Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-67

410 Az országgyűlés képviselőházának 67. ülése 1932 április 15-én, pénteken. fagyott hitelek előbb-utóbb ismét fel fognak olvadni és akkor be fog következni a likvidá­ció szüksége; de amíg ezeket a hiteleket nem lehet likvidekké tenni, addig egyáltalában nem lehet megítélni, hogy valósággal milyen a hite­lező helyzete. Akkor azonban szükségessé fog válni hitelszervezetünk átszervezése is. Már megemlékeztem arról, hogy hitelszer­vezetünket a háború előtt a legtökéletesebbek egyikének tartottam és most e hitelszervezet­ben bizonyos zavarok állottak be. Ezeket a za­varokat szintén el kell tüntetni és hitelszerve­zetünket megtisztogatva, rendbehozva, vissza kell_ állítani olyan formában, amilyenben volt a válságok előtt. Sokat beszélnek e tekintetben a fuzionálta­tás szükségességéről. Magyarországon majd­nem 500 pénzintézet van kerek számban; ez ter­mészetesen túlsók ennek a kis országnak. Ezt a kérdést sem lehet ugyanabból a szempontból megítélni, ^mintha egy nagy ipari ország hely­zetét ítélnők meg. Magyarországon vannak kis takarékpénztárak, kis bankok a vidéken, ame­lyek tisztán gazdasági szempontból nem látsza­nak indokoltan létezőknek, s a valóságban mégis van bizonyos indokoltságuk; tudniillik a helyi viszonyok jobb ismerete és a helyi vi­szonyok között az a képességük, hogy jobban kiszolgálhatják a hitelkeresőket, mint egy nagy központi intézet, amely attól a vidéktől távol esik. Ez a lokális szempont azonban teljes mér­tékben nem^ lehet irányadó, úgyhogy szüksé­gessé fog válni bizonyo'S Összevonás, de kérdés, hogy a mostani időpont ennek elvégzésére al­kalmas-e? A hitelszervezet racionalizálása a Pénzintézeti Központ feladata, amely ezt a fel­adatot teljesíti is teljes csendben és nagy meg­gondoltsággal. Ezidőszerint mintegy 30 vagy még több intézet van likvidálás alatt, amelyek­ről jóformán nem is hall senki. Apróbb intéze­tek ezek, amelyekre szükség nincs és amelyek­nek likvidálása úgy vezetendő, hogy bármi­lyen megrázkódtatás is elkerültessék; a legna­gyobb kímélettel; ha -szükséges, hitelalátámasz­tással, csendben kell kimúlniok. A fuzionáltatás kérdése nehezebb kérdés a likvidáltatásnál r is. Ha egy ragályos beteget akarunk meggyógyítani, az nem gyógyul meg azáltal, ha egy másik, akár egészséges, akár be­teg embernek ágyába fektetjük, mert hiszen ez­zel az egészségeset megfertőzhetjük, a betegen pedig nem segítünk. Ma a pénzintézetek hely­zete határozottan megerősítheti az emberekben a reményt, hogy ez az átszervezés simán fog menni, mert ha összehasonlítást teszünk más országokkal, azt látjuk, hogy a mi tőkeszegény országunkban a mai napig sokkal kevesebb pénzintézet ment tönkre, mint sokkal hatalma­sabb, gazdagabb országokban. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Zaj a baloldalon.) Ez főleg an­nak köszönhető, hogy a Pénzintézeti Központ megalakításával a törvényhozás olyan szervet létesített, amilyen nincs más országokban, amely felügyeleti jogánál fogva megelőz sok nehézséget, még inkább összeomlásokat s amely időleges nehézségeken átsegíti a pénzintézete­ket, újból egészségessé teheti őket. Ennek a szer­vezetnek köszönhető, hogy nálunk a pénzintéze­tek jobban megálltak helyüket, mint sok más országban. A végleges rendezés azonban attól fog függni, hogy a pénzintézetek kinnlevőségei akkor tényleg mit fognak érni, amit ma teljes biztonsággal senki nem tud megmondani. Bí­zom abban, hogy ennél a rendezésnél, amely