium fogadta el az angol pénzügyi politikát, hanem itt van például Délafrika, ahol Herzog miniszterelnök ragaszkodott az angol font aranystandardjához, körülbelül úgy, mint ahogy a Magyar Nemzeti Bank az aranypengő fikciójához ragaszkodik. Az eredmény egy 4 millió angol fonttal passzív költségvetés volt és -ami rendkívül érdekes, a délafrikai unió kormánya is rájött arra, hogy itt valami hibának kellett lennie és Hofmayer képviselő átdolgozta a költségvetést, hogy hogyan alakulna a délafrikai unió költségvetése az esetben, ha ők is 30%-kal leejtették volna a font árfolyamát. 4 millió fontos deficit helyett 750.000 fontos aktivum jelentkezett az adók és egyéb kiadási és bevételi tételek teljesen érintetlenül hagyása mellett. En nyugodt lelkiismerettel és alapos számítások után merem állítani, hogy nincsen költségesebb luxus, amit ez a szegény nemzet űzhet, mint az aranypengőnek ez a fiktív nívón tartása. (Andaházi-Kasnya Béla: Zsetonpolitika!) Hogy félreértés ne legyen, méltóztassék megengedni, hogy kifejtsem: én nem inflációra gondolok. Nem arról van szó, hogy több bankjegyet nyomjunk, sőt kénytelen vagyok leszögezni azt, hogy a magam részéről rendkívüli aggodalommal olvastam azt, hogy a kincstári jegyek lombardirozására a Nemzeti Bank késznek nyilatkozott. (Ügy van! Ügy van! a, szélsőbaloldalon. — Gál Jenő: Szerencsétlenség! — Helyeslés a bal- és a szélsőbáloldalon.) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Mert legyünk tisztában vele, ez már az infláció kezdete. (Ügy van! bal felől.) Mert ha az államhitel megsegítése céljából nem kommerciális váltók alakjában történik lépés, hanem papírpénzt bocsát ki a jegybank, ez infláció, akárminek nevezzük is. (Ügy van! balfelől) Es legyünk tisztában azzal is, hogy nem lehet két rendszert összekeverni. Vagy deflációs politikát csinálunk, vagy inflációs politikát csinálunk. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Gr. Somssich Antal: Hol van a pénzügyminiszter?) Néha deflációt és néha inflációt nem lehet csinálni. Óva intem az S. ülése 1932 április 18-án, hétfőn. 453 igen t. kormányt és a Nemzeti Bankot attól, hogy kincstári jegyekre lombardhitelt folyósítson, mert ez a tiszta és hamisítatlan inflációs politika kezdete, amely úton azután *már nincsen megállás. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) T. Ház! Az inflációs politikával szemben én igenis azt mondóim, hogy ha már eddig ezt a deflációs politikát csináltuk — és bizonyos sikereket ettől nem akarok megtagadni —, maradjunk emellett a rendszer mellett; csak szálljunk le a nagy lóról. Ne a pénzügyi presztizs szempontjából, hanem az ország költségvetési egyensúlya és gazdasági érdekei szempontjából ítéljük meg a helyzetet. Arra kérem az igen t. miniszterelnök urat, aki bizonyára a legalaposabb lelkiismeretességgel fontolja meg ezeket a dolgokat. Méltóztassék utasítást adni a pénzügyminisztériumnak például arra, hogy a most beterjesztett költségvetést dolgozzák át abból a fikcióból kiindulva, hogy az aranypengő értékét 30%-kal leszállította, mondjuk egy 30%-os devalvációt vitt keresztül az igen t. kormány. Meg vagyok győződve róla, hogy ebben az esetben reális költségvetést fog kapni az igen t. kormány. (Felkiáltások: Hogyant — Zaj.) Méltóztassanak megvárni, amit mondani akarok. Hol vannak egy ilyen 30%-os devalváció esetén az óriási előnyök? (Halljuk! Halljuk!) Egy ilyen 30%-os devalorizáció nem jelenthet lényeges emelkedést az iparcikkek árában, mert a •külföldi nyersanyag ma is egy dévalorisait pengőkalkuláció alapján jut be az országba. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) A külföldi nyersanyag .tehát drágulni nem fog, hanem ugyanolyan pengőmennyiség vagy valutamennyiség ellenében jut birtokunkba, mint ma. Lesz egy lényeges^ javulás, amely azonban talán nem fogja elérni a 30%-ot, azoknak az agrár exportcikkeknek árában, amelyek világparitáson kell hogy ma exportra kerüljenek. Itt jelentkezni fog egy 20—25%-os emelkedés az árakban, amely rendkívül szükséges és kívánatos, mert hiszen a mai nagy válságnak kiindulási pontja éppen az agrártermékek értékesítésében beállott rettenetes zuhanás, a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségének megszűnése. Ha " változatlan iparcikkárak mellett a mezőgazdasági terményárakat 20—25—30%-kal fel tudjuk emelni, ezzel . olyan segítséget nyújtunk a magyar mezőgazdasági termelésnek, amely áldozatmentes segítség, szemben azzal, hogy hiszen a boletta, adóelengedések és minden más végeredményben pénzébe kerülnek az országnak. Ebben az esetben azonban, megmondom őszintén, egy 3%-os tisztviselői illetményleszállítással idejönni a képviselőház elé, ezt nem tartom komoly dolognak. (Kun Béla: A családi pótlék leszállításával együtt nyolcszázalék! — Gál Jenő: Krejzlerei!) Nem tartom komoly dolognak öt- és tízszázalékos fizetésleszállításokat keresztülvinni négy-öthetenként és ezzel végeredményben rettenetes bizonytalanságot teremteni ebben az országban. Annak a tisztviselőnek, aki esetleg négy hónappal ezelőtt négyszobás lakásban lakott, két hónappal ezelőtt háromszobás lakásba hurcolkodott s most átmegy egy kétszobás lakásba, állandóan azon jár az esze, hogy a jövő hónapban mit fognak tőle megint elvenni. Ez a politika nem vezethet jóra, (ügy van! Ügy van! balfelől.) nem vezethet eredményre és én ismét és ismét ajánlom, méltóztassék az angol tapasztalatokat komoly figyelem és megítélés tárgyává tenni. Meg fogják látni, hogy ha az angol birodalom evvel az egy gyógyszerrel eredményt tudott elérni, —