Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-67
Az országgyűlés képviselőházának 67. ülése 1932 április 15-én, pénteken. 407" Antal: Es tartson fenn!) amelyek bürokratizálják a termelés egy részét. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Nekem, aki hosszú évtizedek óta élek az állami életben, volt alkalmam megfigyelni az állami üzemeket és nem mondhatom, hogy arról győződtem volna meg, hogy az állami üzemek fenntartása minden esetben kívánatos. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Andaházi-Kasnya Béla: Mind elférnének a kereskedelmi minisztériumban!) Az a szemrehányás, hogy az állami üzemek bizonyos illojális konkurrenciát csinálnak a magánüzemekkel szemben (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) bizonyos szempontból helytáll, még pedig abból a szempontból, hogy ha egy állami üzem mérlegét éppúgy készítenek el, mint egy magánüzem mérlegét, akkor az eredmény más volna, mint amilyen a mi számítási rendszerünk szerint. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Egyébként azt hiszem, teljesen elégséges a t. Ház felvilágosítására az, amit a kereskedelemügyi miniszter úr már tegnap mondott az állami üzemekre vonatkozólag. Ebben teljesen egyetértek vele. Meg kell szüntetni minden felesleges állami üzemet. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Magyar Pál: A fővárosiakat is!) A fővárosi üzemeket, amennyiben feleslegesek, szintén meg kell szüntetni, (ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert hiszen az adózók adóterhét nemcsak az állami költségvetés, hanem a városi költségvetések is fokozzák. (Ügy van! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha tehát ott is lehetséges lesz egyes közüzemek megszüntetése, meg vagyok róla győződve, hogy a főváros a maga autonóm hatáskörében^ ezt meg fogja tenni. (Éber Antal: Ez nem egészen bizonyos! Erről nem lehetünk meggyőződve! Az ellenkezőről lehetünk meggyőződve! — Andaházi-Kasnya Béla: Majd a belügyminiszter úr belenyúl! Joga van hozzá! — Éber Antal: Ez hatalmi kérdés!) Nem vagyok barátja annak, hogy a hatalommal éljünk akkor, amikor nem feltétlenül szükséges. (Helyeslés a középen.) Lehetőleg szabadságot kell adni úgy a magánosoknak, mint a közületeknek is, hogy rendezzék el a maguk dolgát úgy, ahogy a viszonyok megkívánják. Ha azonban ez nem sikerül és az államnak magasabb érdekei veszélyeztetve volnának, eben az esetben jogosult, hogy rendeletekkel vagy törvényekkel csináljunk^ rendet. (Éber Antal: Az ipartörvény kötelességévé teszi a miniszternek!) Fogja is teljesíteni kötelességét. Az üzemek megszüntetésénél azonban nem lehet úgy eljárni, mint ahogyan sokan képzelik, hogy egyik napról a másikra bezárják az üzemeket. Egyik nagyobb állami üzemnél foglalkoztam én is a bezárás kérdésével és a kalkuláció azt mutatta, hogy a bezárás . — legalább átmenetileg — még nagyobb tőkéket igényel, amely tőkék ma nem állanak rendelkezésre. Figyelembe kell venni a szociális szempontokat is. Nem lehet egyszerre a munkások ezreit az utcára kitenni. (Éber Antal: De az iparosok tönkremehetnek közben! Azok is ezerszámra vannak!) Teljesen igaz, hogy az iparosokat is^ kímélnünk kell, de azért nem lehet azt kívánni, hogy egyszerre zárjunk be olyan üzemeket, amelyek lassanként talán leépíthetők lesznek. (Éber Antal: Az iparosok fokról-fokra pusztulnak!) Az állami üzemek közül sokat emlegetik az állami vasgyárakat. Az állami vasgyárakat Nagy-Magyarországtól örököltük. Közöttük az egyik gyár büszkeségünk volt, hiszen 300 mozdonyt volt képes gyártani egy évben. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Egyetlen mqzdonygyárunk, a legszebben berendezett gyár!) Gyönyörűen berendezett gyár, a mai méreteinkhez képest azonban túlnagy. Természetes, hogy így nem lehet rentábilis. Az állami vasgyárak tekintetében igen örülnék, ha sikerülne olyan megoldást találni, amely kooperációt jelent valamilyen formában a magániparral, úgyhogy a, változás a magániparnak is javára esnék, de az államot se károsítsa és főleg szociális szempontból ne legyen hátrányos. A kereskedelemügyi miniszter úr állandóan foglalkozik ezzel a kérdéssel és remélem, hogy megoldáshoz is fogunk tudni jutni. Ami az üzemek pénzügyi gazdálkodását illeti, az üzemek közül a posta és távirda erősen aktív: 15'7 millió feleslege van. Ez teszi lehetővé, hogy az üzemek költségvetését egyensúlyban tartsuk. Az állami erdőgazdasági birtokok 100.000 pengővel aktivak. Az állami mezőgazdasági birtokok tiszta feleslege 900.000 pengő, a postatakarékpénztáré 400.000 pengő, a kőszénbányászaté 200.000 pengő. Az államvasutak 12,300.000 pengő hiányt mutatnak fel. (Zaj. Halljuk! Halljuk! ~ Egy hang bal felől: Mert drágák a tarifák!) Ennek a hiánynak amint már mondtam, túlnyomóan a túlmagas nyugdíjak az okai, amelyeket kénytelen a vasút elviselni. Az állami vas-, acél- és gépgyárak 4'7 millió pengő hiányt mutatnak, a selyemtenyésztés hiánya 300.000 pengő. (Mozgás balfelől.) A hiányokat a posta feleslege teljesen kiegyenlíti. Ami a kiadások főcsoportjait illeti, az üzemeknél a személyi járandóságok a múlt költségvetéssel szemben 21'2 millióval csökkennek,^ a nyugellátások 5*5 millióval, ami a redukciók következménye. Az üzemi kiadások csökkennek 45,300.000 pengővel, a beruházások 13'3 millióval, az állami adósságok szolgálata 0.2 millióval. Az üzemi kiadásoknál a csökkenést a fokozott takarékosság és a racionalizálás idézi elő. Az üzemi tisztviselőknél és altiszteknél a létszám csökkent 1090 fővel, az állandó munkásoké csökkent 3024 fővel, mert nem tudjuk olyan méretekben foglalkoztatni az üzemeket, mint eddig. A nyugdíjasok és özvegyek száma emelkedett 1130 fővel. A személyi természetű kiadások az üzemek összkiadásában 48%-ot jelentenek.^ Az előirányzott beruházásokai főként a már megkezdett munkák folytatására szükséges fedezetet biztosítjuk. Az üzemek bevételeit csökkentettük 86 millió pengővel, amely nagy összeg, azonban teljesen reális, mert nemcsak az árak csökkentek, hanem a forgalom is olyan mértékben csökkent, hogy a realitás rovására ment volna, ha szépítettük volna ezt a számot. T. Ház! Az egyes tárcák költségvetéseinek főbb momentumaira csak nagyon röviden legyen szabad rátérnem, mert nem akarom a t. Házat ezzel fárasztani. (Halljuk! Halljuk!) A miniszterelnökségnél a népszámlálás adatainak feldolgozására 329.260 pengőt, a fővárosi közmunkák tanácsának beruházásaira pedig 205.000 pengőt kellett felvennünk. (Felkiáltások a baloldalon: Minek az? — Friedrich István: Egyszer ezt már együtt beszüntettük! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) A belügyminisztérium kiadásait a nyugellátások figyelembevételével 7,600.000 pengővel csökkentettük. A személyzet 109 fővel csökkent.