természetesen csak akkor történhetik meg cél­szerűen, amikor a viszonyok már javultak, az adósok helyzete is jelentékenyen meg fog ja­vulni, így például, ha egypár jó termést ad az Úristen, vagy ha a mezőgazdasági termé­nyek ára mégis osak emelkedni fog. Méltóztas­sék elhinni, egy kis fordulat is igen nagyjelen­tőségű lehet e tekintetben. (Andaházi-Kasnya Béla: Sirius dolog ez!) Amellett minden országban vannak rezer­vák. Magyarországon igen nagy tartalékok vannak. Ezt láttuk 1924-ben, amikor szintén majdnem kétségbeesettnek látszó helyzetben sikerült megtörni a circulus vitiosust egy kül­földi kölcsönnel — mert hiszen akkor arra -volt szükség, hogy devizákat kapjunk — s amikor sikerült az 'állami költségvetést egyensúlyba hozni, akkor egypár hónap alatt mindenünnen jóformán előbugyogtak tartalékaink. Ez ter­mészetesen így van minden országban. Ami­kor majd a viszonyok javulni kezdenek, ami­nek kiinduló pontját az egyensúlyozott költ­ségvetésben látom, akkor ki fog derülni, hogy sok olyan tartozás, amelyre ma keresztet vet­hetnénk mostani felfogásunk szerint, ismét jóvá fog válni. Nem félek tehát ettől a likvidá­lástól, ettől a rendezéstől, sőt akkor fog kelleni egészségesebbé tenni pénzügyi szervezetün­ket is. A hitelszervezet megtisztogatása és rende­zése után kell sorra kerülnie valutánk alátá­masztásának. (Halljuk! Halljuk!) Valutánk a Nemzeti Bank vezetése alatt teljesen megállta a helyét és meg is fogja állni. Belső pénzértékünk változatlanul szilárd. Hogy a külföld hogyan ítéli meg, ez nem a pénzben rejlő okoktól függ, hanem más okok­tól; attól függ nevezetesen, hogy a külföldnek milyen bizalma van az ország gazdasági ké­pessége, az ország helyzete iránt. De az árszín­vonalnak elég szabályos és szilárd alakulása mutatja, hogy pénzünk vásárlóereje nem vál­tozott és nem is szabad, hogy változzék. Ha azonban a fellendülés be fog következni, akkor szükségessé fog válni, hogy valutánk jobban alátámasztassék, és ez mindenesetre programni­pontunkat kell hogy képezze. E programmpont megvalósításához szükséges lesz, hogy előbb Magyarország hitelét is helyreállítsuk a kül­földdel szemben. Ez meg fog történni. Ma is a külföld, a külföldi pénzügyi körök nagyon jól tudják, mondják és elismerik, hogy Magyar­ország mindig híven teljesítette kötelességeit, akkor is, ha azok nyomasztók voltak. Látják régi példákból is, hogy azok, akik Magyaror­szágra^ bízták tőkéjüket, végeredményben soha­sem károsultak meg rajta és a jövőben sem fognak megkárosulni. Magyarország hitelét elhomályosíthatják a mai, tőlünk nem függő viszonyok, de Magyarország hitele benne él most is a tőkés körökben, és ha a viszonyok változnak, az helyre fog állani, főleg, ha a kor­mányzás, a törvényhozás tovább halad azon az úton, amelyen most halad, tudniillik, hogy mindenek felett megóvja a pénz értékállandó­ságát. (Friedrich István: Az államkincstár belső adósságaival mi lesz, miniszter úr?.) Azok is rendezésre fognak akkor kerülni. Hiszen vi­lágos, hogy az állam adósságai ma annyiféle­neműek, hogy szükség lesz konszolidálásra an­nak idején, és szükség lesz egy nagy reformra az állami adósságok terén. Nézetem szerint lehetőleg — jós nem lehe­tek, mert a kérdés megoldása nemcsak tőlünk függ — egyesített államadósságra kell töre­kednünk, úgy, mint volt régen. (Andaházi­Kasnya Béla: Es erre Széchenyi mit mond?) Széchenyi azt mondotta, hogy a hitellel oko­san élni okos dolog. (Friedrich István: Ez-

Next

/
Oldalképek
Tartalom